Pusztítás felsőfokon

Donald Trumpnak támadt egy ötlete – igaz, az Axios nevű amerikai hírportál értesülését a Fehér Ház cáfolta –, hogy atombombát kellene dobni az Atlanti-óceán fölött képződő, halálos erejű hurrikán közepébe, így a trópusi vihar nem fenyegetne szigeteket, amerikai városokat, sem azok lakóit. Mielőtt az elnököt ezért a gondolatáért elhamarkodottan elítélnénk, érdemes arra gondolni, hogy az Amerikai Egyesült Államok (USA) elnökének nem kell mindenhez értenie.

Ám ha mégis ezt akarná, kár legyintenünk, ez a történet ugyanis azt jelzi, hogy az emberiség pusztító fegyver birtokában van, amit az USA amúgy már kétszer is élesben használt: 1945 augusztusában Hirosima és Nagaszaki bombázásakor.

A sors fintora, hogy a bombáknak nevet is adtak, Little Boy (Kisfiú) és Fat Man (Kövér Ember), úgy téve, mintha a halálhozókat érdemes volna elnevezni. Főként civilek, anyák, apák és gyerekek haltak meg, a támadás utóhatásait is számolva mintegy 300 ezer ember. S miért? Akik értenek a háborúhoz, azt mondják, a háború már csak ilyen. Nos, a háború nem ilyen. Az ember ilyen.

A háború nem kegyetlen, csak az ember tud az is lenni, s valamiért úgy gondolja, hogy bombázni jó. A bomba már az ókorban izgatta a hadvezérek fantáziáját. Neve, a bomba is az ókorból, a görögöktől ered. A bombosz azt jelenti, amit magyarul a bumm. Vagyis hangutánzó szó.

A vulkánokból kilövellő anyagok közül sok izzó kő olyan pusztító erővel rombolt bármit, ahová becsapódott, hogy az ókori ember tudta, a pirotechnika akár a hadviselés egyik legrémisztőbb eszköze is lehet. De a különféle éghető anyagok katapultálása seregekre, városfalakra semmi ahhoz a pusztító anyaghoz képest, amit a kínaiak már évszázadokkal a nyugati világ előtt, a X. században feltaláltak.

Por, ami robban Nyilván a véletlen kellett ahhoz – bár tudjuk, ilyen nincs –, hogy valaki a faszenet, a ként és a kálium-nitrátot (salétrom) összekeverje, s ezzel létrehozza a lőport. Nem gyilkolásra szánta, hanem ünnepi durrogtatásra, sárkányok táncához látványos kísérőnek. Csak ugye, ami robban és ölni képes, azt az ember hadászati célra kezdte használni.

Az arányokat nagyjából úgy kell elképzelni, hogy a puskaporhoz képest az atom pusztító ereje felfoghatatlan méretű. De a bomba, amit az ellenségre lehet dobni, hamar elkészült. Ereje ma is attól is függ, hogy robbanótöltete miből áll (van belőle például hagyományos, vegyi, biológiai és atom), s bár ma már főként repülőgépekből dobják a kiszemelt területre, távirányítású technológiával juttatják el a célpontra, volt idő, amikor az ember attól sem riadt vissza, hogy akár állatokra szerelve juttassa el a robbanás területére.

VÉGZETES SZERENCSE Már Spanyolországra is hullottak amerikai atombombák. Összesen négy, 1966. január 17-én. Igaz, egy légi baleset miatt – egy B52-es bombázó és egy légi tankolást biztosító Boeing–707-es összeütközött, hét ember meghalt –, s bár két bomba hagyományos töltete a földet éréskor berobbant, az atomtöltetek épek maradtak. A környék ugyanakkor sugárszennyezett lett a szétszóródó darabokról, így a területet mentesíteni kellett, több ezer tonna földet legyalultak. Az egyik bombát csak hónapokkal később találták meg, mert az a tengerbe zuhant.

A második világháborúban ilyen volt az amerikai ötlet, hogy denevérekre kell robbanóanyagot szerelni, és a repülő jószágok majd elviszik a halált a japánok táborába. Bármennyire hihetetlen is, a kísérletek megkezdődtek, ám – szerencséjükre – a denevérek meglehetősen öntörvényű lényeknek bizonyultak, és lényegében bármit lángba borítottak, nem csupán a célt.

De akadt más elvetemült elképzelés is, mint például a földrengésbomba. A tervek szerint ezt a több tonna robbanószert tartalmazó fegyvert több tízezer méter magasból dobta volna ki egy repülőgép, és a földfelszínbe csapódó, abba lyukat vágó bomba csak a mélyebb rétegekben robbant volna, földrengést előidézve ezzel.

Olyan gép azonban nem akadt, amelyik kellő magasba vitte volna ezeket a bombákat, másrészt egy földrengés előidézéséhez ennél sokkal nagyobb energiára és eleve instabil kőzetlemezre van szükség.

Ezt az elméletet továbbfejlesztve született meg a már sci-fikbe illő elképzelés – ismerve az aszteroidák pusztító erejét –, hogy ha a Földre a világűrből ejtenénk hatalmas, robbanótöltet nélküli rudat, az a becsapódást követően kellően pusztító robbanással, akár földrengéssel, tengerrengéssel járna.

Még az atombombák között is van pusztítóbb fokozat. Az oroszok kifejlesztették az úgynevezett Cárbombát, amit 1961-ben, demonstrálandó a Szovjetunió hatalmát, felrobbantottak a Novaja Zemlja fölött. Ereje akkora volt, hogy az ablakok még a robbantási ponttól 900 kilométerre is betörtek.

De az ember, akárcsak a természet, hogyha pusztító fegyvert tervez is, olyanok is akadnak, akik éppen azt próbálják megakadályozni, hogy például egy bomba felrobbanjon. A Magyar Honvédség szeptember 28-án tartja a tűzszerészek napját.

Az első magyar aknaszedő alakulat 1945. szeptember 28-án állt fel, és feladata volt a második világháborúban lerakott vagy ledobott, de fel nem robbant aknákat, bombákat hatástalanítani. S bár azóta sok idő eltelt, a tűzszerészek még ma is találnak 70-75 évvel ezelőtti bombákat.