A rejtőzködő alkotó

Pontosan senki sem tudja, hogy a világ minden bizonnyal legjelentősebb street art, vagyis utcaművésze, graffitise miért fordított hátat e bolygó lakóinak. Gyaníthatóan elege lett az egyre rosszabb formáját mutató emberiségből.

E „kimutatkozás” tán leglátványosabb jele, hogy néhány titoktartó beavatotton kívül például még soha senki nem látta őt. Őt, akinek még a nevét sem tudjuk pontosan, csak a szignóját: Banksy.

Éppen ezért ígérkezik igazi szenzációnak az az októberben megjelent könyv – Banksy Captured, vagyis Elfogták Banksyt –, amelyben a szerző, egy angol galériás, építész fotós, bizonyos Steve Lazarides rántja le a leplet Banksyről, akinek tizenegy esztendőn át volt a mindenese: ügynöke, fotósa, kiállításszervezője, sofőrje.

Beharangozójában azt írja: „Tizenegy csodálatos évig dolgoztam vele, ez idő alatt minden lehetséges szabályt megszegtünk, jó néhány törvénnyel együtt.”

Amit azonban mindenki vár – jelesül Banksy fizimiskája –, nos, az nem látható ebben a könyvben sem. A fotókon ugyan ott van, de csak hátulról fényképezve, munka közben. A haja dús, tornacipőben és munkaruhában látható, középmagas, olyan harmincas férfi benyomását kelti.

Azzal együtt, hogy láthatatlan – elég sokat tudunk róla. Jó, biztosan a nevét sem, általában úgy gondolják, hogy vagy Robert, vagy Robden, vagy Robin Gunningham, esetleg Robin Banks.

A Daily Mail nyomozása szerint 1973. július 28-án született, az angliai Bristolban. A Guardian újságírója egyszer interjút készíthetett Banksyvel. Így írta le: 28 éves férfi, aki farmert és pólót visel, van egy ezüstfoga; azonkívül ezüst nyaklánca és ezüst fülbevalója. Banksy maga ezt állítja a honlapján: „Nem tudok semmit hozzáfűzni ahhoz, hogy ki lehet vagy ki nem lehet Banksy, de bárki, akit úgy írnak le, hogy jól rajzol, nem hangzik banksysnek.”

Banksy egy sor politikai és társadalmi problémával foglalkozik, háborúellenes, antikapitalista, antiimperialista, környezetvédő, anarchista, nihilista és egzisztencialista témákkal. S mindezt humorral. „Az emberek, akiket le kéne lőni” listájában például felsorolja a fasiszta huligánokat, a vallási fundamentalistákat és azokat, akik listát írnak arról, hogy kiket kéne lelőni.

Máskor meg ezt írja: „Néha olyan rosszul leszek a világ állapotától, hogy még a második almás pitémet sem tudom befejezni…” Művei ma már hihetetlen áron forognak. Egyik legutóbbi, tavaly októberi New York-i aukcióján a Lány léggömbbel című alkotása 1,1 millió dollárért kelt el.

Az igazi szenzáció azonban nem ez volt, hanem az, hogy a leütés pillanatában a kép keretébe rejtett papírdaráló bekapcsolt, és félig ledarálta a művet, amit persze még így is elvitt új tulajdonosa.

A Banksy-történetek kifogyhatatlanok. A londoni állatkertben bemászott a pingvinekhez, ahová az „Unjuk a halat” feliratot festette kétméteres betűkkel. A bristoli állatkertben pedig a következő üzenetet hagyta az elefántoknál: „Ki akarok jutni. Ez a hely túl hideg. A gondozó bűzlik. Unalmas, unalmas, unalmas!”

Egy ízben egy rakás hamis 10 fontos bankjegyet gyártott, azokon a királynő arcát Diana hercegné képmásával cserélte ki, és a feliratot megváltoztatta „Bank of England”-ről „Banksy of England”-re. Egy ilyen bankó ma 200 fontot ér.

2004-ben Banksy besétált a párizsi Louvre-ba, és kiakasztotta saját képét a falra, amelyen a Mona Lisa látható, csak éppen sárga arccal. „Keresztülmenni azon a folyamaton, míg kiválasztják a festményedet, meglehetősen unalmas. Sokkal viccesebb odamenni és kitenni a sajátodat.” Megjegyzendő: a Louvre érti a humort és érti a művészetet – a kép azóta is ott van.