Vízen innen, sporton túl

– Engedelmével kezdjük a kályhánál: mi fán terem az Ötpróba?

– Az Ötpróba Magyarország egyik legnagyobb, mintegy 25 ezer tagot számláló szabadidősport-közössége, amely a legszínvonalasabb hazai programokat kínálja, évente 120-nál is több rendezvényből lehet válogatni.

Ötpróba-tagként megadott távok teljesítésével, 5+1 sportágban (futás, úszás, túrázás, kajak-kenu, kerékpározás + triatlon) gyűjthetők pontok, amelyeket értékes sportfelszerelésekre lehet beváltani, a baseballsapkától a pólón és hátizsákon át a 2020-as tokiói olimpián induló magyar csapat hivatalos formaruhája alapján tervezett melegítőig.

Ezek a rendezvények arról szólnak, hogy minél többen mozduljanak meg, teljesíthető távokban.

– Kíváncsiságból megnéztem a honlapjukat: beszélgetésünkig a civil ötpróbázók összesen 848 555 km-t futottak, 17 327-et úsztak, 19 526-ot eveztek, 56 664-et hegyikerékpároztak, 527 800-at tekertek sík terepen és 150 234-et túráztak. Elképesztő számok!

– Így igaz. Az evezés azon sportágak közé tartozik, amelyek túlmutatnak önmagukon: összeköthetjük a kellemest a hasznossal, legyen szó egy vízi túra végtelen nyugalmat adó lapátolásáról vagy kőkemény versenyfelkészülésről.

Sportolás közben megismerhetjük az ország természeti értékeit, ráadásul a vízi kirándulások – sátorozással, bográcsozással, jó társasággal, nagy beszélgetésekkel – vonzó alternatívát kínálhatnak a túlzásba vitt tévézéssel, számítógépezéssel szemben is.

Óriási a különbség a között, amikor megdöntjük a saját rekordunkat evezésben, a szabad ég alatt, vagy rekordot döntünk valamelyik internetes játékban a négy fal között.

– A szülők gyakran panaszkodnak arról, hogy nehéz kimozdítani a gyereküket a kütyük mögül...

– Hiszem azt, hogy a személyes példamutatásnál nincs nagyobb húzóerő. Az Ötpróba esetében nagykövettársaimmal együtt (dr. Kiss Gergely futó- és Cseh László úszónagykövet – a szerk.) úgy népszerűsítjük a mozgás és az egészséges életmód fontosságát, hogy egész egyszerűen önmagunkat adjuk: mi tényleg szeretünk sportolni.

– Arra is akad példa, hogy valaki az élsportolói pályafutása után besokall, és a sportága, súlyosabb esetben a sport felé se néz többé.

– Hasonlót én is megéltem, amikor 2005-ben abbahagytam: két évig pihentem, épp csak sportolgattam. Aztán 2007 őszén újrakezdtem, és bár nem jutottam ki a pekingi olimpiára, jólesett újra intenzíven mozogni. Azóta folyamatosan sportolok, ráadásul az örök szerelem kajak mellett olyan sportágakat űzhetek, amikhez kedvem van.

– Jól érzékelem, hogy az utóbbi években az elérhetetlen piedesztálon álló, még aktív és visszavonult élsportolók mintha közelebb lépnének a közönséghez, a rajongókhoz, egyre több alkalmunk adódik a versenyeken kívül a személyesebb találkozásra?

– Pontosan ez a cél, az elérhető példaképek, akiknél nincs hitelesebb reklámja a mozgásnak, akik képesek másokat is inspirálni! Az Ötpróba-évek alatt hagyománnyá vált, hogy a vízi sportok legnagyobb ünnepe, a Vizesgála zárja a szezont; idén utoljára kerül rá sor, hiszen a négyéves programsorozat a tokiói olimpiával véget ér.

A Duna Arénában november 17-én megrendezett gálán több mint 30 olimpiai, világ- és Európa-bajnok mutatja meg a szurkolóknak tudása legjavát egy hangulatos show-műsor keretében, nyolc vízi sportágban, a kajakpólótól a sárkányhajózáson át a vízilabdáig.

A Vizesgála másik különlegessége, hogy a bajnokok mellett hobbisportolók is csobbanhatnak, délelőtt egy amatőr úszóverseny keretében Ötpróba-pontok szerezhetők. A maximális 60 pontot összegyűjtő ötpróbázók közül 24 szerencsés sportbarát Japánban személyesen szurkolhat a magyar olimpikonoknak.

– A kajak-kenu az egyik sikersportágunk, amelynek ön részese volt versenyzőként, szövetségi kapitányként, vezetőedzőként, most pedig a szlalomszakág vezetője. Hogyan tudunk ebben ilyen eredményesek lenni?

– A válasz előtt hadd dicsekedjek: eddig 25 olimpiai aranyérmet szereztek a sportolóink, ráadásul úgy, hogy viszonylag kevés, 12 olimpiai számunk van. Csak a vívók és az úszók nyertek ennél több aranyérmet – igaz, ők 1896 óta részt vesznek az ötkarikás játékokon, mi pedig csak 1936-tól.

Hogy mitől vagyunk ennyire jók? Röviden: a tradíció kötelez. Rendkívül magasan van a léc, amit meg kell ugrani. Generációról generációra öröklődik a szakmai tudás, amit az edzők átadnak a versenyzőiknek.

Plusz jó a feltételrendszerünk: adottak a folyók, tavak, víztározók; a sikerek vonzzák az utánpótlást – míg 2000 táján hatvan-egynéhány tagszervezete volt a szövetségnek, most közelítünk a 150-hez –, és a kiemelt sportágfejlesztést az eredményesség fenntartásával igyekszünk megszolgálni. A négy gyorsasági szakágból (kajak és kenu, női és férfi – a szerk.) mikor melyik magasodik ki – mostanság a nők sikeresebbek.

– Meséljen a kevésbé ismert szlalomról!

– Az alpesisízésen belül a műlesikláshoz tudom hasonlítani: vadvízi, gyors folyású pályán száguldanak lefelé a versenyzők és közben kapukat kerülgetnek; ha valaki hozzáér a kapuhoz, érintési hibáért plusz 2 másodpercet kap, ha kihagyja, plusz 50-et. 2015-ben kezdtünk el ezzel foglalkozni, még csak az út kitaposásánál járunk.

Nekünk nincsenek hegyi folyóink, patakjaink, ahol gyakorolni lehetne, de a tervek szerint Kiskörén készül majd egy mesterséges pálya, amit az edzéslehetőségeken kívül civilek számára is nyitott turisztikai vonzerőnek is szánnak. Egyelőre a fiatalok még csak ismerkednek a sportággal, illetve van olyan versenyzőnk, aki magyarként Szlovéniában él és ott edz.

Szlalomban még nem jegyeznek minket, de ha pályánk lesz, bízom benne, idővel hozhatunk eredményeket. Akkor már 12 helyett 16 olimpiai számban.

– Olvastam, hogy az önről szóló könyvnek Storcz-rapszódia lett volna a címe, aztán a szerkesztő végül más megoldás mellett döntött. Mégsem volt elég találó a cím?!

– Csak a cím változott, a kifejezés viszont telitalálat. A pályafutásom maga a szélsőség, fent és lent, végletek közt ingáztam. A sport megtanított a hullámvölgyek túlélésére is, mindig meneteltem tovább, nem adtam fel.

– Számomra az egyik legemlékezetesebb „hullámvasútja”, amikor 1996-ban két válogatót nyert, mégsem jutott ki az atlantai olimpiára egy ételmérgezés miatt, majd 1997-ben három-három világ- és Európa-bajnoki címet nyert. Amikor visszavonult, rekordernek számított: önön és párosbeli társán, Kammerer Zoltánon kívül senki nem birtokolt három olimpiai aranyérmet a hazai kajak-kenu sportban.

– Azóta Dusev-Janics Natasának, Kovács Katalinnak és Szabó Gabriellának is három-három olimpiai bajnoki címe lett, és a csúcstartó a sportágban öt aranyéremmel Kozák Danuta – magyar női sportolók közül rajta kívül Keleti Ágnes tornász és Egerszegi Krisztina úszó szerzett szintén ötöt. Ha már a legeknél tartunk: Gerevich Aladár vívó a magyar csúcstartó héttel, őt szintén vívók követik hattal-hattal, Kárpáti Rudolf és Kovács Pál.

– Tokió előtt szokott számolgatni?

– Naná! Az a realitás, hogy szlalomban nem lesz kvótánk, de gyorsaságiban tartani szeretnénk a magas eredményességi szintet. Öt érem benne van a válogatottban… ebből két aranyérem… vagy még több is…

Névjegy

Storcz Botond kajakozó, edző, sportvezető. 1975-ben született Budapesten. A Magyar Testnevelési Egyetemen kajak-kenu szakedző, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen vezetési-szervezési szakértő diplomát szerzett. A magyar kajaksport történetének egyik legsikeresebb versenyzője: négyszeres felnőtt Európa- és négyszeres világbajnok, továbbá háromszoros olimpiai bajnok.

Visszavonulása után 2008 decemberétől 2013-ig a magyar kajakválogatott szövetségi kapitányaként, majd a felnőttválogatott vezetőedzőjeként tevékenykedett. Jelenleg a szlalomszakág vezetője, és immár a negyedik ciklusát tölti lakóhelye, Üröm önkormányzati képviselőjeként. Megválasztották az év magyar kajakozójának (1997, 2000), sportolójának (1997) és szövetségi kapitányának is (2011, 2014).

2012-ben megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést. Három lánygyermek édesapja; középső lánya két éve kajakozik.