Hagyomány és vadvédelem a középpontban

Monarchiabeli és első világháborús bajonettek, kardok, lőfegyverek sorakoznak a vitrinek mögött, és a fehér abroszos asztalokon elefántcsont és ezüstmarkolatú nyugati és keleti szabják. Mindegyikről egy vékony cérnára fűzött fehér papiros lóg lefelé, rajta a tételszámmal.

A kápolnásnyéki Halász-kastély telt házas rendezvényén egymást érik a míves vadászfegyvereket és híres fegyverművesek munkáit csodáló emberek. Elkezdődik a visszaszámlálás a rendezvény főfogása, az aukció előtt.

A dicső technikai múltat bemutató kiállításon kattognak a fényképezőgépek, és ki kellett volna írni, hogy mindenki nézzen a lába elé, mert nem szokatlan az sem, hogy valaki lekushad, akár lefekszik a kastély művészi alakzatban rakott parkettájára, hogy egy függőlegesen tárolt fegyver tusának díszes berakását közvetlen közelről tanulmányozhassa.

Egy ősz hajú ember hosszasan ácsorog, és igen részletesen vizsgálja a remekek minden négyzetcentiméterét, mindenekelőtt gróf Széchenyi István dupla csövű, sörétes vadászpuskáját, majd azt az egycsövű Kirner vadászpuskát, melyet II. Lipót belga király ajándékozott William Frederick „Buffalo Bill” Codinak.

Megcsodálja azt a szovjet 16-os MC–11-es sörétes dupla puskát, amelyet Kádár János pártfőtitkár Hruscsovtól, és azt a 8 milliméteres Zastava ismétlő vadászpuskát is, amelyet Titótól kapott ajándékba. Bár a hadtörténeti múzeumtól kölcsönkapott fegyverek felbecsülhetetlen értékűek, és nyilvánvalóan nem darabjai a közelgő árverés kollekciójának, azzal fordulok hozzá, hogy csak nem licitálni fog?

– Ez az első fegyverárverés, hát hogyne lennék kíváncsi rá! Mindig érdekeltek a fegyverek – mondja a Kapuvárról érkezett Tóth József. Szimpla udvariaskodó szóváltásnak indul, de hamar kiderül, hogy nem akárkit szólítottam meg.

A többféle fémipari szakmával rendelkező férfi a FÉG-ben egyetlen évfolyamon indított, 1989-ben Budapesten végzett negyven-egynéhány vadászpuskaműves egyike. Vadászfegyvereket készített és javított évtizedekig, ma már nyugdíjas, és csak a barátai fegyvereit javítja. 2005-ben a Nemzeti Szakképzési Intézet a puskaműveseket megkereste a vadászpuskaműves szakmai tananyag elkészítéséhez, amelyben ő is részt vett.

– Aranyberakásos gyönyörű darabok, az egyikre idehaza rárakott távcsőszerelést pedig a MOM-ban készítették – mondja büszkén.

Kezdődik az árverést megelőző konferencia és egy vadászati témakörű kerekasztal-beszélgetés. A lőfegyverek előtti hazai vadászatról beszél Kovács S. Tibor történész, a Magyar Nemzeti Múzeum történeti tárának vezetője. Elmeséli, hogy a legelső jegyzett vadászbaleset 1031-ben történt, amikor is Imre herceget egy vaddisznó halálra sebezte.

A másik kevésbé ismert baleset 1353-ban történt, amikor Nagy Lajos délceg lovagkirály a zólyomi erdőben egy medvét számszeríjjal megsebesített. A medve elszaladt, s a király vadászlándzsával, kutyák nélkül – ami nagy vadászszakmai hiba volt – és néhány kísérővel utánament.

A medve előtört a bozótból, és egy szemvillantás alatt 23 sebet ejtett rajta. Az életét Besenyő János nevű allovászmestere mentette meg.

A történész Balassi Bálintot is idézi: „sok okosságok és bátorságok, gyorsaságok kellenek affélében lenni, az ki öreg vadra találkozik: mint azt kelljen meglesni, megcsellegni, becserkészni, lűni, ha reá futamik, arcul szembe menni vele, meg nem íjedni, fogni, vágni, szúrni”.

Hát így kell egy vitéz költőnek egy nagyvaddal találkoznia – teszi hozzá. Fényképes, kivetítős tárgybemutatóján éppúgy előkerülnek a számszeríjjal történő vadászat ábrázolásai, mint a főúri vadászkések felvételei és egy vadászkutya körömvágó a XIX. századból.

„A fegyvergyártó Kirner család a világ élvonalában” című előadásban elhangzik, hogy a család remekei az 1842-es első iparmű-kiállításon ezüstérmet nyertek, az 1846-os kiállításon már aranyéremmel illették a lőfegyvertermékeiket. A magyar kisipari fegyvergyártás aranykora viszont az 1870-es években, az öntöttacél megjelenése és a piaci verseny kiéleződése következtében befejeződött.

Külön előadást szentelnek annak, hogyan vadásztak a főurak a középkortól kezdve. Kiderül, hogy a XVII. századtól a magyar arisztokrácia tagjai komoly vadászati kultúrát alakítottak ki maguk körül, illetve az is, hogy Zichy Mihály olyan jól célzott, hogy a fecskét röptében is lelőtte.

Más előadók Nádasdy Ferenc gróf vadászatairól, s „A tervasztaltól a harcmezőig” címmel a magyar katonai kézifegyverek történelméről osztanak meg érdekességeket a hallgatósággal. Csemege ez mindazoknak, akik eljöttek. Többnyire vadászstílusban, zöld és barna ruházatban feszít a hallgatóság, van, ki névvel hímzett öltönyben, más levélmintás terepszínű nadrágban és barna sportcipőt viselve figyel az előadókra.

Egy férfi előveszi az okostelefonját, egy pillanatra látni a kezdőképernyőt, míg üzenetei szelencéjét megnyitja: azon egy elejtett szarvas előtt áll. Aztán a hazai vadászati kultúra kerül terítékre. Bajdik Péter, az Országos Magyar Vadászkamara főtitkára arról beszél, hogy mennyi a teljes társadalomhoz képest a vadászok létszáma.

– Ha ezt a számot nézzük, bátran kijelenthetjük, hogy a magyar társadalomban a vadászat sohasem volt ennyire reprezentatív, ugyanis 65 ezer vadász vadászik ma Magyarországon. A vadászat ellen, a vadászok elleni megnyilvánulásoknak mélységei viszont sohasem voltak annyira szélsőségesek, mint napjainkban.

Azt gondolom, hogy a magyar társadalom kilencven százaléka elfogadja, s egyet tud érteni a vadászat alapelveivel, s van egy kisebb réteg, akik azt gondolják, hogy vadászatra, vadgazdálkodásra nincs szükség, és anélkül is tökéletesen működne a magyarországi ökoszisztéma. Nyilvánvalóan ez nem igaz.

A vadászat egyidős az emberiséggel, hiszen a barlangrajzok is vadászjeleneteket ábrázolnak. Évszázadokon keresztül a táplálékszerzés része volt, ám a vadászat a mai korban már nem kötelező. A modern korban a vadászat kizárólag a vadgazdálkodás céljait szolgálja.

Az pedig egy természetfenntartási, fenntartható módon való természethasznosítási folyamat, és nem eredményezhet olyan problémákat, amelyek miatt kritizálnak minket. Egyetlenegy vadfaj sem pusztult ki a modern kori vadgazdálkodásban – jelenti ki a kamarai vezető.

Elhangzik az is, hogy a társadalmi szerepvállalásban a vadászatnak konkrétabb módon meg kell jelennie, ezért az Országos Magyar Vadászkamara a napokban ifjúságnevelési programot indított.

A célkitűzés az, hogy Magyarországon az iskolákban ne legyen olyan tanuló, aki az iskolai tanulmányai során ne találkozna azzal, miért van szükség korszerű vadgazdálkodásra, mi is a vadászat, milyen kultúrkör és hagyományrendszer veszi azt körül.

Kiderül az is, hogy a kamara, együttműködve az oktatási szakbizottsággal és a hatvani vadászati múzeum múzeumpedagógiai részlegével, kidolgozott egy tematikus füzetet, kisfilmet, amelyek a vadászat gyermekközpontú bemutatását teszi lehetővé.

Bors Richárd, a Vadászati Világkiállítás szervezőirodájának igazgatója elmondja, hogy 2021-ben Magyarország vadászati jellegű világkiállítást rendez, s addig 670 felvezető rendezvényt terveznek számtalan helyszínen. Rendeznek nemzetközi trófeakiállítást, arra 1500 trófeát várnak, s a magyar vadászok zsákmányolásában terítékre hozott trófeák bemutatására is nagy hangsúlyt helyeznek majd.

– Vadászni kötelező, kimondottan szükséges – reflektál a kamarai főtitkár előadásának tartalmára. – Miért kell lelőni az állatokat? Sarkítom a választ! Mert ha beszüntetnénk a vadászatot, akkor az Üllői út felüljáróján szaladgálnának a szarvasok! És akkor az lenne a baj, hogy miért nincs vadászat.

És ha bemegy a gazda kukoricásába, az állampolgárok kiskertjébe a vaddisznó, akkor rögtön vadászért kiáltanak... A vadászat száz százalékából egy százalék a lövés, a többi kézművesség, hadtörténet, kultúra, szabadidős tevékenység, életforma, amely visszaütközik az öltözködésben.

Érdekes, hogy Széchenyi Istvánt és Zsigmondot, Kittenberger Kálmánt, Fekete Istvánt, akik a vadgazdálkodás terén irodalmi szinten is maradandót alkottak, senki sem gyilkosozza le. A vadászat aktív természetvédelem. Nem öljük, hanem elejtjük a vadat, nekünk szükséges szelektálni a vadállományt.

– Akik a vadászattal szemben érvelnek, tudják-e, milyen az, amikor a fővárosban, a Bajcsy-Zsilinszky útra betéved a vaddisznó, vagy a Balatonban fürdőző gyermekek között úszkál? Az ember mégiscsak csúcsragadozó, s muszáj neki a természet egységét fenntartania – hangzik el a kerekasztal-beszélgetésen.

Kiderül az is, hogy december végén ismét lesz országos jótékonysági vadászat, amely a magyar vadászati kultúra új eleme. 2013-ban megyei kezdeményezésként indult, idén pedig már országos jelleggel tizenkilenc megyei helyszínen, tizenkilenc gyermekosztályért fog össze a vadásztársadalom. Műszereket vásárolnak az összegyűjtött pénzből.

Az aukcióhoz összegyűlnek az emberek, már ülnek minden kék színű, plüssborítású széken. Dr. Németh Balázs, az aukció szervezője elmondja, hogy még lehet regisztrációs sorszámot igényelni. Ha valaki lőfegyverre licitál, majd vásárol, annak a fegyvertartási és tárolási feltételeknek is meg kell felelnie.

1945 óta kimondott fegyveraukció még nem volt Magyarországon. Ő egyébként tanár a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hadtörténeti tanszékén, magánvállalkozása pedig történelmi fegyverek kereskedelmével foglalkozik, antik és replika történelmi fegyverekkel, amelyekkel sport­lövészkedni és vadászkodni lehet.

– Az aukcióra nagyon sok tárgyat ajánlottak fel a fegyvertulajdonosok, ám azok hetven százaléka igazi hulladék volt. Nehéz munka volt muzeológusokkal kiválasztani azt a nyolcvan darabot, amelyek eredetiek, igazán értékesek, és most kalapács alá kerülnek – mondja az árverés kezdetén dr. Németh Balázs.

Pörögnek a tételek, mert senki sem indul „harcba” azért a francia hadipuskáért, amellyel az 1859-es háborúban a császári-királyi hadsereg magyar katonáira is lőttek a solferinói csatában, sem a Bécsben készült kovás dupla puskáért, sem a francia lovassági pisztolyért, sem az 1850-es évek körül készült angol csappantyús puskáért, amely tanúsítvánnyal rendelkezik, tehát speciális vadászengedéllyel használható is.

Egy sokadik tétel meghirdetésével kikiáltási áron, ötven euróért elkél egy XIX. század derekáról származó lőportartó. „Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport” – idézi valaki nevetve Oliver Cromwellt. Talán azért arat tetszést, mert az első sorban ülő vásárló egy ismert politikus, egykori államtitkár, jelenleg országgyűlési képviselő.

Sorra mutatják a kivetítőn a Mortimer műhelyéből származó, újrakékített csövű puskát, más-más párbajpisztolyokat, kováspuskákat, puskaszuronyokat, empire markolatú szablyákat, sétapálcába rejtett, „Toledó” feliratú spanyolacél tőrt.

Többnyire kétszáz és ezer euró közötti a kikiáltási áruk. Már gyakrabban emelgetik számaikat a licitálók.

– Nyolc-tíz tételt elvittek, s ez biztató, lesz máskor is fegyverárverés – mondja a rendezvény után az aukcióvezető. Egyre többen járulnak az asztalokhoz, fegyvertartó polcokhoz, s nézegetik az el nem vitt kardokat és puskákat, talán némiképp bánva is, hogy nem vásároltak.

Többen Székesfehérvárról jöttek, de van, aki Vásá­rosnaményből autózott idáig. Háromgenerációs vadászcsaládból származik dr. Jilly Bertalan, neki a toledói pengés sétapálca tetszett.

– Megfordult a fejemben, hogy a feléért talán megveszem. Hajlékony pengéjének kidolgozottsága nagyon tetszik – mondja. A Szent István Egyetemen vadgazda-mérnök szakos hallgatóknak oktat fegyvertant. Jár velük a hadtörténeti múzeum fegyvertárába, viszi őket lőtérre, íjászatra, az itt tapasztaltakról is beszámol nekik.

(Később, odahaza utánanéztem személyének, ő A vadászkutyák idomítása című szakkönyv társszerzője is.) Az egyik vitrinben látni a Fegyver- és Gépgyárban százezredikként elkészült és I. Ferenc Józsefnek ajándékozott, 1890 M 8 milliméteres Mannlicher ismétlőpuskát is.

– Kíváncsi vagyok, hogy a nyolc milliméteressel milyen vadra lőttek – töpreng az ott ácsorgó férfi a szigorú arcú feleségére nézve.

– Szelíd vadra – feleli asszonya. Ahogy előre lép, árnyéka rávetül a fegyverarzenálra. Aztán a pénztárcáját rejtő retiküljét ruhájához szorítva elindul a büfé felé.