Inkább ne lássuk a medvét!

Sárkány Árpád szakértőként maga is jelen volt a vadászati törvényt módosító tervezet vitáján, ahol azt tapasztalta, igen sok a tévhit a medvekérdésben még döntéshozói szinten is. Romániában két teljesen eltérő felfogás tartja magát a medvékkel kapcsolatosan, az egyik főképp a nagyvárosi környezetben élőké, akik barátságos állatnak, mackónak tekintik a nagyvadat, a másik véglet pedig a vidéki emberek, akiknek a medvék jelenléte miatt nap mint nap rettegniük kell a maguk és a családjuk életéért és a javaikért.

A brassói erdészeti kutatóközpont összesítése szerint a medvék okozta jószágelviteli károk míg 2012 és 2015 között országos szinten éppen csak megközelítették az ötszázezer eurót, 2016 és 2018 között már meghaladták az 1,1 milliót is.

Ami viszont ennél sokkal súlyosabb, hogy 2019-ben nyolc embert – tűzoltót, erdészt, vadőrt, jószágtartó gazdát – öltek meg a nagy­vadak, amire nem volt példa ko­rábban.

– Míg árvízveszélykor megerősítik a gátakat, kihordják a zsákokat, a medvetámadások megelőzésére semmiféle lehetőség nem volt. Eddig a veszélyes, sorozatosan kárt okozó vagy végzetesen sérült medvék esetében a vadászok engedélyt kaptak az adott állat kilövésére, ám a kilövés feltételéül meghatározott medveazonosítás sok esetben sikertelen volt.

Szövevényes, túlbürokratizált volt a kilövések engedélyezése, ami eltántorította a vadásztársaságokat attól, hogy a nagyvad állományát ritkítsák. Ráadásul a dokumentáció jóváhagyása csaknem egy hónapot vett igénybe, s azután kellett a „bűnös” egyedet felkutatniuk a vadászoknak, ami szinte lehetetlen.

Jól mutatja, hogy tavaly csak 26 ilyen hivatalos kérés futott be, miközben a minisztérium 140-ben szabta meg a lehetséges engedélyezések számát – mondta Sárkány Árpád.

A sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatón, amelyen a Szabad Föld munkatársa is ott volt, elhangzott: Romániában jelenleg az állomány az ideális négyezer helyett megközelíti a nyolcezer egyedet. Ahhoz, hogy elfogadható állapotokat teremtsenek, legalább 650 esetben kellene jóváhagyni kilövéseket az első években azokban a megyékben, ahol a populáció túlnyomó része, mintegy 80 százaléka él, azaz Brassó, Hargita, Kovászna és Maros megyékben – szögezte le Sárkány Árpád.

Szerinte a tavaly decemberi törvénymódosítás legnagyobb érdeme, hogy a gazdaságokban garázdálkodáson „tetten ért” vagy az emberéletet veszélyeztető egyedeket indokolt esetben most már helyben kilőhetik a vadászok.

A jogszabály-módosítás másik fontos hozadéka, hogy három év várakozás után a medvék által elpusztított haszonállatok, illetve tönkretett termények gazdái is megkaphatják a kártérítést. Ennek megfelelően a 2019-es év végéig eljutott a károsultakhoz az a 2,5 millió lej, amit a kifizetésekre a költségvetésből elkülönítettek. Az összeg a 2016 óta jegyzett kártérítési igények kifizetését részben fedezi.

Sárkány Árpád ismert vadászati szakember Romániában. A vadászatok szervezésével foglalkozó sepsiszentgyörgyi Abies Hunting Kft. vezetője, aki korábban a spanyol király és angol hercegek vadásztatását is szervezte már.

Fontosnak tartotta azt is megjegyezni, hogy a törvénymódosítással a vadásztársaságok nem kaptak szabad kezet a medvék irtásához, viszont a jogszabály világosan előírja: a megelőzési kvóta nem haladhatja meg a természetes szaporulat arányát, ami most nyolc százalék körüli.

Mint a rendezvényen kiderült, a kvótát egyébként a populáció becsült mérete alapján szabják meg, viszont gond, hogy a vadásztársaságoknak nincs igazán pontos állománybecslési módszerük.

– A medveállomány nagyságát hogyan mérik fel? – kérdeztük tőle a rendezvényt követően.

– Minden ősszel és tavasszal a környezetvédelmi hatóság részvételével állománybecslést végeznek az erdészek és a vadőrök. Megszámolni az egyedeket nem lehet. Próbaként alkalmazták a genetikai anyag alapján való pontosabb állománybecslési módszert is, magyarul eleinte a vadászok begyűjtötték a medvék ürülékét, szőrszálait, és a DNS-eket Szlovéniában vizsgáltatták be.

Három és fél éve tart, költséges, hiszen egy DNS-vizsgálat ára 280 euró, és a hibaértéke 15–20 százalék közötti. Ez az állománybecslés drága és körülményes, és csak kis populáció esetében hatékony, miközben a romániai állomány a legmagasabb Európában, területre levetítve pedig a világon.

– Vannak, akik szerint a kilövés helyett az állatok áthelyezésével lehetne csökkenteni a veszélyt.

– Ez a módszer eddig nem vált be, a statisztikák szerint a vadak 60 százaléka visszatért arra a területre, ahonnan elvitték, a fennmaradó 40 százalék mintegy fele pedig az új helyen is károkat okozott, emberéletet veszélyeztetett. A problémás, rádiófrekvenciás nyakörvvel ellátott áttelepített medvéknek a nyolcvan százaléka újra gondot okozott.

– Az Európai Unióhoz fordultak segítséget kérni?

– Az Európai Unió kormányai nem szívesen lépnek medveügyben, a medve nem kerülhet ki a szigo­rúan védett fajok közül. Nem mellékes ugyanakkor, hogy az EU-s országok közül egyik sem volt hajlandó átvenni a romániai medvékből, pedig többek rendelkeznek megfelelő élettérrel a nagyvadak számára.

Megkockáztatom, szabályokat könnyű felállítani úgy, hogy nem náluk él az európai medveállomány 80 százaléka. Oda jutottunk, hogy ma már bárki veszélybe kerülhet, aki az erdőbe megy kirándulni vagy dolgozni. Ehhez képest Franciaországban a 17 nyilvántartott medvéből három okozott gazdasági károkat, és emiatt már németországi és svájci vadászati szakemberek segítségét is kérték a felkutatásukra, az állományból való kiemelésükre.

Sárkány Árpád szerint amikor Románia az Európai Unióhoz csatlakozott, a barnamedvék szigorú védelmét vállalva egy négyezer medvés stabil állományban gondolkodott. A számuk jelenleg az óvatos becslések szerint is nyolc­ezres lehet.

– A medvék továbbra is jól fognak élni, a vadászok pedig nem háborúra készülnek ellenük, a jelen helyzet fő oka a túlszaporodás – vélte Sárkány Árpád, aki szerint 450–500 példány kiiktatása a populációból néhány éven belül megteremtené az egyensúlyt az emberrel való együttéléshez. Ilyenkor telel a medve, s mire a tavasz eljön, újból ezer medvével több lesz… Nyáron és ősszel pedig nagy problémákat okozhat az itt élőknek – figyelmeztetett a szakember.

Kormányoknak adnak tanácsot A Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (International Council for Game and Wildlife Conservation) politikailag független, nonprofit tanácsadó testület. Kormányok és természetvédő szervezetek munkáját segíti a természeti erőforrások megőrzésében és fenntartható használatuk biztosításában. Az a gondolat, hogy szükség lenne egy a vadászattal és a vadgazdálkodással foglalkozó nemzetközi szervezet alapítására, először 1910-ben fogalmazódott meg a Bécsi Vadászati Kiállítás alkalmával. Az alapítás szándékával tartott megbeszélések Károlyi Lajos gróf tót­megyeri (palárikovói) birtokán folytak. A szervezetet 1928-ban alapították, tagsága 32 kormányból, egyetemekből, civil szervezetekből, valamint magánszemélyekből és tudományos szakér­tőkből áll.