Emberfeletti viharok krónikája

Szeles bolygó a Föld. Sőt minden bolygó az, ahol nagy felületeken eltérőek a mért hőmérsékleti és a légnyomásadatok. A szél ugyanis csupán ennyi: a légréteg két különböző légnyomású terület közti el­­mozdulása.

Vagyis minél nagyobb a légnyomáskülönbség, annál nagyobb erejű légelmozdulásra kell számítani. Ebbe azért közbeszól ugyan a domborzat, sőt a földforgás iránya is eltérítheti a légáramlatot, de azon aztán nem kell csodálkozni, hogy a szél olykor nem csupán fúj, de egyenesen viharosan száguld.

Hatását legszemléletesebben éppen a Ciarára keresztelt vihar mutatta meg azzal, hogy a New York és London között közlekedő menetrend szerinti repülőgép február 10-én nyolcvan perccel hamarabb landolt Angliában. Az ok: a viharos erejű szél megtolta, vagyis felgyorsította a repülőgépet, amely így mintegy 1328 km/h sebességgel hasított az égen.

Azt nem tudni, hogy a Földön mikor söpört végig a legnagyobb erejű vihar, a földtörténet során bizonyára jócskán akadt közöttük pusztító is, de amióta a szelet mérik (mintegy 130-150 éve), azt már tudni, hogy 2013 őszén, a Fülöp-szigeteken pusztító Haiyan szupertájfun lehetett: helyenként 380 km/h erővel tombolt, a Csendes-óceánon 15 mé­ter magas hullámokat keltett életre.

Összehasonlításul: a 2005-ös Kat­ri­na-hurrikán, amely romba döntötte fél New Orleanst is, 280 km/h sebességgel haladt.

Az emberek szeretnek nevet adni a hurrikánoknak, a viharoknak. Az Amerikai Nemzeti Hurrikánközpont adatai szerint már 1825-ben feljegyeztek egy Santa Ana névre keresztelt hurrikánt, amely Puerto Rico térségében csapott le. A második világháború után alfabetikus rendben haladva nőkről nevezték el a pusztító ciklonokat, de a hölgyek tiltakozását követően 1979-től a férfi és a női nevek váltják egymást. Az Európán végigsöprő Ciara is így kapta nevét. Az őt követő vihar neve Dennis, majd az idén jön még Ellen, Francis, Gerda, Hugh, Iris, Jan, Kitty, Liam, Maura, Noah, Olivia, Piet, Róisín, Samir, Tara, Vince és Willow. Hogy melyikük milyen pusztítással érkezik, azt az éppen uralkodó légköri viszonyok (légnyomás- és hőmérséklet-különbség) döntik el.

S bár a viharok a földi élet velejárói, ezt jól tudták mindig is, különösen azok, akik viharverte szigeteken, területeken élnek, ám ma sem feltétlenül tesznek azért, hogyha a vihar valahova lecsap, pusztításának mértéke csökkenthető legyen.

Például úgy, hogy fa helyett kőből építik a házakat, vagy csatornákat ásnak a part mentén, amelyeken elvezetik a kiömlő tenger vizét, netán magasabb gátakat húznak fel, védve a kikötőket.

Mert az még csak érthető, hogy a történelemnek azokban az évszázadaiban, amikor még nem működött az időjárás-előrejelző szolgálat, egy-egy vihar váratlanul csapott le a lakott területekre, de manapság so­kan még akkor sem hagyják el az otthonaikat, ha tudják, vihar idején az életükkel játszanak.

Olyan is előfordult már a történelemben, hogy a vihar éppen hogy életeket mentett. Igaz, mások halála árán. Időszámításunk előtt 492-ben Athént például egy váratlan tengeri vihar mentette meg azzal, hogy a városállamra támadó perzsa flotta nagy részét elsüllyesztette az Athosz-foknál.

A perzsákat ez olyannyira felbőszítette, hogy csatornát vágtak a hegyfokba. Tíz év múlva Xerxész perzsa király pontonhidakat is épített az Égei-tengert a Márvány-tengerrel összekötő tengerszorosnál (Dardanellák), de azokat egy vihar szétrombolta. Xerxész ekkor korbácsoltatta meg a tengert, mert azt gondolta, hogy a víznek jár a büntetés.

Hazai szélrekordok

Magyarországra 2006-ban csapott le az ország történetének egyik legnagyobb vihara, az augusztus 20-át ünneplő, a tűzijátékra váró tömegre. Budapestre felhőszakadás zúdult, majd 120 km/h sebességű szél érkezett. A hirtelen támadt viharban öten meghaltak, ötszázan megsérültek. Hazánkban nem jellemzők a nagy viharok, de ez nem jelenti azt, hogy ne volna rá példa: 2010. december 9-én az Országos Meteorológiai Szolgálat műszere rekorderejű, 172 km/h sebességű széllökést mért az 599 méter magas Kab-hegyen. Összehasonlításul: 1994. április 10-én az Olivia trópusi ciklon belsejében a szél 408 km/h-s sebességgel száguldott Nyugat-Ausztráliában.

Japán szintén egy viharnak köszönheti, hogy a mongolok nem hódították meg 1281-ben. Egyrészt a mongol hajók jelentős része már a vízen odaveszett, s amelyek kikötöttek is a japán szigeteken, megtépázva érkeztek. A mongolok még így is jobb harcosoknak bizonyultak, és ki tudja, mi történt volna, ha nem csap le rájuk egy újabb, pusztító erejű tájfun, ami megsemmisítette a mongol flottát.

Az utókor e viharnak köszönheti az egyik legismertebb japán szót, a kamikazét. A japánok ugyanis fohászaik hatásának tudták be, hogy segítséget kaptak az égiektől, és a tájfunt elnevezték kamikazének, vagyis isteni szélnek.

Az, hogy a szó amúgy valóban ismertté vált, a második világháborúban bevetett, az Isteni Szél Különleges Támadó Egység öngyilkos japán pilótáinak köszönhető, akik a repülőgépüket bombaként használták.

De a történelem egyik legnagyobb és legyőzhetetlennek hitt Armadája, a spanyol flotta is egy viharnak köszönheti bukását: 1588-ban a spanyol hajók amúgy is szokatlanul nagy vereségeket szenvedtek az angoloktól, majd a La Manche-csatornán olyan viharba kerültek, hogy kikötni sem tudtak, menekülni kényszerültek északra, még az Ír-szigetet is körülhajózták, ahol addig soha nem tapasztalt viharok vártak rájuk.

Mire visszatértek a spanyol vizekre, a hajók fele és a legénység harmada odaveszett.