Utazás könyveken innen és túl

– Milyen a viszonya a születési helyével, településével?

– Pécsen születtem, de hamar elkerültem onnan. Hároméves koromig éltem a Hotel Kikeletben, abban a szállóban, amit a nagyapám vezetett. Néha visszajárok, és jól érzem magam. Mindig megfog a város otthonos bája.

– Kisgyermekként mi foglalkoztatta?

– Falvakban éltünk. Erdőt-mezőt jártam, állatokat figyeltem. Az emberek világa csak később kezdett el foglalkoztatni. Sokat gondolkoztam a „világ” felépítéséről, határairól és arról, hogyan lehetne megismerni a titkait. Ez megmaradt ma is.

– Kedvenc könyve?

– Korán kezdtem el olvasni, és az egyik legmeghatározóbb könyvélményem a Moby Dick volt. Amikor gyerek voltam, akkor Magyarország egy zárt világ volt. Nem lehetett innen elutazni sehova, mellesleg pénzünk sem lett volna rá. Így én könyvekben utaztam. Onnan ismertem meg a Föld egzotikus tájait. A könyvekben az a jó, hogy messzire visznek időben és térben.

– Milyen zenét szeret?

– A klasszikus zenét. Nem követem a mai divatzenéket. Már fiatalon sem érdekelt különösebben, bár néhány olasz sláger évtizedek óta megmaradt a fejemben, és néha azon kapom magam, hogy azokat dúdolom.

– Példaképei voltak?

– Nem. Nem volt rájuk szükségem a szó hagyományos értelmében. Sokszor tapasztaltam híres emberek életét is tanulmányozva, hogy voltak botlásaik, „emberi tulajdonságaik”, amikre talán ők sem lennének büszkék. Ez minden „nagy emberrel” így van. Velem is, még akkor is, ha igyekszem helyesen cselekedni.

– Került már igazán kellemetlen helyzetbe?

– Amikor Lengyelországban él­tem, és a titkosrendőrség házkutatást tartott nálam felforgató jellegű irodalmi tevékenységem miatt, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy elvigyenek.

– Milyen szakmát tanulna szí­vesen?

– Most már kicsit késő a felvetés, tekintve, hogy 75 éves vagyok. Ha nem író lennék, akkor filmrendezőként tevékenykednék szívesen.

– Gyűjt valamit?

– Térképeket. Regényhőseimmel olykor azok alapján kalandozok idegen földrészeken.

– Szokott felesleges dolgokat vásárolni?

– Nem szeretem a felesleges dolgokat. Nem vagyok pazarló. Engem még az is zavar, ha ég a villany egy olyan szobában, ahol nincs senki vagy háttérben magában szól a rádió vagy tévé. Mondjuk van egy pár dolog, ami feleslegessé vált az idők folyamán. Van egy üdülési jog a nyakamon, ami nagy teher. És van egy erdőm Csongrád megyében, amit öt éve nem tudok eladni a jogszabályok szigorítása miatt. Ezekről is írhatnék könyvet, mert érdekes a háttere mind a két témának.

– Kedvenc helye a világban?

– Velence áll az első helyen. Tizenkilencszer voltam ott, de még mindig lenne mit megnéznem, ezért remélem, hogy újból visszatérek. Aggódva figyeltem az évben többször is előforduló rekord­víz­ma­gasságot. Remélem, Velence ezt is „megússza”. Vannak olyan helyek is, ahol még nem jártam, és szívesen megnézném. Izland, Madeira szigete vagy Peru.

– Magyarországon?

– Tizenhét költözés után egy kis szabolcsi falu, Bashalom lett az otthonom. Most ez a kedvenc helyem. A feleségemmel együtt élvezzük a kicsi zsákfalu nyugalmát. Nagy kertünk van, egy grófi kastély szomszédságában élünk, béke van és nyugalom.

– Mi jut eszébe a Balatonról?

– Az egész gyermekkorom. Fő­leg a Tihanyi-félsziget, ahol csaknem húsz évig minden nyaramat a nagyszülői házban töltöttem. Felejthetetlen idők voltak. Nagyapám háza száz méterre van az apátság épületétől. Szinte a sziget legmagasabb pontján. A szünidőben reggel felkeltem, és az emeleti szobámban olvastam, majd leszaladtam a vízhez úszni, és aztán újra olvastam.

– Mi a kedvenc sportja?

– Sosem voltam nagy sportoló. Érettségi után végképp abbamaradt a sportolás. Mostanában két „sportágat” űzök, napi rendszerességgel: fát vágok és sétálok a kutyámmal.

– Az okostelefonja mely funk­cióit használja?

– Telefon, üzenetküldés, fényképező funkció. Aggódva figyelem, hogy bármilyen közösségi térben a fiatalok és idősebbek is csak a telefonjukkal vannak elfoglalva, ahelyett, hogy a világot szemlélnék.

– Mennyi idő alatt rakja ki a Rubik-kockát?

– Egyetlenegyszer volt a kezemben. Tekertem rajta vagy kettőt, és tetszett az elve, de ennyiből rá is jöttem, hogy ez nem az én világom, mint a többi háromdimenziós logikai játék sem. A kocka világsikerének azonban örülök. Igazi példája a jókor, jó időben történetnek.

– Tapasztalata szerint mit tudnak külföldön a magyarokról?

– Szerintem túl sokat foglalkozunk azzal, hogy mások mit gondolnak rólunk, és a kelleténél kevesebbet azzal, hogy mit teszünk vagy tettünk másokkal. Fontos lenne, hogy meg tudjunk bízni egymásban. Jobb lenne az életünk.

Nemere István író

Első könyve 1974-ben jelent meg, 1981 óta évente jelentkezik kötettel. Írt tudományos-fantasztikus könyveket, krimit, gyerek- és ifjúsági regényeket. Eddig több mint 40 írói álnéven dolgozott. Eladott könyvei összpéldányszáma meghaladja a tizenkétmilliót. 727 könyvvel jelenleg ő a legtöbb új művet publikáló szerző a világon. Négyszer nősült. Egy lánya és egy unokája van, akik Lengyelországban élnek. Bashalmon él feleségével, Szentgyörgyi Judittal, aki szintén író.