Csak térerő legyen...

Jön este haza az asszony, és azt mondja, háromszor hívtalak, miért nem vetted fel a telefont? Ennél jobb kezdés nem is lehetne az esti meghitt vacsorához. Értetlenül mutatom a mobiltelefonomat, be vagyok kapcsolva, s nem fogadott hívásokat sem mutat a készülék.

Másnap Bécsbe utazom vonattal, s – annak ellenére, hogy éjjel-nappal be vagyok kapcsolva – nyolc óra után érkezik meg az üzenet a készülékemre, hogy előző este háromszor keresett az asszony. Ahogy leszállok a nemzetközi gyorsvonatról, és írnám be a térképbe az interjúhelyszín címét, minden előfizetés, bekapcsolás, roaming­aktiválás ellenére – offline állapotban vagyok. És így van ez egész nap Ausztriában.

Este Magyarország területére érkezve, bár már újra van internetem, bemegyek egy budapesti plázába, hogy a mobil-szolgáltató üzletében panaszt tegyek. Panaszom tárgya mellett leírom, hogy előfizető vagyok, és egyébként már nem azt a készüléket használom, amelyet másfél évvel korábban a társaságtól vásároltam, hanem új készülékem van.

A dühös mondatok végén megemlítem, hogy valójában az elégtelen szolgáltatásuk megmagyarázatlansága esetén szeretném lemondani az előfizetésemet.

Harminc napra ígérték a választ, de megérkezett már néhány napon belül. Hosszasan taglalják, hogy a 2018. augusztus 30-án kedvezményes áron vásárolt készülékhez ők bruttó 150 990 forint összegű árkedvezményt biztosítottak, és ha én a szerződésben vállalt kötelezettségeknek nem teszek eleget, akkor azt kötbér formájában szükséges kiegyenlítenem. Ezt is hosszasan taglalják, hogy jól megjegyezzem.

Előfizetésem mobil-internet szolgáltatását vizsgálva mindent rendben találtak. És vizsgáltassam be a SIM-kártyámat is, mivel annak a hibája is okozhatja a jelzett panaszt, illetve a tőlük vásárolt készüléket bármelyik üzletükben leadhatom, hogy bevizsgálják.

Mintha egy robotgép írta volna a választ: arra egyáltalán nem reagálnak, hogy utazásom idején Budapesten miért nem voltam elérhető, és üzenetük miért 12 óra késéssel érkezett meg. Ez feldühít, úgyhogy nem kímélem őket, rögtön a számítógép elé ülök.

„Válaszuk egyetlen pozitívuma a gyorsasága volt – kezdem. – Ám annak tartalma, úgy gondolom, méltatlan egy 2020-ban szolgáltatást nyújtó ismert nevű társasághoz. Véleményem szerint egy előfizető panaszára nem lehet kioktató módon reagálni. Az én bosszantó problémáimat felsoroló panaszom utolsó gondolata az volt, hogy bizonyos esetben szeretném a szerződést megszüntetni.

Ezzel szemben az önök válasza elsősorban nem a probléma megoldásáról szólt, ha­nem egyből a kioktatásomról, hogy miért és miért nem mondhatom le a szerződést, s csak akkor, ha visszafizettem a 150 ezer forint korábban megkapott kedvezményt. Talán ezt a levelük végén lett volna szerencsés közölni.”

Aztán tovább sulykolom, hogy mi az, ami felháborít: „A vad­ka­pi­ta­lista stílusban kezdett levelük tartalmi része is elfogadhatatlan. Mint a bejelentésemből kiderült, már nem az önöktől vett telefont használom, hanem egy 2019 novemberében vásárolt készüléket. (Megjegyzem, hogy önök a válaszlevélben nem is foglalkoznak igazán a panasznak a magyarországi részével, csupán az ausztriai tapasztalataimat próbálják az osztrák szolgáltatóra kenni.)”

Elment a levél. A düh, az düh, nem bánom. Pár nap múlva ismét válaszolnak: „Az ön által jelzett időpont szerint kivizsgáltuk a hibát, melyet az okozhatott, hogy az osztrák A1-es partnerszolgáltatónk hálózatán technikai hiba állt fenn, azonban adminisztrációs rendszereink alapján a délutáni órákban már volt indítva 1-es roamingdíjzónán belül adatroaming-forgalmazás.”

A belföldi panasszal megint nem foglalkoznak. Aztán a „robot” azzal búcsúzik tőlem: „Forduljon hozzánk a jövőben is! Amennyiben bármi másban segítségére lehetünk, kérjük, hogy vegye fel a kapcsolatot a honlapunkon elérhető elektronikus űrlapok segítségével vagy telefonon a belföldről díjmentesen hívható számunkon. Ügyfélszolgálatunk minden csatornája készséggel áll az ön rendelkezésére.”

Már nem írok levelet, mert ez a süketek párbeszéde. Egy Woody Allen-idézet jut eszembe, mely szerint: „Soha ne vitatkozz idiótákkal, mert lesüllyedsz az ő szintjükre, és kinyírnak a rutinjukkal.”

Drága Mobilszolgáltatóm! Idős rokonom intelmére hivatkozva írom: köszönöm, hogy addig legalább számítottam, amíg előfizetést kötöttem, s míg ki nem léptem a boltból.

Esteledik, várom haza az asszonyt, s forgatom a telefonom, hogy nem hívott-e. Mindenesetre én főztem a vacsorát, és a biztonság kedvéért behűtöttem egy üveg habzóbort is…