Felnőtté válás amerikai módra

Női rendező, nőkről szóló film, egy írónő regényéből? Ezek alapján könnyű lenne beskatulyázni a Kisasszonyok című alkotást, és persze az sem mindegy, hogy valaki olvasta-e Louisa May Alcott regényét vagy látta-e a korábbi filmfeldolgozásokat.

Nem érdemes azonban előre eldönteni semmit. A legjobb, ha hagyjuk, hogy ez a nagyon emberi, érzelmekkel teli történet elragadjon bennünket.

Az amerikai polgárháború idején játszódó film egy apa nélküli családot mutat be: négy, művészi ambí­ciókat dédelgető lány és egy áldozatkész anya éli mindennapjait. A középosztálybeli, de a műveltséget fontosnak tartó March família mozgalmas világban él.

Anyagilag bizonytalan sorsuk ellenére lelkesen teszik a dolgukat, segítik a náluk is szerencsétlenebbeket, és tanulnak: a legnagyobb lány, Meg (Emma Watson) színésznő szeretne lenni, Josephine (Saoirse Ronan) írónőnek készül, Beth (Eliza Scanlen) zongorá­zik, Amy (Florence Pugh) pedig fest.

Valamilyen módon mindannyian­ a hagyományos nőkép ellen lázadnak, ám ezt leghangsúlyosabban az író Josephine figurája jelképezi. Ő a legvégletesebb, legerősebb karakter, ő talál legutoljára párt magának, s hevesen bizonygatja, hogy talán sosem lenne alkalmas feleségnek. Aztán persze – épp az ő jóvoltából – minden családtag a helyére kerül.

Mire az apa visszaérkezik a polgárháborúból, a négy lány már szinte kész nő. Beth azonban súlyos betegségen esik át, s túl sokáig nem is marad már ezen a világon. Ő az áldozat, aki a legkevésbé volt életteli a lányok közül.

Ugyanakkor még Beth is – minden törékenysége és kislányossága ellenére – olyan felnőttesen nyilatkozik meg a halálról, hogy érett szemléletével tökéletesen beleillik a családjába.

Ezek a családtagok nem szégyellik kimutatni, amit éreznek, hevesen reagálnak, és ha kell, áthágják a merev viselkedési szabályokat – így sokkal inkább hús-vér emberek, mintsem egy tanulságos mese díszletei.

Finom, időnként metsző humor, hangulatos képsorok, nagyon vonzó karakterek és kiváló színészi teljesítmény jellemzi a kissé mégis vontatottnak tűnő alkotást. Greta Gerwig rendező az idősíkok közötti váltakozással kényszerít koncentrálni bennünket, míg össze nem rakjuk, kivel mi is történt, mikor ment férjhez vagy találta meg a hivatását.

A mű hat Oscar-jelöléssel is büszkélkedhet, ebből egyet díjra is váltott: a legjobb jelmezekért.