Fókuszban a nők helyzete – világszinten

Hét évvel ezelőtt az Európai Parlament egy másik tizenévesnek, Malala Juszufzainak – aki ma a lányok oktatásáért vívott küzdelem globális élharcosa – ítélte oda a Szaharov-díjat. Napjainkban a fiatal nők hangjára is felfigyelnek a nemzetközi fórumokon, vitathatatlan, hogy történt előrelépés a lányok közéleti szereplése terén.

De még mindig nagy a szakadék a pályájukat aktivistaként kezdő lányok egyre jelentősebb aránya és a között, hogy végül mennyire kevés nő ül azoknál az asztaloknál, ahol a jelentős döntések születnek.

Sok beszéd – kevés tett

A Pekingi Nyilatkozat című ENSZ-állásfoglalást 1995. szeptember 15-én, a nőkről szóló negyedik világkonferencia végén fogadták el annak érdekében, hogy világszerte elterjedjenek a nők és férfiak egyenjogúságának alapelvei. A cselekvési platform számos – többek közt a gazdaság, az oktatás, az egészségügy, az erőszak elleni fellépés, a döntéshozatalban való nagyobb részvétel – területen stratégiai fellépést szorgalmazott. Az Isztambuli Egyezményt az Európa Tanács 2011-ben fogadta el. Az egyezmény a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzését és felszámolását célozza. Az Isztambuli Egyezményt eddig a 47-ből 34 állam ratifikálta, köztük például Lengyelország és Románia is. Az oroszok és az azeriek alá sem írták. Összesen 11 állam áll úgy, mint Magyarország, hogy aláírták, de nem foglalták törvénybe. Mint nemzetközi szervezet, az Európai Unió is csatlakozott az egyezményhez, de nem lehet addig teljes jogú tagja, míg az összes uniós állam nem ratifikálja a dokumentumot, ezért a Bizottság most egy uniós irányelvet javasolt, amely az Isztambuli Egyezményhez hasonló védelmet biztosítana, de mivel uniós jogszabály, a tagállamoknak kötelező átültetniük a nemzeti jogba.

Az EU világszinten vezető szerepet tölt be a nemek közötti egyenlőség előmozdításában, és az elmúlt évtizedekben jelentős eredményeket ért el ezen a területen, ennek ellenére a nemi alapú erőszak és sztereotípiák továbbra is fennmaradtak. Az egyenlőség-központú unió az Ur­su­la von der Leyen által vezetett Bizottság fő prioritásainak egyike.

Az elnök asszony ígérete szerint Európa egyenlő lehetőségeket biztosít mindenki számára, aki egyforma ambíciókkal rendelkezik, ám ahogy fogalmazott: „A nemek közötti egyenlőség elve az Európai Unió egyik alapelve, amely azonban még mindig nem vált valóra. Nem elegendő, ha csak a lakosság felének az elképzeléseit és energiáját vetjük latba.„

Helena Dalli, az egyenlőségért felelős biztos így nyilatkozott a Nemi Egyenlőségi Stratégia ismertetése kapcsán: „Az egyenlőség kifogyhatatlan erőforrás, amely mindenki számára elegendő.

Ezzel szemben a hátrányos megkülönböztetés jelentős költségekkel jár az azt elszenvedő egyének és az egész társadalom számára, a személyes elismerés elmaradása, a meritokrácia (az egyéni teljesítmény alapján elért sikerek) hiánya, valamint a tehetség és az innováció elpocsékolása miatt.”

Eddig egyetlen uniós tagállam sem valósította meg a nemek közötti egyenlőséget. Az előrehaladás lassú, ugyanakkor a nemek közötti különbségek továbbra is fennállnak a foglalkoztatás, a bérek, a gondozás és a nyugdíjak vonatkozásában.

Magyarország 2019: 58 nőt öltek meg, 1464 asszonyt bántalmaztak, 200-nál több lányt erőszakoltak meg és több tucatot szexuálisan kényszerítettek. 35 lányt adtak el Magyarországon.

A stratégia három kulcsfontosságú területen vázolja fel intézkedési tervét:

1.) Az európai nők nem válhatnak erőszak és a káros sztereotípiák áldozatává. Az EU-ban a nők 33 százaléka már elszenvedett fizikai és/vagy szexuális erőszakot, 55 százalékuk pedig már átélt szexuális zaklatást. A stratégia jogi intézkedéseket sürget a nők elleni erőszak bűncselekménnyé nyilvánítása érdekében.

A Bizottság mindenekelőtt szeretné kiterjeszteni a nők elleni erőszak konkrét for­mái­ra – így a szexuális zaklatásra, a nők bántalmazására és a női nemi szervek megcsonkítására – azon bűn­cselekmények kö­rét, amelyben lehetőség van egész Európára kiterjedő harmonizációra.

2.) Az egyenlőtlen bérezés kezelése érdekében a Bizottság a nemek közötti egyenlőségre irányuló stratégiával egy időben nyilvános konzultációt indított a bérek átláthatóságáról, és 2020 végéig kötelező erejű intézkedéseket fog előterjeszteni. Az EU-ban a nők átlagosan 16 százalékkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak, és még mindig akadályokba ütköznek a munkaerő­piacra való belépés és az ott maradás tekintetében.

Az európai gazdaságra kedvező hatással lesz, ha támogatják a nők szakemberhiánnyal küzdő ágazatokban, különösen a technológiai és a mesterséges in­telligenciá­val kapcsolatos ágazatokban való elhelyezkedését.

3.) A nők továbbra is alulreprezentáltak a vezető pozíciókban, ideértve a legnagyobb uniós vállalatokban is, ahol a vezérigazgatók mindössze 8 százaléka nő. Annak érdekében, hogy a nők vezető szerepet tölthessenek be – többek között – az üzleti életben, a Bizottság szorgalmazni fogja a vezetőtestületeken belüli nemi egyensúlyra irányuló 2012. évi javaslat elfogadását.

Inaktívak aránya az EU-ban (15–64 évesek között)

Több munkaképes korú nő inaktív (11,2 százalékkal), mint férfi világviszonylatban. A különbség drámai módon növekszik a harmadik világ országaiban (EU-n kívül), ahol az inaktív nők száma majdnem duplája a munka világából kiszorult férfiak arányához képest. Azok az uniós országokból származó nők, akik másik uniós országban élnek, valószínűleg kevésbé inaktívak, mint akik saját hazájukban próbálnak boldogulni.

A Bizottság emellett a finanszírozás és a bevált módszerek megosztása révén elő fogja mozdítani a nők politikai életben való részvételét is, beleértve a 2024-es európai parlamenti választásokat.