Híres magyarok, akik a film világában éltek

– Nem véletlen a témaválasztása. Filmesként filmesekről írni könnyebb vállalkozás?

– Persze, hiszen több mint három évtizede dolgozom filmesként, forgatókönyvíróként, dokumentumfilm-rendezőként.

Megismertem a szakma keresztmetsze­tét, producereket, színészeket, vágókat, szakalkalmazottakat, a forgatások és az utómunka hangulatát, így a könyv két főhősének az élményei, dilemmái elég ismerősek, még ha ők nagypályás játékosként egészen más dimenzióban mozogtak. A filmjeiket is jól ismertem, de a könyv írásakor ismét megnéztem őket.

– Korda és Vajna karrierje és magánélete sok hasonlóságot mu­tat, noha más-más korban éltek. Milyen tanulságokat jelentenek a párhuzamok?

– Ez nagyon bonyolult kérdés. A tehetség, a szorgalom, a megszállottság, a kalandorság, a nagyvonalúság, egy bizonyos gátlástalanság, a film imádata mindkettőjükre jellemző. Ugyanakkor teljesen más történelmi korban működtek, és az életük is egészen máshogy alakult.

Például Korda, miután 1919-ben elhagyta Magyarországot, soha többé nem tért vissza, több országot megjárt, majd Anglia lett a választott hazája. Vajna viszont az amerikai álomkarrier után hazatért, és itthon új életet, új karriert épített.

– Melyiküknek kalandosabb az élete? Kit övez több legenda?

– Kordának talán izgal­masabb korszak jutott, az első világháború, majd a kommün és a legnagyobb kaland: Churchillt barátként támogatni a második világháborúban. Közben megalapozta az angol nemzeti filmgyártást a VIII. Henrik magánélete című zseniális filmjével, óriási sikerek és bukások kísérték pályafutását anyagi értelemben is, végül lovaggá ütötték.

Vajna 1956-ban egyedül disszidált mindössze 12 évesen, de az ő legendájának része a Rambo, a Terminátor vagy a Saul fia Oscar-díja is.

– Az Alex és Andy című könyve nemcsak életrajz, hanem filmtörténeti áttekintés is, a régi és a mai állapotok megörökítése. Kutatásokat is végzett?

– Egy ilyen könyvhöz sok kutatásra van szükség, bár nem tudományos dolgozatot írtam, hanem inkább egy irodalmi esszét vagy kalandregényt. Kordáról előzőleg készítettem egy dokumentumfilmet (Másutt – A Korda testvérek), így sok anyagom volt.

Vajnáról még nem születtek meg a szakmunkák, de mindent elolvastam vele kapcsolatban. De a legtöbbet talán a filmjeikből lehet megtudni róluk. Korda számomra történelem, a Vajna-korszakot viszont átéltem.

– Hasonlít-e valamiben a producerek emigrációja?

– Több a hasonlóság, mint a különbség. Amerikában szinte mindenki bevándorló. Bár Vajna gyerekként került ki, ott nevelődött és tökéletesen tudta a nyelvet, mégis idegen maradt. Korda mindig erős akcentussal beszélte az angolt, de mindketten fantasztikus sikereket értek el, kivívták a befogadó ország tiszteletét.

Sokat foglalkozom az emigráció lélektanával, ami nagyon megterhelő, a személyiséget próbára tévő helyzet. Egy idegen környezetben, egy új nyelven kell újrateremteni mindazt, ami egyszer odahaza már megvolt. Talán éppen az otthontalanság érzése miatt nevezte el Korda a jachtját Másuttnak.

– Mindketten fontosnak tartották magyarságuk, identitásuk megőrzését.

– Igen, annál is inkább, mivel rajtuk kívül még ezer és ezer kivándorló, sikert, hírnevet szerző magyar őrizte-őrzi a magyarságát. Olyanok is, akiket elüldözött a haza, akik menekültek. Ha a miértekre vagyunk kíváncsiak, a válaszhoz a gyerekkor jelenti a kulcsot.

Akkor szerezzük a legfontosabb, meghatározó élményeinket, az anya, az anyanyelv, az első benyomások, a táj, az ízek, a szagok olyan mélyen raktározódnak el, hogy soha nem lehet szabadulni tőlük, mindörökre ez jelenti az otthont, az ismerős biztonságot, amit semmilyen vagyon vagy világhír nem képes teljesen pótolni.

Vajna többször elmondta, vannak dolgok, amiket csak magyarul tud kifejezni. Lehet, hogy ilyen egyszerű.