Ki is lehet lőni a halrabló madarat
Amíg korábban a horgászok és halászok jobbára csak ijesztgették őket, a kárókatonák ide-oda ingáztak a természetes vizek és a halastavak között. Eközben nemegyszer megesett, hogy egy-egy halastavat megszállva hatalmas pusztítást vittek végbe a halállományban.
Kép: tisza tó poroszló ökotúra csónak közlekedés nyaralás természeti szépségek felfedezése vízivilág kormorán madár 2012 04 30 Fotó: Kállai Márton
Elegük lett a halászoknak, horgászoknak a kárókatonák pusztításából: egyre következetesebben irtják őket. Amire meg is van minden okuk, mert ez a termetes, idegenhonos halrabló csaknem annyi halat fog ki folyóinkból, tavainkból, mint amennyit a horgászok összesen (mintegy 3500 tonnát).
Tetézi a bajt, hogy csapatban halászik, s amíg jóllakik, sok halat megsebesít, melyek egy része elpusztul.
De talán a legdurvább kártétele, hogy télen felkavarja a téli vermelőhelyeket, és a halak onnan kimenekülve a sekély nádasokban keresnek menedéket, ahol megfáznak és megbetegszenek.
Ráadásul a nálunk költő népességhez a téli időszakban szép számmal csatlakoznak a nemkívánatos északi vendégek is, és együtt pusztítják a hazai halállományt.
Erőszakos és tolakodó
A kárókatona (vagy kormorán) termetes vízi ragadozó: testhossza a 100, szárnyfesztávolsága a 160 centit, súlya a 3 kilót is elérheti. Mi tagadás, van ízlése is: gazdasági szempontból legértékesebb halfajainkat pusztítja. Minthogy gyorsan emészt (két óra alatt a nagyobb halat is), igen falánk. Ha valahol megtelepszik, onnan nagyon nehéz elűzni (hacsak nem puskával). Évente kétszer is költ: a fészkenkénti 6-8 kárókatona-fióka „küldetése” a hazai halállomány megdézsmálása.
Amíg korábban a horgászok és halászok jobbára csak ijesztgették őket, a kárókatonák ide-oda ingáztak a természetes vizek és a halastavak között. Eközben nemegyszer megesett, hogy egy-egy halastavat megszállva hatalmas pusztítást vittek végbe a halállományban.
Ma már nem hessegetik, hanem lövik őket: az agrártárca több millió forintos lőszertámogatást nyújt a halászati egyesületeknek. Emellett egyre nagyobb teret kap a kárókatonák fészektelepeinek gyérítése is.
A Tisza-tó mentén például a helyi sporthorgászok hatékony módszerrel csökkentették a madarak fészkeinek számát, méghozzá úgy, hogy nem zavarták meg a velük vagy mellettük fészkelő más madarakat, melyek – köztük számos őshonos vízi madarunk – kíméletre szorulnak.
Ugyanis az őshonosak (mint például a kócsagok) alkalmazkodtak a helyi adottságokhoz: csak bizonyos halfajokat pusztítanak, s azokat is mértékkel.
