Ne csak a kutya vállalja fel a gazdát!

A fórumon most egy szívemnek különösen kedves kérdést tett fel Soós Gabriella: kiállunk-e a kutyánkért?

Elsőre bizonyára minden kutyás azt válaszolná: még szép, hogy kiállunk! A valóságban azonban sokszor találkozunk olyan helyzetekkel, ahol a társadalmi nyomás vagy egyéb tényező miatt nem mondjuk ki, amit pedig ki kéne. Ilyen szituáció színtere sok esetben például az állatorvosi rendelő.

Bizonyos helyzetekben előfordulhat, hogy valóban szükséges a kutya számára kellemetlen, olykor fájdalmas vizsgálat elvégzése, de tény, hogy vannak állatorvosok, akik ezt a szükségesnél erőszakosabban teszik. S ez például egy olyan helyzet, amikor nagyon kevés ember lép fel az állatorvossal szemben.

Csak a saját példámból tudok kiindulni: alapeset, hogy olyan állatorvoshoz nem viszem a kutyám, ahol nem lehetek vele a vizsgálat alatt. Igen, a röntgenezés alatt is, én ugyanúgy tudom viselni a sugárzás ellen védő köpenyt, mint a doki.

És ha altatásos beavatkozás következik, akkor ragaszkodom ahhoz, hogy a kezem között aludjon el a kutyám, s lehetőleg legyek ott, amikor felébred.

És most tudom, hogy lesznek orvosok, akik felhördülnek majd, de nyugodjanak meg: számos kollégájuk ebből nem csinál ügyet. Az olvasóknak pedig javaslom, ilyen dokikhoz vigyék a kedven­cüket.

Hasonló kiállást érdemel négylábú barátunk, ha kozmetikushoz visszük: igen, ott is legyen alapfeltétel a személyes jelenlét. És nyugodtan hajtsuk el azt a trénert, aki túl kemény eszközökkel óhajtja kutyánkat „idomítani”. (Még a szót is utálom…)

„Meg kell mutatnod neki, hogy te vagy a főnök” – hangzik el ilyenkor, ami úgy hülyeség, ahogy van. Javaslom, attól a trénertől, aki kiejti a száján a falkavezér szót, azonnal köszönjünk el, mert fogalma sincs a kutyák természetéről.

És a kutyafuttatóban is álljunk ki a kutyánk mellett! Ott is előfordul, hogy egy nagyobb vagy harciasabb eb túl durván kezd „játszani” a mi kedvencünkkel. A támadó kutya gazdája nyugodtan nézi az eseményeket, csak mi szorongunk, látva kutyánk menekülését.

Van egy hang, ami azt mondja legbelül, hogy valami nincs jól. És ez az a hang, amire hallgatnunk kell, és semmi másra! Nem tudjuk kedvenceinket a világ összes stresszétől megóvni, de nekünk kell annak a személynek lenni, aki kiáll értük és támogatja őket.