Petőfi a kitűzőn

Bér Dezső 1899 körül, Petőfi eltűnése után ötven évvel készített egy karikatúrát. Középpontjában Huszár József Duna-parti szobra áll, melynek jól ismert alakját nyakába akasztott koszorúkkal jobbról és balról két különböző, ábrázolásában is karakteres társadalmi csoport húz maga felé.

Nem véletlenül lett ez a tusrajz a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum kamarakiállításának nyitóképe, hiszen a bemutatott, három időszakra tematizált anyaggal éppen azt akarják a kurátorok érzékeltetni, hogy mennyire megosztóak, illetve sokszínűek voltak mindig is a március 15-i ünnepségek, és a forradalom vezéralakjának kikiáltott költő szerepének megítélése és alakjának idealizálása is a politikai széljárás szerint formálódott.

A terem közepén egy „kupacban” elhelyezett köztéri Petőfi-szobortervek (címlapunkon) is árulkodnak egy-egy kor költőhöz való viszonyulásáról, amire például a figura kéztartásaiból is következtethetünk, legyen az lelkesen gesztikuláló vagy gondolkodó karakter.

Valóságos időutazás részesei lehetünk! A magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján, az 1898–99-es esztendőkben tört hihetetlen magaslatokba Petőfi istenítése, jelképpé válása.

A folyamat a segesvári csatatéren felállított szoborral kezdődött, ami után az ország minden helységében és intézményében tartottak ünnepet, a szónokok egymásra licitáltak. Megtalálták a magyar nemzet megtestesítőjét, akit minden történelmi szituációhoz társíthattak – elég frivol látvány volt egymás mellett a Rákosi- és Petőfi-transzparens...

Az I. világháborús vereség, a Monarchia szétesése, a forradalmak bukása után Petőfire nemzetképviseleti és nemzetvédői szerep várt. Születésének centenáriumán, 1923-ban a konzervatív állam kultuszában még azzal is felruházták, hogy ő bizony képes lenne a tria­noni veszteségek jóvátételében segíteni.

Ötven esztendővel később, 1973-ban új alapokra kellett helyezni az ellenségkereső, forradalmi hevületű költő jelképpé vált alakját. Az ünnepségeket a sokféleség, illetve egyfajta útkeresés jellemezte. Ekkoriban ment a televízióban a Keressük Petőfit! sorozat, a fiatalok pedig a nekik szánt „hivatalos” eseménysorozat, Forradalmi Ifjúsági Napok helyett inkább saját szervezésű március 15-i tüntetéseken vettek részt.

Mindeközben a különböző művészeti ágak képviselői (többek között avantgárd alkotók) is megfogalmazták a maguk Petőfi-képét. Gondoljunk csak Kardos Ferenc Petőfi’ 73 című filmjére vagy Kondor Béla, Schaár Erzsébet, Mauer Dóra, Bálint Endre műveire.

Ugyanakkor Petőfi arcképével megjelentek a popkultúra termékei, marketingtárgyak, kitűzők, jelvények, bélyegek is.

A kamarakiállításon több olyan tárgy látható a múzeum gazdag gyűjteményéből, amelyeket eddig nem mutattak be nyilvánosan.

Ezek közé tartozik Thorma János festménye a szabadságharc költője haláláról: a vászonról ránk szegeződő mágikus szempár pontosan olyan erőteljes, mint Az apostol önjellemzésében olvasható: „Két fényes szem lobog. / Mint két bolygó üstökös” – s innen az ihlet a tárlat címéhez.

A Petőfi-oltár 1964-ben került a múzeum tulajdonába: a faragott fakeretben lévő portré a költő történelmi háttérbe ágyazott, idealizált megjelenítését hivatott dokumentálni, egykoron kultikus tárgy lehetett.

Iránytű

A Bolyongó üstökös (A Petőfi-kultusz alakváltozatai) május 31-ig látogatható a Petőfi Irodalmi Múzeumban (Budapest, Károlyi u. 16.). Kurátor: E. Csorba Csilla, Kalla Zsuzsa; látványterv: Mihalkov György.