Szerelem dalokkal fűszerezve, francia módra

Michelle Marly (eredeti neve: Micaela Jary) német írónő mégis belevágott. Persze jól tudta, hogy vállalása nem mindennapi, de így volt ez már az előző, Coco Chanel és a szerelem illata című köteténél is.

Némi bátorságot az adott neki, hogy édesapja, Michael Jary filmzeneszerző nagyra tartotta a francia énekesnő művészetét, és hajdanán találkozott a kultikussá vált, Az élet rózsaszínben (La Vie en Rose) című sanzon komponistájával is. Tehát nem véletlenül lett az írónő regényének központi témája a „szerelem dala”, amelyet tízéves korában hallott először.

Végre egy olyan könyv, amelyik nem az önpusztító, drogoktól megtört, magánéleti válságoktól szenvedő nőről szól, hanem azt az időszakát mutatja be, ahogyan utcagyerekből a francia zene világhírű ikonjává emelkedett, művelt, intelligens személyiséggé vált! Kemény küzdelem és erős hit kellett hozzá, és persze zseniális énekhang, kivételes tehetség.

A hihetetlen elszántsággal harcoló, karrierjét határozottan építő, olykor nyersen egyszerű és mégis lenyűgöző személyiségű művész nagyszerűsége és embersége tökéletesen kirajzolódik a regényben.

Az énekesnő kivételes pályafutásának azon szeletét ismerhetjük meg, amely izgalmas történelmi időszakban zajlik: Párizs 1944. augusztus végi felszabadulásától a művész 1949. október végéig tartó amerikai vendégszerepléséig.

Az Édith Piaf és a szerelem dala című regény legerősebb szála romantikus történet. Mégpedig az ismeretlenségből felbukkanó előénekes, a sikerekre vágyó Yves Montand (eredetileg Ivo Livi) és a már ünnepelt díva között kibontakozó szerelem érzékletes bemutatása.

Mivel eléggé eltérőek az ezzel kapcsolatos életrajzi beszámolók, nagy szükség volt az írói fantáziára, amivel nincs semmi baj, hiszen nem dokumentumkötetről van szó. Michelle Marly egyébként is az atmoszférateremtés nagymestere, szinte megelevenednek az olvasó előtt a helyszínek, az események.

Édith a szárnyai alá vette a pályakezdő énekes fiút, s a beszédtől az öltözködésig mindent megtanított neki, ami a színpadi jelenléthez szükséges. A két érzékeny ember között viharos szerelem szövődött, és amikor Montand ünnepelt sztárrá vált, Piaf jobbnak látta, ha véget vet a kapcsolatuknak, bár nagyon szerette a férfit.

Szerelmük „gyümölcse” lett Az élet rózsaszínben című sanzon. (Kossuth Kiadó)