Táj és haza

A tájban lel otthonra a nemzet. Formálja a nép lelki alkatát, mely belakja és gondjaiba veszi. A hazaszeretet pedig arra int, hogy Föld és ember összhangban olvadjon össze. Erre a gondolatra építi a magyar kormány nemzeti zöldpolitikáját.

Tízesztendős fennállása óta arra ösztönöz, hogy minél több időt töltsünk a szabadban. Ismerjük meg és becsüljük nagyra természeti értékeinket. Ez az érzés összeköt minket azokkal a szépségekkel és nyomukban járó élményekkel, melyeket nemzeti parkjaink őriznek.

A Bükk hegyei, a Dunakanyar, a Dráva folyó kanyarulatai és árterei, a Balaton-felvidék, a Hortobágy olyan bennünk élő képek, amelyek öntudattal és büszkeséggel töltenek el minket. A büszkeségben erő rejlik, mely mindegyre tovább görgeti Magyarország jövendőjét.

A nemzetipark-igazgatóságok a természetvédelmi oltalom alatt álló fajok és területek védelmével összefonódva tradícióinkat és kulturális örökségünket is ápolják. Az ökoturisztikai létesítményhálózat révén a nemzetipark-igazgatóságok kiszolgálják a szabadidő aktív eltöltése iránt egyre fokozódó társadalmi igényeket.

Eközben szemléletformálási, környezeti nevelési feladatokat is ellátnak. A szemléletformálással, a társadalom érzékenyítésével kiemelt szerepet kell vállalnia az igazgatóságoknak a fiatalabb nemzedékek megszólításában is. Hiszen a természet védelmének közüggyé kell válnia ahhoz, hogy igazán sikeresek tudjunk lenni a zöld környezetünkben megfigyelhető kihívások kezelésében.

A társadalom ilyen irányú elkötelezettségének növelésében, a társadalom érzékenyítésében fontos szerep jut az ökoturizmusnak. A harmadik évezred második évtizedében az Orbán-kabinet lefektette ennek a fejlődési ívnek az alapjait.

A biztos gazdasági növekedés fejlődő pályára állította a belföldi turizmust.

Természeti kincseink azokra a vidékekre vonzanak fizetőképes keresletet, amelyek kevésbé urbanizáltak, ahova nehezebb más típusú fejlesztést vinni.

A hazánkban nyilvántartott ökoturisztikai, környezeti nevelési tevékenységet végző mintegy hétszáz létesítmény csaknem fele részben vagy teljes egészében valamely nemzeti park igazgatóságának fenntartásában van.

Ezek közül kiemelkedik a harmincöt természetvédelmi fogadó-, oktató- és látogatóközpont, de az igazgatóságok kezelésében van még további száznyolcvanhét tanösvény, hét tájház, négy arborétum, negyven idegenforgalmi hasznosítású barlang, hatvankét egyéb bemutatóhely és tizenöt erdei iskola is.

A zöldbe kalauzolnak, ha Gaia is velünk van. És Hügieia. Ahogy a kalapos, kiránduló költő, Berda József (1902–1966) írta Feketehegy című versében: „Barangolók szerencséje, egészség, ne hagyj el.”