Számok, misztikus jelek, pálcikák és kalligrafikus gyönyörűségek. Vannak, akik állítják, hogy számokkal minden, de tényleg minden leírható. Nem csupán
a méretek és távolságok, mértékek és arányok, de még a szerelem is. Ahogyan az idő és a gondolat is. Na, persze…
Ország-világF. Tóth Benedek2020. 04. 07. kedd2020. 04. 07.
Tökéletesek. Nincs rá jobb szó. A számok tökéletesek. Egyrészt azért, mert mindig éppen annyit jelentenek, amennyi értéket hozzájuk rendeltek, másrészt egymással összegyúrva, osztva és szorozva, kivonva és összeadva magukban hordozzák a mindenség kódját, a végtelenség egyenletét.
A számok világában rend van, minden szabályszerűen működik, és éppen attól, hogy általuk minden, de tényleg minden leírható, igazolható vagy tagadható, talán nincs is náluk ridegebb és kegyetlenebb őszinteség.
Ha azonban arra keresnénk a magyarázatot, a számok sokak számára miért titokzatosak vagy éppen misztikusak, a választ semmiképpen ne ott keressük, hogy mert bizonyára nem értenek hozzá. A számok ugyanis sokszor azok számára is titokzatosak és misztikusak, akik valamennyire azért értik a számok világát.
Mert itt van például mindjárt a kilences. Ha a kilences számot bármely más számmal szorozzuk, az eredmény számainak összege mindig kilenc marad.
Példa: 7x9=63, 6+3=9; 9x769=6921, 6+9+2+1=18, 1+8=9; 9x5874=52866, 5+2+8+ 6+6=27, 2+7=9, A kilencesről éppen el is terjedt, hogy ez a szám elpusztíthatatlan.
Miközben összeadásnál ez a tulajdonsága már nem is igazolható. Példa: 9+7=16. De abban azért van némi elgondolkoztató, hogy a szorzatok világában vajon mégis miért működik.
A Fibonacci-számsor képben ábrázolva.
Az arányosság szimbóluma
Ő is Leonardo, de Fibonacci. A XII. században élt toszkán matematikus két okból fontos a matematika világában: Európában elterjesztette a hindu-arab számírást, valamint róla nevezték el a Fibonacci-számsorozatot, amelynek első két eleme a 0 és az 1, majd minden ezt követő szám az előző két számjegy összege: 0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55… és így tovább.
Ez amúgy már a középkor elején ismert volt Indiában, de Európában Fibonacci mutatott rá annak lényegére, hogy ezzel a számsorral sok minden leírható a természetben, akár az is, ahogyan a nyulak szaporodnak – vagy ahogyan egy járvány terjed. Mindemellett az arányosság szimbólumának is tartják, mert a Fibonacci-spirál lényegében az aranymetszés szabályai szerint halad.
Egy téglalapba rajzolt aranyspirál négyzeteinek oldalai egész Fibonacci-számok, azaz megfelelnek a 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21 és 34… számsornak.
Ne csodálkozzunk, ha a számok fontossá váltak az ember életében. A világ tele van csupa olyan számmal, aminek önmagán túlmutató jelentése van. Például egy az isten, oszthatatlan. A kettes a legkisebb prímszám, a számítógépek világában két számból, azok kombinációjával (a 0-ból és az 1-ből bármi leírható).
A hármas már az egység szimbóluma (Atya, Fiú, Szentlékek, magyar igazságból is három van). A négyes az égtájak száma, de ennyien vannak az Apokalipszis lovasai is. Az ujjból öt van, ahogyan érzékből is (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás).
A Biblia szerint Isten a hatodik napon teremtette az embert; a hetes pedig maga a tökéletesség: főbűnből hét van, ahogyan csakrából is, valamint a honfoglaló magyarok törzséből is, és Noé minden állatból hét párat vitt a hajóra, de szűk és bő esztendőből is hét akad.
Az 1590-ben készített vizsolyi Biblia.
A nyolcas szám elfektetve maga a végtelen; a kilences az elpusztíthatatlan. Parancsolatból viszont már tíz akad, apostolból és Izrael törzséből viszont tizenkettő, és így tovább, a számsor végtelenségéig. Mert az ember minden számhoz rendel valami misztikumot, babonát.
De akad köztük más szempontból is érdekes. Mert van például a 22-es szám, amit sokan ideális, kör alakként azonosítanak. Ha pedig a 22-es számot elosztjuk héttel, a Pí-hez közeli értéket kapunk.
És ha már szóba került a Pí (jele: π): ha van misztikus és lényegében leírhatatlan hosszúságú szám, akkor ez a 3,14159-gyel kezdődő mindenképpen közéjük tartozik. Ráadásul saját napja is van: 3,14, vagyis március 14., miután a San Franciscó-i Exploratorium nevű természettudományi múzeum munkatársa, bizonyos Larry Shaw 1988-ban pitéket fogyasztva sétált körbe-körbe a múzeum csarnokában.
Azóta ez rituálévá nemesedett, Shaw pedig elnyerte „a π hercege” kitüntető címet. A szám amúgy több szempontból is érdekes, és nem azért, mert 1879-ben március 14-én született Albert Einstein fizikus, és még csak azért sem, mert 2018-ban március 14-én halt meg Stephen Hawking fizikus.
Ezen a napon ugyanis születtek és haltak már meg jó páran. A π-t ugyanakkor ismerték már az ókorban is, a kör kerületének és átmérőjének hányadosaként határozták meg; 1882-ben Ferdinand von Lindemann matematikus pedig kijelentette, hogy a π transzcendens, vagyis megismerhetetlen szám, merthogy pontos leírásához előbb rá kellene találni a végtelenre.
Mindenre jó megoldás: 42
Ez egy olyan szám, amelyet Douglas Adams angol író talált ki a Galaxis útikalauz stopposoknak címmel megírt rádiójátékában. A történet regényformában is megjelent, és az angol humor egyik gyöngyszemeként tartják számon, abszurd párbeszédeivel és jeleneteivel pazar karikatúrája mindannak, amit az ember amúgy komolyan vesz.
A 42 szám úgy kerül elő, mint végső válasz, amely magyarázatot ad az élet, a világmindenség meg a mindent érintő végső kérdésre. Vagyis, ha valamire nem tudják a választ, mondják rá bátran, hogy 42 – és a hatás nem marad el.
Douglas Adams. Forrás: www.srf.ch
Egyszer egy kínai ember, bizonyos Lung Chao elmondta a π „első” 67 890 számjegyét. Egy napon át és még négy percig tartott, mire felsorolta.
Tavaly március 14-én pedig a Google egyik munkatársa állt elő azzal, hogy 31,4 ezermilliárd számjegyig adta meg a π értékét, és azt is kiszámolták, hogyha valaki ki akarná mondani, az „csupán” 332 ezer évig tartana.
Vagyis: óvatosan a számokkal, becsüljük meg mindet, hiszen a mögöttük rejlő egyetemes igazságok mindig is voltak és lesznek, s azok öröklétéhez még csak emberre sincs szükség.
