Kőuniverzumot alkot

– Amióta az eszemet tudom, mindig is érdekeltek a művészetek – mondja Tímea. – Foglalkoztatott a festés, a népművészet, de az élet másfelé sodort. Rögös utat jártam be a kőképekig, a kereskedelemtől a rendezvényszervezésig sok minden megtalálható az életrajzomban. Szabadidőmben azért mindig alkottam valamit, tex­til­babákat, dísztárgyakat.

Ez utóbbia­kat olykor kövekből, amikhez valamiért mindig is vonzódtam. Óriási gyűjteményem volt belőlük már egészen fiatalon. Utólag csak azon csodálkozom, hogy nem jutottam el hamarabb a kavicsművészethez, de ennek biztosan most jött el az ideje.

Miként Tímea megjegyzi, soha nem gondolta volna, hogy a képeinek ekkora sikere lesz: három év alatt több tízezres követőtábora lett A kő lelke néven futó Facebook-oldalának, nem egy kiállításon szerepeltek az alkotásai.

Első munkája, amit a mai napig őriz, egy viszonylag kisméretű cicás kép. Célja akkor még csak az volt, hogy lakásdíszt készítsen, ám mire észbe kapott, jöttek a következő ötletek.

– Szerelmes lettem a kavicsképekbe, mára olyan az otthonom, mint egy kavicsbánya, mindenhol ,,alapanyagok” hevernek. A kezdeti egyszerű, alig néhány kőből álló munkákat hamar felváltották a bonyolult, jól átgondolt, akár hetven kavicsot tartalmazó alkotások.

Tímea gyakorlatilag mindenhol köveket keres, amibe ma már az egész családja és környezete besegít. Mindig is kedvelte a különleges formákat, akadt olyan darab a gyűjteményében, amit évtizedek óta őrizgetett, ide-oda tologatott, de sosem volt szíve kidobni. Most, hogy tudatosan gyűjti őket, leginkább az amorf vagy a furcsa alakúak keltik fel a figyelmét, hiszen a kerek kavicsokból túl sok mindent nem lehet készíteni.

Műveinek témái leginkább a család, az otthon, az állatok, a tenger, de a mindennapok hírei, az aktualitások is megihletik. A nemrégiben lezajlott súlyos ausztráliai tüzek után készült például a fatörzset ölelő koalás kép, de Csukás István halála is mélyen megérintette, így született meg Picur és Pom-Pom kövekből.

De természetesen egy-egy kavics alakja is beindítja a fantáziáját, s már ott a helyszínen tudja, hogy mi készül majd belőle. Tímea szerint az alkotás során az az optimális, ha hagyja, hogy a kő mondja meg, mi akar lenni. Mert a köveknek tényleg van lelkük, a művész pedig hihetetlen érzékenységgel egy mesevilág szereplőiként kelti életre azokat.

Persze sokszor előfordul, hogy egy adott témához keres kavicsot, ami hosszadalmas folyamat, hisz’ az emberi alakhoz két egyforma méretű és színű végtagot megalkotni sokszor szinte lehetetlen feladat.

Ráadásul sohasem csiszolja, alakítja a köveket, mindig természetes formájukban és színükben használja fel azokat, így egy kép elkészítése akár hetekig, hónapokig is eltarthat.

– Ha van egy ötlet a fejemben, amit nagyon szeretnék elkészíteni, akkor az ahhoz szükséges kövekre előbb-utóbb rálelek – avat be a képek születésének folyamatába.

Az alkotások vitathatatlanul a művész lelkivilágának, lényének mesés romantikus lenyomatai, melyek Tímea gyermekkorából fakadnak.

Miként mondja, édesanyjának rengeteget köszönhet, mert sosem sajnálta az energiát, az időt, ha a gyermekeiről volt szó. Mesék és mesekönyvek közt nőttek fel, járták az erdőket, mezőket, miközben megtanította őket az élet és a természet tiszteletére.

– Aki belép egy kiállításomra vagy ellátogat a weboldalamra, rendszerint megérti, hogy ki vagyok én, még akkor is, ha személyesen sosem találkoztunk.

A fejemben minden képnek története van, megelevenednek az alakjaim, és tudom, honnan hová tartanak. És azt veszem észre, hogy a látogatók is átérzik ezt. Rengeteg levelet, üzenetet kapok ismeretlenektől, amelyek tele vannak érzelemmel, s amiben megköszönik, hogy ezzel vagy azzal a témával foglalkozom.

Tímeát és munkáit itthon már nagyon sokan ismerik és elismerik, ennek ellenére még szeretne fejlődni. Ami nagy vágya: egy igazi kis műhely, egyben galéria is, ahová betérhetnének az emberek, s ott a helyszínen láthatnák, hogyan dolgozik. Bár a képei átlépték az ország határait, további célja, hogy a kiállításaival minél több helyen bemutatkozhasson.

E különleges daraboknak a száma ma már nyolcvan, melyek – bár gyakran érkeznek megrendelések és vannak megvásárolható képei is – nem eladók. Időnként készít egyedi darabokat kívánságra is, úgy, mintha magának alkotná: szív, lélek, érzelem árad belőlük.

– Sokáig nem találtam a helyem a világban, de amióta a kavicsok megvannak, boldog, kiegyensúlyozott és elégedett ember vagyok. Ha pedig azzal, hogy elkészítem őket, egy kis örömöt tudok lopni mások életébe, úgy tényleg teljes a boldogságom.

Az első, a cicás képe a mai napig a lakás dísze.

– Ez nekem örök emlék marad, még akkor is, ha azóta már sokkal összetettebb és technikailag jobb képeket készítek. Sokan elvitték volna már tőlem, de őt nem adom.