Otthon lenni a világban – Magyarországon

– Milyen a viszonya a születési helyével, településével?

– Nagyon szeretem Debrecent, amely egy rendezett, visszafogott, kulturált, tiszta város volt akkor, s a mai napig is az. Egyetemi város sajátos hangulattal.

– Kisgyermekként mi foglalkoztatta?

– A körülöttem lévő világ hatásai, nagyapám irántam érzett szeretete. Tízéves koromtól kezdve pedig az, hogy mikor leszek már híres zenész. Onnantól fogva zenéltünk a testvéreimmel, és kódolva volt a fontossági sorrend. De nem kötelesség volt, hanem öröm.

– Kedvenc könyve?

– Az Egri csillagok. Magyar szívvel és lélekkel készült regény.

– Milyen zenét szeret?

– Mindenféle zenét, amely töltésében és előadásában jó és minőségi. A komplex jazzrockos műfajt nagyon szeretem, de a komolyzenében is kezdem látni azokat a részleteket, amelyeket az ember fiatalon, amikor teli volt energiával, nem vett észre.

Peter Gabriel az etalon, a Pink Floyd szövegileg és zeneileg lenyűgöz. Amikor a Táncdalfesztiválon a vendég, a The Nashville Teens játszotta a Tobacco Road számát, minden más értelmet nyert.

– Példaképei voltak?

– Nagy László költő, Ágh Istvánnal, a testvérével nagyon jóban voltam. Huszárik Zoltán, akinek tanítványa voltam, és kaptam tőle egy Bibliát útravalóul. És az édesapám. Ahogy öregszem, egyre jobban megértem a cselekedeteit. Mindent megtett értünk, miközben mi érthetetlenek, türelmetlenek voltunk vele szemben.

– Kivel beszélgetne egy pohár bor mellett?

– Vele.

– Mindenkiben megbízik?

– Sajnos igen. Mindenkihez úgy állok hozzá, mintha én lennék. Nem tu­dom a gonoszt látni magam előtt.

– Került már igazán kellemetlen helyzetbe? Itt az ideje, hogy el is mesélje!

– Jaj, sok olyan furcsa helyzetem volt, amiről nem tudom, hogy kellemetlen volt vagy sem! Azt napi szinten élem meg, hogy a környezetemben kommunikálok, és nem értik, mire gondolok, és ez a legnagyobb frusztrá­cióm.

Zenészként, filmrendezőként sokat kutatok, és elmélyülve egy-egy témában nehezen értetem meg magamat. Egyfajta elvontság jön elő.

– Milyen szakmát tanulna szívesen?

– Ha újrakezdeném, világhírű zenész szeretnék lenni, aki évente negyvenmillió dollárt keres. Az előadóművészet, valaminek a közvetítése számomra meghatározó. Egyébként operaénekes szerettem volna mindig is lenni.

– Gyűjt valamit?

– Nem.

– Szokott felesleges dolgokat vásárolni? Mondjon egy példát!

– Igen, és nevet rajtam az egész család. Az interneten mindig rá tudnak venni arra, hogy nekem pont arra van szükségem. Ez az, ami rendbe teszi a nyakamat, a derekamat, a májamat, a lábamat, és én megveszem.

– Kedvenc helye a világban?

– Magyarország. Sok helyen éltem a világban, de leginkább szeretek itthon lenni. Ha nagyon szükséges mégis mondanom valamit, tény, hogy imádom Párizst.

– Magyarországon?

– A szülővárosom, Debrecen. És Pocsaj, ahol gyermekeskedtem, hatéves koromig éltem. Ott érzem az illatát a levegőnek.

Édesapám, Bokor Gyula hozta létre Pocsajban az emeletes általános iskolát. Emléktáblát helyeznek el az emlékére, s róla fogják elnevezni az egyik osztálytantermet. Büszke vagyok rá.

– Mi jut eszébe a Balatonról?

– Legelőször 18 éves koromban voltam ott. Debrecentől igen távoli helynek tűnt. Nagyon élveztem. Balatonföldváron van egy kis nyaralóm, sokkal jobban szeretek ott lenni, mint bárhol a világon, egy régi Expressz szálló kilencedik emeletén, a teraszon. Az az igazi kikapcsolódás, ha ott lehetek. Édesvíz, fürdés, nyugalom.

– Az okostelefonja mely funkcióit hasz­nálja?

– Huhuhuu! Telefonálok, e-mailezek, SMS-ezek, messengerezek, közösségi portálokon vagyok! Az alapfunkciókat kihasználom.

– Mennyi idő alatt rakja ki a Rubik-kockát?

– Sohasem raktam ki. Viszont a Color együttesnek van egy száma, a Bűvös kocka. Mikor azt játszottuk, felhívtunk a közönség soraiból néhány embert a színpadra, s versenyezniük kellett.

A győztesnek volt jutalma, de már nem emlékszem, hogy mi volt az. Persze ez a számunk is a szerelemről szólt, rakom a kockát, de téged nem tudlak kirakni sohasem. Ez volt a nagy fejtörés többszöri próbálkozás ellenére is.

– Tapasztalata szerint mit tudnak külföldön a magyarokról?

– Tizenkét évig éltem az USA-ban, de negatív dolgot sohasem hallottam az országunkról. Az ismeretlenség szeretetével közelítettek meg minket, előfordult, hogy úgy mutattak be egy társaságban, itt van Attila barátom, aki csehszlovák. Nekik azért Kelet-Közép-Európa eléggé bonyolult.

Debrecenből induló, legendás zenekar volt a Color. Féltelek című számuk beivódott a magyar közönség lelkébe, aztán amikor a csúcson jártak, a Bokor fivérek mindegyike Amerikába disszidált. Bokor Attila a tengerentúlon filmművészetet tanult, aztán huszonhét éve hazaköltözött. Sikeres lett az 56 csepp vér című musicalfilmje 130 ezer nézővel. A Duna Tv programigazgatója, majd minisztériumi főosztályvezető, és Andy Vajnával együttműködve szerepe volt az új filmfinanszírozási rendszer létrehozásában. Most Romzsa Tódor munkácsi görög­katolikus püspök vértanúságáról forgat filmet.