Pityi bácsi halálára

Változatos élete volt Szilágyi Istvánnak, akit május har­madikán holtan találtak budapesti otthonában. Meggyilkolták. Nyolc­vankét éves volt.

Szilágyi István a Békés megyei Gyomán gyerekeskedve látott egy Lúdas Matyi-előadást. Attól fogva tudatosan készült a pályára. A színpadra lépés előtt volt azért néhány vargabetű az életében. Békéscsabán jelentkezett gimnáziumba, de nem vették fel. Ennek egyik oka az lehetett, hogy nagyapját kuláknak minősítették.

Később Gyomán járt a Ganz gépgyár toborzóbrigádja, és csak azért, hogy Budapestre kerüljön, géplakatos-tanulónak jelentkezett. Viszont a tanműhely kultúrtermében alakult egy színjátszó kör is...

Miután Budapesten elvégezte az ipari iskolát, az I. számú autójavítóba került mint karosszérialakatos, de hazament Gyomára. Rövid ideig dolgozott egy versenyistállóban, ahol elég jól megtanult lovagolni. Később asztalos mellett segédkezett, aztán mivel első főiskolai felvételét elutasították, a környékbeli kísérleti rizsföldeken traktorosként húzta az ekét.

Közben azért rendszeresen jelentkezett a főiskolára. Első évben a fiatalsága miatt utasították vissza, másodjára késve jelentkezett, harmadjára későn kapta meg az értesítést.

Negyedszerre tudott ténylegesen felvételi vizsgát tenni, de már előtte azt javasolták neki, hogy csak humoros versekkel készüljön, mert a fizimiskája és a beszédstílusa miatt úgyis csak vicces szerepeket játszhatna.

1961-ben végezte el a főiskolát, és az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött. Igazán ismertté a Keménykalap és krumpliorr című tévéfilmsorozat tette 1974-ben, amelyben megformálta Lópici Gáspár figuráját. Nagyon népszerű lett, hiszen 1960 és 1980 között ötven játék- és húsz tévéfilmben, sorozatban szerepelt.

Csaknem tíz évvel ezelőtt a Győri Nemzeti Színházban hosszabb interjút készítettem vele. Abban így fogalmazott a kezdeti ismertségről:

– A hatvanas években Egerben egy háromszögletű téren laktam, akkor forgattuk A Tenkes kapitányát. Amikor a televízióban levetítették, a gyerekek rendszeresen lesték, hogy mikor indulok munkába, és labancőrmesterezve kaviccsal dobáltak.

Kínomban azt mondtam nekik: gyerekek, ha így viselkedtek, a következő részben nem játszom. Ez hatásos volt.

Az Indul a bakterházban én voltam a piócás ember. Egyszer egy fiatalember azt mondta: ha százszor nem látta, akkor egyszer sem.

Persze egy színész örül a főszerepeknek, de tisztában vagyok a fizimiskámmal, és ez szinte determinál arra, hogy karakterszerepeket játsszam. Elfogadtam magamat úgy, ahogy vagyok.

Szeretek olyan darabokban játszani, amikben ha kevés szövegem van is, de jelen vagyok. Szerintem egyik ismertetője annak, hogy valaki jó színész, az, hogy ha nincs szöveges jelenete, akkor is ott tud lenni.

Szilágyi István 1998 óta volt a Győri Nemzeti Színház társulatának a tagja, és 2016-ban ment nyugdíjba. Utoljára az Aranycsapat című darabban ő alakította Kalap figuráját, mind az öt jelenetben feltűnt szotyiárusként.

Feleségével, Humenyánszky Jolán szobrásszal Győrben, egy színészlakásban éltek. Elköltöztek Budapestre, ahol fiukkal közös építkezésük félbemaradt, sem fűtésük, sem rendesen kiépített fürdőszobájuk nem volt.

A fiuk rendszeresen bántalmazta őket, amiért 2018-ban – felfüggesztve – jogerősen két év szabadságvesztésre ítélték. Szilágyi István mindvégig védte őt, hogy „véletlenül ütötte meg” vagy „farakásra esett”. „Összevert a fiam, de hazavárom” – nyilatkozta néhány éve a Blikknek.

A Police.hu közleménye szerint a rendőrök Sz. Péter ellen emberölés bűntett gyanúja miatt indítottak eljárást.

Szilágyi István remek színész, nagyszerű ember, gyermekét mindenáron védelmező édesapa volt.