Zenével a közösségért

Terjedése közben a szokás annyiban módosult, hogy az emberek már nem csak zenével, hanem tapssal is kifejezik szolidaritásukat azokkal a hatósági és egészségügyi dolgozókkal, akik emberfeletti munkát végeznek a koronavírus-járvány idején.

Ebből nem maradhatott ki hazánk sem, Budapesten például mindig este nyolc órakor szólal meg a taps az ablakokból. A pénzügyőrök, a katonák, a rendőrök és a katasztrófavédelem vezetői pedig úgy gondolták, ezt valahogyan viszonozni szeretnék.

Ezért az együttesek veze­tőit megkérték arra, hogy kamarazenekarokat alakítsanak, és muzsikával üdvözöljék a rendhagyó köszönetnyilvánítást a lakótelepi házak között.

A koncertszervezésben részt vett Szabó Imre őrnagy, a Magyar Honvédség Vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Központi Zenekarának vezetője is. A honvédzenekar vezetése is kezdeményezett korábban egy hasonló gesztust, de a NAV elnöke volt a folyamat elindítója, aki jelezte, hogy a pénzügyőrök egy kisebb zenekarral részt vennének egy ilyen akcióban a lakótelepeken.

A rendvédelmi vezetők beosztották egymás között a hét négy napját, és a pénzügyőrök után a katasztrófavédelem, a katonaság és a rendőrség kamarazenekarai is szórakoztatták a fővárosiakat – mondta el a kezdetekről Szabó őrnagy.

A honvédség részéről két trombitás, egy kürtös, egy harsonás és egy tubás vett részt, olyan műsort választottak, amely ebben a helyzetben nemcsak szórakoztató, de egy kicsit lelkesítő is, volt benne dixieland és ragtime. A protokollzenekarok között egyébként működik az egészséges rivalizálás, egyfajta verseny alakult ki ezen a pályán, ezért izgalmasnak tűnt egy ilyen koncertsorozat.

Ezt persze nem úgy kell elképzelni, mint a sportversenyeket, hiszen a megítélés sokkal szubjektívebb, függ a közönség ízlésétől is. A műsor elnyerte a lakók tetszését. „Köszönjük szépen!” „Hajrá, Magyarország!” – kiabálták lelkesen az ablakokból.

– Persze az ilyen koncertek nem lehetnek tökéletesek – jegyzi meg Szabó Imre őrnagy. – Nincs meg a közvetlen kapcsolat a közönséggel, más minőségben lehet hallani a muzsikát a második emeletről, mint a tizedikről. A koncert gesztusértéke mégis felbecsülhetetlen, hiszen arról szól, hogy kiragadja az embereket a lehangoltságból, a napi rutinból.

A tapasztalatok szerint lenne értelme a folytatásnak. Terveztek online közös zenélést is, de ezzel lehetnek minőségi gondok, például, ha a frekvenciák miatt eltérnek a hangok, rossz összhatást érhetnek el. Ettől függetlenül keresik ennek a technikai feltételeit.

A legnagyobb kihívást azonban most az jelenti, hogy zenekarként nem tudnak működni, feladat nélkül pedig csak a zenészek képességeinek a megtartása lehet a cél. Ehhez viszont egyéni gyakorlás kell, ami sokaknak nehezen megy otthon, hiszen a gyerekeket hazaküldték az iskolákból, és előfordulhat, hogy a szomszédokat is zavarja a rézfúvósok harsogása.

– Súlyos érzelmi kérdés és szakmai gond is, ha egy zenekar közönség nélkül marad, ezzel nekünk is meg kell küzdenünk – komorodik el a zenekarvezető. Az általa vezetett zenekar muzsikusai nagyon készültek például egy fellépésre Vásáry Tamás Kossuth-díjas karmester-zongoraművésszel a Művészetek Palotájában, és lett volna egy koncertjük Szentpáli Rolanddal, a világ egyik legjobb tubaművész-zeneszerzőjével is; ezek elmaradtak a járvány miatt.

Nagyon reménykednek abban, hogy később megvalósulnak, hiszen több hónapos munka szakadt meg. A Magyar Honvédség Vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Központi Zenekara az ország legnagyobb létszámú protokoll -zenekara, csaknem ötven fővel muzsikálnak az ünnepi rendezvényeken.

– A nehézségek ellenére áldom a sorsot, hogy zenész lettem. Nemcsak imádom ezt a tevékenységet, de a muzsika a legnehezebb helyzetekben is képes kikapcsolni és erőt adni. Hiszek benne, hogy még azoknak is, akik csupán azt hallják, ami az irodámból kiszűrődik, amikor a trombitámon gyakorolok.