Hegy(i)menet – Géza és a madarak

Lajos bácsi szerint egy Szent Ferencet ábrázoló kép hosszas tanulmányozása során tett szert erre a képességre, míg mások úgy vélik, a dolognak köze lehet ahhoz az utazáshoz, amelyet Dél-Amerika őserdeiben tett még fiatal korában, mielőtt végérvényesen beleszeretett volna a buszozásba.

Persze akadnak, akik szerint arra is ott kapott rá, a szerpentineken, ahol a sofőrök bedudálnak a kanyarokba, mert két jármű csak nagy nehézségek árán férne el egymás mellett.

Pista gyerek, aki Pubiként is ismert a környéken, váltig állítja, hogy a Géza balesetet szenvedett valahol az Andokban, de megúszta egy könnyebb fejsérüléssel, ám amikor összeszedte magát a szakadék mélyén, az első dolog, amit megpillantott, egy pompás tollazatú madár volt, és ez a madár a hogyléte felől érdeklődött.

Hogy ezt honnan szedte Pista, azt nem tudni, mert Géza senkinek nem mesélt Dél-Amerikáról, és a szárnyasokkal ápolt bensőséges viszonyát is igyekezett titokban tartani. A madarak tanácskozásaira (amelyekre rendszerint egy galamb hozta a meghívót) a legszigorúbb konspirációs szabályokat és előírásokat a legmesszebbmenőkig betartva utazott.

Buszra szállt, de ilyenkor nem ő vezetett, és olyan járatot választott, amelyen valamelyik távoli, csupán helyettesítésre érkező kollégája teljesített szolgálatot, egy beugró, akinek ugyanolyan térkép volt a táj, mint egy turistának.

Végül úgy bukott le, már amennyiben ezt lebukásnak lehet nevezni, hogy a szomszédai kifigyelték, amikor komoly diskurzust folytatott egy vetési varjúval. Ami persze önmagában nem jelent semmit, vannak, akik a növényeikkel társalognak, zenét sugároznak nekik különféle zseb- és táskarádiókból, sőt reikivel, energiahullámokkal gyógyítják őket, ha elszabadulnak a tetvek vagy egyéb kártevők.

De a szóbeszéd azonnal elindult. A varjúval meg úgy esett, hogy egyszer, amikor a Géza még erősen ivott, odaszállt a teraszára egy példány, mint valami spanyol polgárháborús dalban, és az istennek sem akart távozni.

Gézában felmerült, hogy akkor ez itt most a delirium tremens, és viszontlátásra, mindenesetre. Megpróbálta egy partvissal jobb belátásra bírni a madarat, de az az istennek sem mozdult, némán tűrte a záporozó ütéseket.

Géza ugyanis azt hitte, hogy a varjú a halál hírnöke, azért visel olyan hosszú fekete kabátot, mint egy bolgár főpincér a hetvenes években, és csak később tudta meg, hogy éppen ellenkezőleg, őriz és véd. Azóta a varjú Géza totemállata, és néha beszélgetnek.