Nomád napok a méhkaptár mellett

A Lajosmizse környéki tanyavilágban évtizedek óta megbecsült vendégek a nógrádi méhészek. Antal Zsolt tíz éve jár ugyanabba az erdőbe, 38 kaptárját a ­kisteherautójával szállítja.

A kiskunsági akácvirágzást a karancs­berényi méhész a sívó homokra vert sátorban, tábori, ám nem minden kényelmet nélkülöző körülmények közt tölti fiatal méhésztársával, a 19 méhkaptárral foglalkozó Torák Kristóffal. Nincs a méh­tolvajok számára nehezebben mozdítható konténerük, így nem árt az óvatosság.

Az akácvirágzást az erdő közepén, a világtól elvonulva, méheik mellett kísérik szemmel. Áramot a közeli tanyáról vezetnek el, az ­egy-másfél hét nomád élet pedig a méhészlét szépségei közé tartozik.

– A jobb években akár 20-25 kg akácméz is lejött kaptáronként er­ről az erdőről. Hogy milyen lesz a termés idén? Lehet 10 kiló, de akár az is előfordulhat, hogy üres kézzel megyünk haza. Nem kedvezett az akácnak az április közepén érkezett fagy.

Kevés a virág, akadnak olyan erdőrészek, ahol 10-12 méter magasságig elfagyott, de 6-8 méter alatt szinte sehol sincs virág. Első nap kezdett virágozni az akác, nem volt gyűjtés, másnap már pár deka, azóta egy-egy kiló és a semmi között váltakozik. Hideg van, a méhek 16 fok alatt nem rajzanak ki.

Reggelre nem túl jók az eredmények, visszaapadást mérünk. Amit begyűjtenek, annak egy részét a mé­hek maguk fogyasztják el.

Antal Zsolt szerint az akácnak három kiváló területe volt korábban Magyarországon, melyeken egymást követően, jó időzítéssel ért be a virág: Baranya, a Kiskunság és Nógrád. Ezek két-két hét különbséggel ontják a virágot, így korábban érdemes volt a méhészeknek végigjárniuk ezeket a vidékeket.

Baranya azonban mára elesett. Antal Zsolt szerint a klímaváltozás következtében egyre szélsőségesebb időjárás hatására ezek az erdők már vagy elfagynak tavasszal, vagy a későbbi nagy meleg miatt gyorsan elvirágzanak.

– Nógrádból nem érdemes odautazni. Maradt az ország közepe, a Kiskunság, amely május közepén, a fagyosszentek után jó terméssel szokott kecsegtetni. Ráadásul ilyenkorra levirágzik a repce ezen a vidéken, ami nem kedvez az akácméznek.

Hungarikum, így különösen fontos a jó minőség Antal Zsolt számára.

Ha mégis bekeveredne a repcevirág, azt az első napokban kipergeti, különben zavaros lesz az amúgy folyékony, áttetsző méz. A termés évről évre egyre kiszámíthatatlanabb, ám árat mégsem emel, a kilónként 2000 forintos akácmézért nem akar többet kérni továbbra sem.

Karancsberényben nagy méhészetnek számít Szigedi Józsefék gazdasága, a család egy régi ZIL teherautóval, lakókocsival és a 140 kaptárt tartalmazó konténerrel települt le Lajosmizsére. Az első napok nemcsak a méheknek, a méhészeknek is munkával teltek: odahaza már nem volt idő kipergetni a vegyes virágot, a nógrádi gyümölcsösökből egyenesen ide érkeztek.

A rovarok első munkanapján 80 dekát mértek, s mint annyian a környező erdőkben, a következő másfél-két hétben a meleget, a jó időt várták. Ami bizony nem akart tartósan megérkezni. Ahogy teltek a napok, csak lassan kúszott a hőmérséklet a méheknek kedvező tartományba, így náluk is napokon át visszaapadás volt.

Antal Zsolt végül kaptáronként átlagosan 10 kilogramm mézzel távozik az erdőből, a 34 éve visszajáró Szigedi család valamivel jobb termést mért. Volt már bőségesebb évük a kiskunsági lombok alatt, nem tagadják, de az idei, szokatlanul hűvös és csapadékos május miatt már nem volt érdemes megvárni az akácvirágzás végét. Irány a Karancs magasabban fekvő, így később virágzó akácosai.

A nógrádi méhészek nem csak türelmesek, optimisták is. Töretlenül bíznak abban, hogy mire a hazai terepen rajzanak ki a méhek, addigra az időjárás is melegszik. A vándorélet ezzel még nem ér véget: június végén már a Jászságban, a napraforgók között éri őket a nyárközép.