Zseni vagy veszedelmes ember?

A stigmatizáció megbélyegzettséget jelent, eredetileg a Krisztus kereszthalála során keletkezett sebek csodás megjelenését egy földi halandó testén. A közbeszédben azonban negatív értelemben is használjuk a stigma szót, amikor egy személyt vagy csoportot ér hátrányos megkülönböztetés, kirekesztés akár a faji hovatartozása, bőrszíne, krónikus betegsége, nemi identitása, vallása, esetleg valamilyen készsége vagy képességének hiánya miatt.

Mióta világ a világ, a pszichiátriai kórképek erősen stigmatizálnak. Az érintettek szégyellik, igyekeznek eltitkolni a lelki betegségüket. S nem is ok nélkül, hiszen a környezetük többnyire nem tud mit kezdeni a problémáikkal. Szerencsések, ha csak kéretlen tanácsokat kapnak, mitől érezhetnék jobban magukat, míg rosszabb esetben bolondnak nézik őket.

Miért tartunk tőlük?

Sokan azért kerülik a pszichés betegeket, mert kiszámíthatatlannak, agresszívnek tartják őket. A Kentucky Egyetem munkatársai szerint azonban lehetséges, hogy az efféle stig­matizáció a „viselkedéses immunrendszer” működésének eredménye: ez az első védelmi vonal a betegségekkel szembeni védekezésben. A lényege pedig, hogy igyekszünk elkerülni a fertőző betegségek forrásait, legyenek azok helyek, bizonyos dolgok vagy embertársaink. Ez a védekező rendszer azonban megbízhatatlanul működik, mert nem egyértelmű a kapcsolat az észlelhető jelek és a tényleges fertőzésveszély között – olvashatjuk az Élet és Tudományban. A viselkedéses immunrendszer sokszor riadót fúj olyankor is, ha valójában nincs fertőzésveszély. Egyes elképzelések szerint mindent, ami embertársainkban eltér a „normálistól”, hajlamosak vagyunk tudattalanul betegségnek minősíteni – írja Erik M. Lund és Ian A. Boggero az Evolutionary Psychology című folyóiratban. Tapasztaljuk, hogy aki fertőző betegségben szenved, gyakran levert, étvágytalan, nem tud koncentrálni – ezek a jelenségek hasonlóak bizonyos pszichés betegségek, például a dep­resszió, a szorongásos zavarok tüneteihez. Mindez alátámasztja azt az elképzelést, hogy – az általános vélekedéssel szemben – nem azért tartunk a pszichés betegektől, mert félünk az agressziójuktól, hanem mert tudattalanul betegnek, s így a fertőzésveszély lehetséges forrásának minősítjük őket. Ezzel azért fontos tisztában lenni, mert csak az idegenkedés valódi okának ismeretében lehet eredményesen felvenni a harcot a stigmatizáció ellen.

A kró­nikus pszichiátriai problémákkal küzdők egy része a társadalom perifériájára kerülhet, idővel akár leszázalékolják, munkaképtelennek minősítik őket. Ez a negatív megítélés tovább súlyosbítja a betegek helyzetét, nehezíti a gyó­gyu­lásukat – vázolja a problémát dr. Harangozó Judit, a Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Centrumának főorvosa, az Ébredések Alapítvány vezetője. Tapasztalatai szerint a mentálisan beteg embert sokszor éppen a szégyen, a megbélyegzettségtől való félelme miatt nehéz meggyőzni arról, hogy merjen segítséget kérni.

– A pszichiátereknek nincs feltétlenül jó hírük, aminek az okát a múltban kell keresnünk. Gondoljunk csak a Száll a kakukk fészkére című filmre, netán a saját élményeinkre, mondjuk, egy „zárt osztályon„ tett látogatáshoz kapcsolódóan. Emiatt sokan meggondolják, hogy szakemberhez forduljanak, s ha mégis, bizony nehéz lehet egy súlyosabb mentális betegség diagnózisának elfogadása.

A legtöbb tévhit és előítélet a szkizofréniával élőkkel szemben jellemző, pedig e területen is sokat javultak a terápiás lehetőségek. Fontos erről a gondozás során is beszélgetni, visszaadni az érintetteknek a reményt, hogy a szakemberek segítségével képesek megküzdeni a betegségükkel – magyarázza a pszichiáter, aki szerint a mentálisan sérültek felépülésében a család támogatása, a barátok, a kollégák, a lakókörnyezet elfogadó, támogató, előítéletektől mentes hozzáállása alapvető szerepet játszik.

Az Ébredések Alapítvány munkatársai éppen ezért iskolákba járnak érzékenyítő órákat tartani, amelyeken a szakemberek mellett kiképzett érintettek – úgynevezett tapasztalati szakértők –, is részt vesznek, akik már megküzdöttek pszichotikus vagy hangulati problémájukkal – mesél munkájukról az alapítvány vezetője.

E találkozások nagy hatást gyakorolnak a fiatalokra, általában pozitív hozzáállást indítanak el. Sokat segít, ha az újonnan diagnosztizált beteg olyan sorstársakkal találkozik, akik tartalmas, jó életet élnek, sokszor még az átlagnál is izgalmasabb és bölcsebb emberek, hiszen komoly problémákkal küzdöttek meg a múltban.

– Mindig van remény, ezt próbáljuk megértetni a kliensekkel. A komplex kezelés – amiben többnyire a családgondozás is szerepet kap – jelentősen megnöveli a felépülés esélyét. Bármilyen pocséknak látszó diagnózist kap is valaki, soha nem szabad feladnia, hiszen aki a kezébe tudja venni az élete irányítását, a legtöbbször felépül. A stig­mati­zációt mindannyian­ átéltük már életünk során.

Talán azért voltunk kissé megbélyegezve, mert utolsók voltunk a tornasorban, esetleg mert nők vagyunk, netán teltebbek a kelleténél, s akkor nem említettem a még inkább stigmatizáló dolgokat, mint a bőrszín vagy a nem szokványos nemi identitás. Vagyis tulajdonképpen mindannyian megtapasztaljuk ezt az érzést, éppen ezért hiszem, hogy az emberekben él egyfajta szolidaritás, igazságosságra törekvés. Ezek erősödését, az attitűdök változását kell segítenünk mind­annyiunknak: az egyéneknek és a közösségeknek, a szakembereknek, az újságíróknak, a médiának.

Ezt támogatja az Ébredések Alapítvány által működtetett nyitnikék.hu oldal, melynek elsődleges célja, hogy megmutassa a pszichiátriai betegséggel élők számára a megbélyegzés valódi arcát, és segítséget nyújtson az ezzel való megküzdéshez.

A Magyar Antistigma Kezdeményezés szakemberekből, civil szervezetekből és magánszemélyekből álló csoportja évről évre kiadja az Antistigma-díjat. Az elismerést olyan alkotók, közéleti és szakemberek, sorstárs segítők nyerhetik el, akik a nyilvánosság előtt meggyőző erővel lépnek fel a mentális problémával küzdők kirekesztése, diszkriminációja ellen.

Bennünket is megkérdeznek. A Moravcsik Alapítvány és a Semmelweis Egyetem Pszi­chiát­riai és Pszichoterápiás Klinika a kutatásban részt vevő partnerszervezeteikkel együtt az idén átfogó felmérést végeznek a stigmatizációról és az antistigmaprogramok eredményeiről az érintettek, illetve az egészségügyi és szociális területen dolgozók körében. A kutatás részét képezi az a teljes lakossághoz szóló, nyilvános, anonim, online kérdőív, amely a VIKOTE Kognitív és Sématerá­piás Központ honlapján (www.vikote.hu) érhető el. A cél a hatékony nemzeti antistigmaprogram ki­dolgozása.