Drámai hősnő akartam lenni

– Milyen a viszonya a születési helyével, településével?

– Budapesten születtem, azóta is kedvenc helyem. Bár már nem a fővárosban élek, de ha betévedek abba az utcába, ahol születtem és harminc évig éltem, minden kőről és minden házról eszembe jutnak a gyerekkori emlékeim.

– Kisgyermekként mi foglalkoztatta?

– Már akkor is nyitott voltam az emberekre, különösen legszűkebb családomra, akikkel igazi nagy szeretetben, boldogságban élhettem meg a gyerekkoromat. Emlékszem, bérletünk volt az Operába. Teljesen elvarázsolt a színpad, a bársonyfüggöny, a díszletek, az enyv illata. Arról ábrándoztam, egyszer majd én is színpadon fogok állni, s drámai hősnőt alakítok.

– Kedvenc könyve?

– Általában az, amit éppen olvasok. Nagyon igényesen választom ki az olvasmányaimat, de ha nem tetszik az első oldalak után, akkor is végigrágom magam a könyvön. Az igaz történetek, életrajzok kötnek le leginkább. Most Vásáry Tamás memoárja nyűgöz le.

– Milyen zenét szeret?

– Elsősorban az operákat. Puccinit különösen, Wagnerig azonban nem jutottam el. Édesanyám – aki 92 éves korában halt meg – nagy Wagner-rajongó volt, és betéve ismerte az egész operairodalmat. Akár éjjel kettőkor is felhívhattam, és eldúdolhattam neki egy dallamot, azonnal rávágta, hogy melyik műből való.

Én magam, annak ellenére, hogy musical és operett szakon végeztem, az István, a király rockopera Gizella szerepén kívül nem énekeltem semmilyen darabban, soha nem is vágytam ilyen feladatokra. Főiskola után Ruszt József „elcsábított” a kecskeméti színházba, ahol komoly prózai szerepeket osztott rám, mindjárt elsőként a Don Carlosban Erzsébetet játszhattam.

– Példaképei voltak?

– Kislánykoromban magyar és külföldi színészek képeit gyűjtöttem, ábrándozva, hogy egyszer én is színésznő lehetek. Brigitte Bardot, Marina Vlady, Sophia Loren, Catherine Deneuve, Belmondo, Alain Delon, Gerard Philipe voltak a kedvenceim. Most már elárulhatom: álldogáltam a Vígszínház művészbejárója előtt is, hogy autogramot kérjek Kovács Istvántól, Tahi-Tóth Lászlótól.

– Kivel beszélgetne egy pohár bor mellett?

– Bárkivel, aki szívesen leül velem társalogni. Nyitott vagyok.

– Mindenkiben megbízik?

– Nem latolgatom. Ha mégis mondanom kellene valakit, akkor a férjemet, Cseke Pétert említeném. Próbafolyamatban mindig kikérem a véleményét. Semmit nem hallgat el, azt sem, ami esetleg fájna. Őszinték vagyunk egymáshoz. Annak ellenére, hogy Péter a kecskeméti színház igazgatója, nincsenek kiváltságaim, ugyanolyan tagja vagyok a társulatnak, mint bárki más.

– Milyen szakmát tanulna szívesen?

– Festészetet. Testvérem festőművész volt, és többek szerint nekem is jó a kézügyességem. Házunk tervezésekor végig együttműködtem az építésszel. Hajdanán a gyerekeinknek a szoknyától a nagykabátig szinte minden ruhájukat én varrtam. Sajnos rajzolásra, festésre mostanában nem jut időm, de sokat gondolok arra, hogy be kellene szereznem egy festőállványt.

– Gyűjt valamit?

– Nagyszüleimtől gyönyörű bútorokat, porcelánokat, könyveket örököltem. Mivel számomra a régi tárgyak üzenetet hordoznak, egy időben igyekeztem minél több kincset felhalmozni. Szerencsére nem estem át a ló másik oldalára. A legszebb darabokat ma is őrzöm.

– Szokott felesleges dolgokat vásárolni?

– Ruhavásárlásnál előfordul, hogy hazahozok egy olyan darabot, ami csak a próbafülkében állt jól nekem. Ezt nagyon meg tudom bánni, de soha nem viszem vissza, inkább elajándékozom.

– Kedvenc helye a világban?

– Olaszország. Többször jártam ott családdal, kettesben, barátokkal. Az antik emlékek, a tenger, a napsütés, a sok kedves ember bármikor képes elvarázsolni. Nincsenek kedvenc helyeim, egy kis falucska legutolsó utcája is lenyűgöz.

– Magyarországon?

– Családomnak volt egy telke a Dunakanyarban, Zebegényben. Ott töltöttük a nyarakat. A Dunában tanultam meg úszni, most is az orromban érzem a víz illatát. Nem tudok meglenni a folyó nélkül, rendszeresen meg szoktam mártózni benne. Ilyenkor teljesen kicserélődöm.

– Az okostelefonja mely funkcióit használja?

– Telefonáláson kívül üzenetküldésre, e-mailezésre, fordításra és térképen való tájékozódásra használom. A magam kútfejéből eljutottam odáig is, hogy a szövegkönyvből kifotózom az én részeimet és a kijelzőről tanulom meg vonatozás közben. Szakácskönyvekből is így mentek ki recepteket.

– Mennyi idő alatt rakja ki a Rubik-kockát?

– Félek, hogy több óráig tartana.