Egy korszak nagyasszonya volt

Hollywoodi sztárokéhoz mérhető az a népszerűség, amelyet bő egy évtizedes művészi pályája alatt Karády Katalin kivívott magának a múlt század derekán. Nem tévedés, a csillogástól a mellőzöttségig mindössze ennyi jutott neki színésznőként: 1939 februárjában debütált a Pesti Színházban Somerset Maug­ham Az asszony és az ördög című darabjának főszerepében, és 1951 telén már kifütyült, megalázott emberként menekült el az országból.

Élete leginkább egy hullámvasúthoz hasonlítható. Kanczler Katalin néven legkisebbként született 1910-ben egy hétgyerekes kőbányai proletárcsaládba. Cipész apját a mesterségénél jobban izgatta a lóverseny és a gyerekek verése. Szíjjal! „Dühe egyre fokozódott, szinte mámorosan tudta verni a gyerekeit” – emlékezett vissza évtizedekkel később a színésznő.

Amikor a zsarnok apa meghalt, az alig 17 éves lány rögtön férjhez ment egy nála 30 évvel idősebb adóhivatali főtiszthez. Ez tűnt a nyomorból a jólétbe tartó út legegyszerűbb módjának. A házasság nem sokáig tartott, merthogy Vargha Rezső nem bírta idegileg és anyagilag felesége pazarló életmódját: maga kérte, hogy váljanak el, hiszen egy éven belül tönkrement volna az asszony vásárlási mániája miatt. A 20 éves, elvált, csinos nő nem sokáig maradt egyedül, hamarosan újabb idős és dúsgazdag mentora támadt...

Kacérkodott a színészettel, tanulta is a mesterséget, de hamar elkedvetlenedett. Mert eleinte az is hátrányt jelentett, hogy rettenetesen különbözött az akkori ideálnak megfelelő szőke, csicsergő, babaarcú lányoktól. Aztán 1938-ban ismét egy idősebb úr, a nagy hatalmú Egyed Zoltán színikritikus egy társaságban felfigyelt az útját kereső, ígéretes fiatal nőre, felkarolta és elvezette az egyik legnevesebb színészpedagógushoz, Cs. Aczél Ilonához.

Az új nevét is Egyedtől kapta, a közönség már Karády Katalinként ismerte meg. A vágyott színpadi sikerek ugyan elmaradtak, de a „sztárgyár” mégis beindult: a filmezéssel.

1939-ben forgatta első és legsikeresebb filmjét, a Zilahy Lajos regényéből Polgár Tibor által rendezett Halálos tavaszt. Az ártatlanul romlott Ralben Edit figurája egy csapásra ismertté tette, az Ez lett a vesztünk című dal elindította énekesnői karrierjét is. Sajátos, mély hangján slágerek tucatjait búgta el: Gyűlölöm a vadvirágos rétet, Valahol Oroszországban, Mindig az a perc, Ezt a nagy szerelmet… Ugye, vitán felül áll, hogy legnagyobb slágere a Hamvadó cigarettavég lett?

A cseppet sem trendi, barna, nyakigláb, lomha járású, 42-es cipőt viselő díva egy csapásra meghódította az országot, nevére tódult a közönség. Évről évre többet forgatott: 1939 és 1943 nyara között 22 filmben játszott, hét filmben is együtt szerepelt Jávor Pállal.

Ezzel egy időben a legendagyártás is turbófokozaton működött – ma már nehéz kibogozni, mi fakadt a lényéből, és mennyi volt az imázsépítés. Karády nem szívesen mosolygott, szinte mindig hűvösnek és távolinak mutatkozott, mondván: „A mosolyt csak más ajkán szeretem.” Emlegették férfifalóként, luxusprostiként és leszbikusként egyaránt. Az viszont tény, hogy Ujszászy Istvánnal szenvedélyes viszonya szövődött; a férfit a II. világháború alatt a magyar hírszerzés és kémelhárítás irányítójaként jegyezték Horthy Miklós vezérkarában.

Magyarország 1944. március 19-i német megszállása egy csapásra véget vetett a luxuséletnek, a Gestapo nem sokkal később letartóztatta a szerelmespárt. A színésznő soha többé nem látta a férfit, Ujszászynak számára örökre nyoma veszett.

„Bebörtönöztek, először a Zrínyi utcában, majd a Pestvidékiben, és naponta vittek vallatni föl a Sváb-hegyre, kihallgatásra – emlékezett vissza évtizedekkel később. – Vallattak. Ütöttek, vertek naponta, agyba-főbe. A fogaimat kiverték. Hajamat tépték. Hadd ne részletezzem, hogy mi mindent csináltak… Nyár vége volt, már őszelő, amikor szabadon engedtek. A lakásomat kifosztva, üresen találtam. És újrakezdtem az életet.”

Mégpedig úgy, hogy a nyilas rémuralom idején zsidókat mentett. „Az én gyenge lelkületem nem bírta elviselni, hogy tízezrével viszik az embereket a vagonokba, a halálba. Ennek ellenére nem politizáltam akkor sem. Azóta is távol áll tőlem a politika.

Segítettem, bújtattam, hiszen három lakásom volt akkoriban, s ha már elvittek valakit, utánamentem, és kihoztam Kistarcsáról is.” Embermentő cselekedeteiért 2004-ben a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet posztumusz a Világ Igaza kitüntetést adományozta Karády Katalinnak.

Az új világban már nem találta helyét, a kommunista kultúrpolitika sem igényelte „a múlt rendszer” sztárját. Vidéki színházakba száműzték, kisebb sikereket ugyan még elkönyvelhetett, de mind gyakoribbá vált, hogy kocsmai haknikon az egykor ünnepelt dívát kifütyülték, megalázták.

Végül Karády 1951. február 20-án illegális úton elhagyta Magyarországot. (Jellemző a rendszer aljasságára, hogy az itthon mara­dott családtagokat 25 éven át zaklatták emigrációja miatt; lemezeit bezúzták, filmjeit tiltólistára tették.) Svájci, majd brüsszeli tartózkodás után 1953-ban Brazíliában telepedett le régi ismerősével, bizalmasával (egyesek szerint örök szerelmével), Frank Irmával, onnan 1968-ban együtt New Yorkba költöztek és kalapszalont nyitottak. A valaha volt sztár visszavonultan élt, egy függöny mögött dolgozott reggeltől estig.

Eleinte néhány fellépést elvállalt, később viszont még fényképezni sem engedte magát. A hetvenes években, hosszú rábeszélésre exkluzív interjút adott a filmrendező Sándor Pálnak, miután idehaza feloldották a moratóriumot, újra vetíthették filmjeit, újra megjelent lemezeit pillanatok alatt elkapkodták.

Amikor 1980-ban, a hetvenedik születésnapja alkalmából Magyarországra hívták, csak egy kalapot küldött maga helyett. Sosem látogatott haza, örökre fiatalnak akart megmaradni az emberek emlékezetében.

Több mint divatot teremtett

Karády kosztümjeivel, kalapkölteményeivel képviselte az önálló és modern nő típusát, aki a férfiak nélkül is boldogul az életben. Saját cipésze volt, egyedi tervezésű táskákat hordott, és golfozni járt. Öltözködését és viselkedését nők ezrei próbálták utánozni: Karády-klubok alakultak, a lányok pedig Karády-frizurában jártak. Rajongói verseket írtak hozzá, lefestették, megvárták fellépései után, aláírt fényképeit gyűjtötték, kiadott dalait énekelték. Megalakult a KKKK, a Karády Katalint Kedvelők Klubja, mely a korabeli sajtó szerint 136 településen működött (csak Kolozsvárott 6800 tagot számláltak). Rendelkeztek nyomtatott levélpapírral, körpecséttel, volt indulójuk, tagsági igazolványuk, alapszabályuk. 2014-ben a debreceniek jóvoltából újra­éledt a klub Soós Judit énekes-előadóművész jóvoltából, aki rendszeres fellépésekkel és önálló műsorral adózik a díva emlékének.

„Nekem lényegében mindegy, hogyan gondolnak rám, csak fontos, hogy érezzem a szeretetüket” – mondta utolsó tévéinterjú­jában.

New Yorkban, kórházban halt meg nyolcvanéves korában. Budapesten, a Farkasréti temető művészparcellájában helyezték örök nyugalomra, végakaratának megfele­lően régi barátnője, Gobbi Hilda mellé.