A Kárpát-medence világa, pillanatképeken

Martosi lakodalmas nép gyerekei, új kenyeret ünneplők Szabadkán, májusfa körül táncot járó erdélyi szászok, a csíksomlyói búcsúra zarándokoló keresztaljak, a Szent Lukács gyógyfürdőbe igyekvők… Mind-mind az egykori történelmi Magyarország lakói, akik fekete-fehér fotográfiákon megörökítve emlékeztetnek a száz éve megcsonkított hazánkra.

Az Or­­szágház előtt, az Alkotmány utca Kossuth térbe torkolló részén, a nemrég megépített Összetartozás Emlékhelye körül augusztus 19-ig megtekinthető szabad-téri fotókiállítás a nemzeti összetartozásunkat és kulturális sokszínűségünket szimbolizálja.

A több mint 160 fénykép nem Trianont idézi meg, hanem elsősorban a nemzeti sorscsapás előtti évtizedek „érintetlen” világát mutatja be. A Kárpát-medence nevezetességeit, lakóinak sokszínű kultúráját, természeti szépségeit és élővilágát, valamint épített örökségét: harcokról és dicsőségről mesélő várait, főúri kastélyait, városházák, katolikus és protestáns templomok, zsinagógák, színházak és kultúrpaloták épületeit.

A magyar, székely, szlovák, zsidó, bunyevác, szász, román, cigány viseletek mellett a falusi élet eseményeit, a munka és az ünnepek jellemző mozzanatait, a szüret, a szénagyűjtés, a virágvasárnapi menet és a locsolkodás pillanatait. Vajdahunyad várától a fraknói várig, Kovászna fürdőitől Tarcsafürdőig, Pozsonytól Brassóig, Trencsén várától Fiuméig, Sósfüred görög­ka­tolikus templomától a temesvári zsinagógáig.

A kiállítás néhány nyitó képe abban tér el a többitől, hogy ezekre nem tettek magyarázó feliratot, így egyfajta üzenetként is értelmezhetők: a szurdok fotója bárhol készülhetett a Kárpátokban, a kisvárosi utca házsorai hasonlók voltak Kőszegen, Eperjesen, Segesváron és szerte a hazában. Mint ahogy a „Friedrich V. utóda” feliratú cégtábla sem árulja el, hogy melyik város kereskedőnegyedében néz a fényképész lencséjébe a tulajdonos családja.

A tárlat kurátorai, Csengel-Plank Ibolya és Dúzsi Éva látha­tóan ügyeltek arra, hogy a különböző levéltárakból, könyvtárakból, gyűjteményekből származó anyag arányosan képviselje az 1920-ban elszakított és a megmaradt országrészeket. Néma mementóként.

FÜRDŐVILÁG

Külön egység a kiállításon a fürdőhelyeké. 1920 előtt 200 fürdőhely várta a vendégeket a Tátrától Abbáziáig, és csupán egyetlen évben, 1911-ben 300 ezren kerestek gyógyulást, pihenést, szórakozást és azt a fürdőhelyi társasági életet, amelyet ma már csak a szépirodalomból és a fényképekről ismerünk.