Rend a lelke mindennek – na de mindenáron?

Leonardo Di Caprio karrierjének vitathatatlanul jót tett, hogy elvállalta az Aviator című film főszerepét – viszont a mentális állapotának annál kevésbé. A film Howard Hughesről szól, aki a XX. század legfigyelemreméltóbb egyéniségei közé tartozott. Sikeres feltalálóként, dörzsölt iparmágnásként, ünnepelt hollywoodi producerként az álmai megvalósításáért mindenre kész amerikai ideálját testesítette meg.

Mindemellett beteges tisztasági mániában szenvedett, irtózott a kosztól, a láthatatlan bacilusoktól, addig mosta a kezét, amíg vérezni nem kezdett. Az Oscar-díjas színész többször beszélt arról, hogy gyerekkorában ő is küszködött e kényszerbetegséggel, vagyis az OCD-vel (ob­­szesszív-kompulzív zavarral), de felnőttként már tünetmentesen élt. A film forgatásakor újra jelentkeztek nála a jelek, sokak szerint ezért tudta olyan meggyőzően alakítani Hughest.

Di Caprio nincs egyedül a betegségével, világszerte 175-200 millió­nyian szenvednek hasonló problémával. Az OCD nem válogat: mindenki produkálhatja a tüneteket, kultúrától, életkortól, nemtől és bőrszíntől függetlenül. Cameron Diaz színésznő például minden ajtót csak a könyökével hajlandó kinyitni, és állandóan takarít. Kolléganője, Charlize Theron csupán akkor tud elaludni, ha rend van a gardróbjában, sokszor éjjel is felkel pakolászni.

A sportolókat sem kíméli a kényszeres tisztaság: David Beckham 2006-ban jelentette be, hogy OCD-ben szenved. Otthonában maga porszívóz, mert így pedánsan kiegyengetheti a szőnyegrojtokat. A futballista mindenben a tökéletes szimmetriára törekszik, a tárgyaknak párhuzamosan kell elhelyezkedniük, s az is nagyon fontos, hogy párban legyenek.

Felesége a Living magazinnak elárulta, hogy Beckham a hűtőben kategó­riák szerint rendezi az ételeket, a ruháit pedig a színek alapján csoportosítja. Szakmája miatt rengeteget utazik, viszont képtelen addig lepihenni, míg nem rendezi át a szállodai szobáját. Megigazítja a függönyöket, a prospektusokat, a könyveket, minden létező tárgyat. Ennek hallatán néhányan kuncognak, mások szörnyülködnek, de az tény, hogy komoly betegségről van szó.

Gyakoribb kényszergondolatok - Riadalom attól, hogy – szándékunk ellenére, módosult tudatállapotban, afféle belső parancsra – sérülést okozunk önmagunknak vagy a hozzánk közelállóknak. Gyakori kényszergondolat, hogy a beteg akarata ellenére a közeledő metró alá ugrik, ezért nem mer a sínek közelébe állni. Az efféle kényszergondolatok az OCD-bete­gek­nél sohasem válnak valóra (ellentétben a skizofrének belső parancsaival), de kínzó szenvedést, a gondolatilag érintett közelállókkal kapcsolatban súlyos lelkifurdalást okoznak. - Félelem a testi és lelki tisztaság elvesztésétől, a betegségektől, a baktériumoktól. Ide tartozik az ártalmatlan, de gusztustalan dolgoktól való abnormális ijedelem is. - Szexuális kényszergondolatok: az érintett valódi vágyaitól idegen, számára is taszító szexuális tartalmú gondolatok. - Vallási, babonás, misztikus kényszergondolatok.

Az érintettek gyakran maguk is tudják, hogy kényszeresen cselekszenek, ám nem tudnak tenni ellene. Az obszesszív-kompulzív szindrómát korábban pszichés zavarként tartották számon, ám mostanra kiderült, hogy összetett betegség: kényszergondolatok és kényszercselekvések együttese, amely az érintettet arra ösztönzi, hogy merev szabályok, rituálék alapján töltse a napjait.

A 27 éves Samantha Brownnál az OCD igen súlyos formáját diagnosztizálták: a nő azt képzelte, hogy számára valamennyi étel mérgező, ezért nem volt hajlandó enni. A kezeletlen OCD öngyilkossághoz is vezethet. Az orvosok leginkább gyógyszeres kezelést és pszichoterápiát alkalmaznak, ezek külön-külön a betegek mintegy 60, együttesen pedig 80 százalékánál eredményeznek jelentős javulást.

Napi egy óra A hivatalos definíció szerint akkor beszélhetünk kényszerbetegségről, ha a kényszeres cselekvés naponta legalább egy órát vesz el a beteg életéből.