Csigatészta-készítő eszköztől a díszdobozokig, avagy a rönk dícsérete

Szekeres Tamás és csapata több mint harminc éve valósítják meg játékötleteiket, melyek mindegyikén a fa struktúrája átsejlik a természetes színezésnek köszönhetően. Munkáik alapanyaga az erdőről szállított, tél végi vágású rönk, mely számos folyamaton esik át, míg végül kis fatündér lesz belőle a gyermekek szobájában.

Termékeiket az ország legjobb faiparosaival összefogásban állítják elő – nem ritkán negyvenéves szakmai múlt húzódik meg a háttérben –, míg a tervezés fiatal formatervezők látásmódját dicséri.

Tamás, a Pipitér alapítója eredetileg porcelánkorongosnak tanult Herenden. Bár a népi fajátékok készítésével csak később kezdett foglalkozni, a középiskolásként tett erdélyi út kétségkívül megalapozta a fakézművesség iránti szeretetét.

– Nyári olvasótáborosokhoz csapódva jutottunk ki a titokzatos Erdélybe. Varázslatos két hetet töltöttünk el, segédkeztünk székely­kapu faragásában, megannyi előadást hallgattunk a népi motívumjelrendszerek jelentéseiről, melyek más nációk számára is olvasható üzenetet hordoznak. A zsákvászon párnából készített egérkéktől a csattogós szárnyú lepkéig több népi játékot is újragondoltunk, és még csigatészta-készítő eszközt is gyártottunk.

Feleségével, Évával először másodállásban készítették az egyszerűbb, kisbabáknak adható textilfigurákat, amit a feleség kolléganője értékesített a Balaton-parton. Éva ekkor anyakönyvvezetőként, Tamás a postán dolgozott. Öt év után már zsákvászon figurákat varrtak, melyek annyira népszerűek lettek, hogy nem tudtak eleget készíteni belőlük.

– Gyakran dolgoztunk éjszaka, hajnali fél háromkor indultunk a vásárokba. Később már raktárosra volt szükségünk, hogy a munkát bírjuk, és titkárnő is segítette a kapcsolattartást, a nyersanyagbeszerzést. Tevékenykedtünk a nappali sarkában, albérletben, garázsban, míg tíz év után végre önálló épületet vásárolhattunk a cégnek.

Kezdetben a Játék- és Rajzműhely nevet viselte a vállalkozás, a rövidebb elnevezés ötlete akkor merült fel, amikor már kellett az emblémákra. Akkoriban a tévén a Főtér, illetve a Tér című műsorok futottak, erről nekünk a pipitér virág ugrott be, ami hasonlít a margarétára. Ez az első logónkra is rákerült, méghozzá egy garabonciás diák tartotta a kezében.

Amikor egy Tirolban élő osztrák házaspár olyan cseh és szlovén fakarakterek gyártásával kereste meg őket, amelyeket szívesen forgalmaztak volna, Tamás és felesége a zsákvászon portékák mellett belefogtak az esztergályozott figurák gyártásába. Kicsit áttervezve, szalmakalappal, ruhákkal, minikellékekkel kiegészítve megszülettek a fajátékok is.

Ez a technológia, habár még sok kézi munkát igényelt, segített abban, hogy a termékek nagyobb példányszámban is előállíthatóak legyenek, nem kellett már minden egyes darabnak átmennie Tamásék kezén. Robbanásszerű lehetőség volt ez a piciny cégnek.

– A Pipitér fennállásának harminc éve alatt megannyi kéz készítette a játékokat – mondja Tamás. – Akadt köztük egyetemi felvételiző, festőművész, dekoratőr, de leginkább helyi anyukák és pályakezdő, valamint nyugdíj előtt álló, a faiparban dolgozó férfiak. Ahogy nőtt a piac, úgy alakultak a figurák is, tájegységenként újabb és újabb tervekkel rukkoltunk elő.

Horvátországban megjelent a szamár, Tihanyban a levendulalány, Spanyolországban a bika, Tirolban a tiroli fiú, az amerikai ír közösségben a zöld Szent Patrik, vagy karácsonyra a szarvas és az angyalkák. Bár 140 fajta öklömnyi figuránk van, legtöbbször a katicát választják a vásárlók. Ezt követi a méhecske, majd a szalmakalapos békalány.

Az új karaktereket gyakran a vásárlók rendelik meg. Egy-egy minta megtervezése – a ruhák szabásmintájának elkészítését és a próbavarrást is beleértve – 30 napot is igénybe vehet. A figura megalkotása körülbelül 30 percbe kerül, de a valóságban lehet 6 hónap is, míg végigmegy a technológián.

A Covid-járványt ők is megsínylették, hiszen az értékesítési piacok egy része megszűnt.

Így most nem szállítanak Prágába, Pozsonyba, Franciaországba, Floridába, Spanyolországba, a Kanári-szigetekre, Horvátországba, Budapestre. Sajnos szeptember végén tíz kollégától meg kell válniuk, ha csak valami csoda nem történik addig.

– A megcsappant bevétel ellenére nem csüggedünk. Jelenleg egy rajzfilmstúdió kért terveket a legendákat feldolgozó, már futó sorozatához, és a visszajelzések kecsegtetőek. Egy kicsit arra is büszke vagyok, hogy egy hongkongi nagy nemzetközi kiállításon nyolc standon láthattam viszont a terveimet a másolócégeknél.

A megváltozott piac miatt az elkövetkezendőkben kreatív ötleteikkel a családi ünnepekre fókuszálnak. A pipiter.hu weboldalon rendelhetőek lesznek tortadíszek, fából készült képek vagy díszdobozkák is. Esküvőkre fa-üveg kompozíciók jönnek, a baba születésére pedig kerti kitűzők: a kertben hivatottak hirdetni a szomszédoknak, rokonoknak, hogy a család új taggal bővült.

S hogy mi Tamás személyes kedvence a karakterek között? Nos, mindig az aktuális munkának örül a legjobban, ahogyan az alapformából egyszer csak megelevenedik egy új figura vagy állatocska.