Korát megelőző alkotás

Bár nélkülöznünk kell a megszokott tárlatokat, virtuális barangolásaink során is találkozhatunk az egyik legnépszerűbb Szinyei-képpel: a Majális már online is megtekinthető a Magyar Nemzeti Galéria virtuális múzeumi terében (https://majalis.mng.hu/).

Ez az emblematikus csoportkép, amely lenyűgöző méreteivel, a tavaszi táj szépségével és a baráti-családi társaság izgalmasan megkomponált alakjaival az egyik legismertebb magyar mű, a maga korában semmilyen pozitív visszajelzéssel nem lelkesítette az alkotót. 1873-ban készült el, de csak több mint húsz évvel később, az 1896-os millenniu­mi kiállításon értékeli majd igazán a műkritika és a közönség.

A felvidéki születésű Szinyei korát megelőző alkotó volt: a francia impresszionistáktól függetlenül fedezve fel a szabad tér, a friss színek, a napsütötte felületek hatását. Ahogy Szabó Júlia írja: „1870 előtt a realista tájfestészetnek egyedül Szinyei Merse Pál a képviselője, noha vázlatokban vannak rokonai és pályatársai.”

A Majális egyedülálló mű, és túl hamar érkezett. Ugyan kénytelenségből műteremben készült, hangulata hihetetlen erejű, ráadásul a festő számára a táj mellett az emberi szereplők is fontosak – ám mire az alkotó kiteljesedhetett volna, addigra már más érdekelte, kései munkái pedig elsősorban portrék, tájképek.

A korábban a müncheni képzőművészeti akadémián tanuló Szinyei a Majális kudarca után egy időre le is tette az ecsetet – elvette feleségül Probstner Zsófiát, gazdálkodott, építkezett: családi teendői lefoglalták. Csak ritkán festett. És érthető, hogy lelkileg is megviselte a maga korának mostoha hozzáállása, a kép egyszerűen idegen volt a közízlésnek a XIX. század utolsó harminc évében.

Miért nem aratott sikert? Részben azért, mert nem a kor elvárásai szerinti történelmi témájú, nincs súlyos mondanivalója, egy zsánerképhez túl monumentális a méretezése is, ráadásul a kép szereplői hétköznapi alakok. Akiket látunk, a Szinyei család tagjai, barátai, valamint egy hivatásos modell pihen itt a szabadban. A fehér ruhás hölgy Probstner Mária, a festő feleségének nővére, a hason fekvő férfi pedig – némi humorral, hátat fordítva a nézőknek – maga az alkotó.

Először Bécsben szerepelt a Majális, és némaság fogadta. Pedig Szinyei müncheni mestere, Karl von Piloty tudta: a magyar fiatalember ebben a könnyed, energiával teli tájfestészetben alkot nagyszerűt, ez való neki. Hagyta is természeti témákkal foglalkozni, Szinyei pedig szabadon dolgozhatott; emellett hallgatott Arnold Böcklin svájci tájfestő-szimbolista alkotó barátja szakmai javaslataira is, amikor a Majálist megfestette. Ehhez képest nemcsak a korabeli közönség, Böcklin sem értette, értékelte a kész művet.

A Majális jelentőségéhez fogható Szinyei-alkotás nem készült később sem. Ugyan igen népszerű lett a Lila ruhás nő, valamint a késői tájábrázolások is, és az elismerés is megérkezik az 1890-es évekre, a festő legkiemelkedőbb képe villanásszerű és egyetlen maradt.

Ajánló

A plein air hazai képviselőjére egy idén kiadott ezüst emlékéremmel is emlékezünk, melynek egyik oldalán a művész önarcképét látjuk, a másikon a Léghajó című alkotást. Nagy­szabású emlékkiállítását 2021-ben rendezik majd meg a Magyar Nemzeti Galériában.