Zöldségszobrászat a javából

Zombori Szimonetta 28 éves ételfaragó, kőszobrászként végzett a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakgimnáziumban.

– Még nem igazán tudtam iskolás koromban, hogy hol tudok majd érvényesülni a végzettségemmel, mert a legtöbben restaurátorok lesznek, ami hozzám nem áll közel. Egyik Németországban élő barátunk mesélt először az ételszobrokról, a hihetetlen részletességgel készített alkotásokról, amelyekkel esküvőkön, céges rendezvényeken, éttermekben és szállodákban találkozhatunk.

Annyira megtetszett a szobrászatnak ez az avantgárd módja, hogy elvégeztem egy ételszobrász-alapkurzust, de azután mindent magamtól tanultam. Az angliai Bournemouthban élünk a férjemmel és a tizenegy hónapos babánkkal. Mivel itt dolgoztam szakácsként is, alkalmam nyílt gyakorolni, ételfaragásokat készíteni a rendezvényekre, s megszületett a Sisi food sculptor Facebook-oldal is.

Miként Szimonetta magyarázza: a gyümölcsök közül a legjobban a görög- vagy sárgadinnyét jó faragni, mellettük a papajából, mangóból, almából és az avokádóból is szép szobrok születnek. A zöldségek közül legtöbben a tököt, répát, cukkinit és a retket használják alapként.

– Nagyon szeretnek az emberek különleges alkalmakra, születésnapra, házassági évfordulóra, céges partira gyümölcsszobrokat vinni. A minta megtervezése, illetve a kivitelezés mindig a kívánt motívumtól függ. Ha van szöveges felirat, akkor felrajzolom, ha nincs, akkor kigondolom, hogy milyen minta legyen a zöldségen, gyümölcsön, és a szerint faragok.

Bár a halloween nem magyar szokás, itthon is egyre elterjedtebb a tökfaragás. Az ír gyökerekkel rendelkező ünnepnek természetesen az Egyesült Királyságban is megadják a módját.

– Ebben az időszakban évről évre nő a rendelés. Ilyenkor semmi mással nem tudok foglalkozni, a főzés, takarítás és a sport is háttérbe szorul, csak a faragásnak élek. Egy nap körülbelül 10 tököt tudok elkészíteni, de ez már tényleg a végső határ, mert a kezeim nagyon megfájdulnak. Mint minden művészeti ágban, itt is divathullámok váltják egymást. A legújabb a felületi faragás, vagyis nem a tradicionális töklámpás, amikor lyukat vágunk a tökbe és gyertyát helyezünk belé, hanem a héj színeivel játszunk.

Szimonettát régóta foglalkoztatta az ötlet, hogyan is tudna maradandót alkotni, hiszen művei egy idő után, valljuk be, a kukában végzik. Nem olyan régen akadt rá kedvenc új alapanyagára, a szappanra.

– Nagy vágyam, hogy megéljek a művészetemből. Szeretnék majd versenyekre járni, valamint folyamatosan képzem is magam: a célom, hogy minden eltelt évvel én és a szobraim is egyre jobbak és jobbak legyünk.

Új művészeti ág

Az ételfaragás szokása abban az időben terjedt el Japánban, amikor még máz nélküli agyagkerámiában szolgálták fel az ételeket. Ezeket a durva tálakat levéllel takarták le, mielőtt ráhelyezték volna az ennivalót. A művészi igényű szakácsok később rájöttek, hogy a levél különböző módon történő vágása vagy hajtogatása jóval vonzóbb tálalást eredményez. A japán zöldségszobrászat, a mukimono a XVI. században vált népszerűvé, amikor hivatalos elismerést kapott művészeti ágként. Azóta a japán szakácsképzésnek fontos tananyaga. A japánokkal azonos időben Thaiföldön is felbukkant az ételszobrászat: először a Loi Krathong tutajfesztivál idején, amikor a szokásnak megfelelően az ünnepségen részt vevők egyedileg ékesítették csónakjaikat. 1364-ben Phra Ruang király egyik szolgája gondolt egyet, és a tutajára nem mindennapi díszítést tett: zöldségből készített madarat és virágot, ezekkel indult a fesztiválra. A királyt annyira lenyűgözte a faragás élethűsége és szépsége, hogy elrendelte: minden nőnek meg kell tanulnia ezt az új művészetet. Az évszázadok múlásával azonban a lelkesedés egyre gyengült, így az érdeklődés felélesztése érdekében ma már az iskolákban is oktatják az ételfaragás művészetét.