Zrínyi titkos üzenetei a múltból

Olyan kódolt üzeneteket tartalmaz Zrínyi Miklós 1651-ben megjelent Szigeti veszedelem című eposza, amelyek feltételezhetően a hun/magyar és a török történelem kutatásához nyújtanak adalékot – fogalmazta meg álláspontját a Zrínyi-kutatócsoport.

– A költő Zrínyi magabiztosan uralta a kriptográfiát, a titkosírást, az információk elrejtését magában foglaló szakterületet is – nyilatkozza lapunknak dr. Falus Orsolya jogtörténész, a kutatócsoport tagja. – Egyedülálló hadtudományi műveivel a hazai hadviselés átalakulását célozta meg, és több helyen hangsúlyozta a titkok megőrzésének jelentőségét. Levelezésében is használta a rejtett titkosírás formáját, ami főleg a II. Rákóczi György erdélyi fejedelemhez írott leveleiben érhető tetten.

A biztos örökös híján a magyar nemességnek, a Szent Korona tagjainak ajánlott Szigeti veszedelem a kor szokása szerint monoalfabetikus titkosítási rendszerrel kódolt információkat tartalmaz, melynek lényege az ábécé egyszerű elcsúsztatásában áll, vagyis egy betű egy másik adott betűnek felel. Maga az eposz többféle, külön-külön is érvényes titkosírással íródott, melyben az átadott informá­ciók valódiságának, hitelességének vizsgálatát, kutatását azok súlya miatt körültekintően kell végeznünk, tisztelettel adózva Zrínyi Miklósnak, aki szerint azok Szulejmán szultán halálára is utalnak.

Dr. Falus Orsolya jogtörténeti szempontból is fontosnak tartotta az elemzést, amely arra irányult, hogy a kódolt ismeretek értelmezhetők-e mint a nemzetre hagyott „kiváltságos végrendelet”. Zrínyi Miklós várkapitány az 1566-os legendás kirohanás előtti napokban egy portya alkalmából megszerezte a török sereg hadizászlaját, amelyet a vár területén elrejtett.

Ezt a megöröklött információt adja tovább a költő dédunoka, s ha ez igaz, a magyar sereg a hadijog értelmében győzött a törökökkel szemben. Ennek tisztázásához a szigetvári vár régészeti és építészeti feltérképezését is el kell végezni, középpontba helyezve a rejtekhely kérdését.

Azt már egy geofizikus mérnök kétséget kizáróan megállapította, hogy az eposzban kóddal jelzett helyen, a talajszint alatt, jelentős mélységben geológiai elváltozás észlelhető, amely éppenséggel lehet egy betemetett pince is.

A kutatás során látókörbe került a Nagy Szulejmán halálát követően a várban épített dzsámi is. Király Lajosnak, a szigetvári vár műemléki és régészeti koordinátorának 2012. január 25-én délután három óra után sikerült a dzsámiban először megfigyelnie és dokumentálnia egy rendkívüli fényjelenséget, s ebből arra lehet következtetni, hogy nemcsak az ostrom időpontja, de Zrínyi és Szulejmán halálának helyszíne sem véletlenszerű. A két hadvezér Szigetváron valójában vallási, spirituális harcot is vívott.

– Különleges építészeti megoldásnak számít a dzsámi jellegzetes, csepp alakú ablakainak tájolása, elhelyezése. Egy olyan összetett és pontos fényjátékra ad módot, ami meglehetősen erős jelkép, nem akármilyen tudás van a tervezése mögött. Mindenekelőtt azonban nagyon is helyhez, a térséghez köti ezt a naptemplomot.

Január 19. és 25. között a keleti oldalon lévő koránfülke szamárhátíveit precízen metszi a bejövő napfény. Az emberiség történetében az ilyen fényjelenségek sokszor sírterületet, áldozati helyet jelölnek. Szulejmán szigetvári halotti dzsámija, úgy tűnik, kettős üzenetet hordoz. Egyrészt halálának helyét jelöli, de lehetséges, hogy nem csak erről van szó.

A haldokló és súlyos beteg szultán nem véletlenszerűen vezette utolsó szent háborúját Szigetvárra, halálának, temetési rítusának nem véletlenül ez a város a helyszíne, egy ősi sírterületre jött meghalni. Zrínyi Miklós kódolt Szigeti veszedelme is tartalmazza ezt a tudást: Szulejmán hatalmas jelentőségű döntése, hogy felfedi, elárulja ezt a titkos sírterületet.

Ezekre az izgalmas feltevésekre, rejtett üzenetekre és mindezek összefüggési rendszerére remélhetőleg hamarosan fény derül.