Egy rendhagyó kutató és Csontváry „gyógyfüvei”

– Mikor kezdett el Csontváry festményeinek üzeneteivel foglalkozni? Mérnöki végzettsége, majd a zenei pályafutás mellé hogyan illeszkedik a néprajzi alapú kutatás?

– Az én koromban már felhagytam a koncertezéssel. Régebben Kodály útmutatását vettem alapul, és azon voltam, hogy az archaikus népzene és a jelenkori zene közötti szakadást állítsuk helyre, ma inkább a népdalok szimbolikájával foglalkozom. Ennek kapcsán Pap Gábor művészettörténész előadásait is hallgattam, aki a magyar műveltséggel, szakrális kultúrával foglalkozik.

Korábban már írtam egy könyvet a népdalszimbolikáról, s mint Pap Gábor „tanítványa”, megpróbáltam intenzíven kiművelni egy ágat. Csontváry művészete pedig bennem a 2019-es Csontváry-emlékév miatt került elő. Kutatásom közben egyes népdalsorokat már dunántúli tükrösökből (tükrös: a pásztorélet jeleneteivel illusztrált fadoboz, a későbbi zsebtükör elődje) fejtettem meg, s beletettem a régebbi könyvembe A magányos cédrus képét is, mert megláttam benne a zodiákus jegyeit.

– Sokféle szimbolika létezik?

– Belecsöppentem abba a zodiákusvitába, amelynek középpontjában a Pap Gábor-féle szimbolikai rendszer állt. Talán Jankovics Marcell író, kultúrtörténész, grafikus indította el ezt a kutatási irányt meseelméletével 1980-ban, amit Pap Gáborék fejlesztettek tovább, majd a ’80-as évek közepére megszületett egy magyar szimbolikai ábécé, a három „állatkörös” rendszer, ami megfelelteti egymásnak a nyugati zodiákus és a keleti zodiákus állatövi jegyeit, plusz a 28 kínai holdházat.

Ez a három állatkörös rendszer lényegében a Nap és a Hold járásán alapuló, az azt összekapcsoló régi naptárak emlékét őrzi. Ennek érvényességét sokan vitatják, ugyanakkor ezt őrizte meg a betyár- és pásztorkultúra Magyarországon. A 12 állatövi jegy csillagászati értelemben a Nap égi útjának stációit jelenti – ezeket jeleníti meg többek között Csontváry a képeibe komponálva, és ezért nevezi magát a Napút festőjének.

– Milyen tárgyakon, műalkotásokon alkalmazták már korábban ezt a csillagászati-asztrológiai programot?

– Észrevettem, hogy az ismert sztyeppei, azaz szkíta aranykincseket, műtárgyakat, a hun és az ótürk művészeti alkotásokat, valamint az eredetmondákat is lehetett ennek a hármas szimbolikai rendszernek az alapján értelmezni, ugyanakkor egyes bonyolultabb műveket már nem. Az összetettebb műalkotások esetében a három állatkörös naptárrendszer mellé még illeszkedik egy további, ami az evilág és a túlvilág közti „közlekedést” írja le.

Az általános sorrend a zodiákusok és a plusz tengely összeírására a műalkotásoknál ez: mindig a Tejúton történik a leszületés, majd a téli jegyeket kell megjárnia a léleknek (e jegyek ideje alatt el lehet pusztulni vagy túl lehet élni), majd a visszatérés vagy elszólíttatás a Szűz, esetleg a Mérleg jegyében történik, vagy a kettő közötti időben. Ez a „menetrend” szerepel a nagyszentmiklósi kincs darabjain vagy a Csodaszarvas-legendában is.

– És hogyan kapcsolódik ide Csontváry posztimpresszionista-szimbolista festészete?

– A sztyeppi műalkotások és például Csontvárytól a Magyarok bejövetele festmény – amely elveszett, csak archív fotó van róla –, szimbolikai rendszerének hasonlatossága döbbenetes. Igen hasonlóan festett egyébként Philip Otto Runge, a német romantikus festészet alapítója is. Ezért kezdtem el foglalkozni Rungéval.

– Miért épít ilyen nehezen értelmezhető üzeneteket egy alkotó a műveibe? Mi lehetett ezzel a szándéka?

– A csillagmítoszi üzenet, ami ezeket a jelképsorokat megalapozta, Csontváry idejében még jól érthető, természetes volt. A holisztikus művészet nyelve mindig is ez volt. Talán segíti ennek megfejtését, hogy ez több művészeti ágban egyszerre van jelen, így a népdalszimbolikában, az ábrázoló népművészetben és a szakrális művészetek területén is. Ha valaki egy területen megtanulja, értelmezni tudja a többin is.

Csontváry a festők között komoly gondolkodó is volt. Eltévelyedésnek tartotta az itáliai reneszánsz művészetet (a perspektíva felfedezésével a három dimenzió két dimenzióba átültetését) és a XX. század izmusait is, hiszen ezek eltávolodtak a teljesség, a holisztikus világ bemutatásától. Csontváry célja pedig egy olyan program összeállítása volt, amellyel a magyarság lelki-szellemi felemelkedését célozta meg: ezt szolgálta a festményein azonosítható Csontváry-kód: az állatövi jegyek szimbólumai, irodalmi művek hősei, történelmi alakok szerepeltetése, meghatározott rendszerbe építve.

Mint patikus, három gyógyfüvet ajánl Magyarország akkori közállapotaira: Újszövetség, azaz kereszténység, Mária-kultusz és protestantizmus. A holisztikus művészet formanyelvi fejlődésének csúcsán talán világviszonylatban is a Csontváry-szimbolika áll.

– Milyen irányban haladt tovább Runge festményei esetében?

– Az első német romantikus festő három nagy életvégi képe elemzésével kezdtem, most már hétnél járok. Hat-nyolc példát hozok arra, hogy ez a holisztikus-transzcendens képi kódrendszer, amit Runge is alkalmaz, igen ősi eredetű.

– Hogyan függ össze Csontváry programfestészete, vagy inkább a festményeibe épített szimbólumrendszer a romantikus Runge műveivel?

– Csontváry valószínűleg Rungétól vette át közvetlenül ezt a rendszert. Nyolc pontban foglaltam össze a Csontváry-kódot, ebből a kódrendszerből hat elemet használ a német festő. Csontváry ugyan névvel nem említi őt, mert nagyon óvatosan és titokzatosan fogalmaz az emlékirataiban. Ám sehol sincs ilyen rendszerszintű egyezés Runge és más alkotók művei között, csak Csontváryval.

– Mondana erre példát?

– Például a Villanyvilágított(a) fák Jajcében című Csontváry-festmény egy Puskin-mese átvétele. A Puskin-kutatás már tudja, hogy Rungétól vette át Puskin az aranyhalmesét, s ezt festette meg és értelmezte Csontváry. Egy másik Runge-mű, A „tékozló” fiú hazatérése című kép tervezett méretei: 12 láb széles, 7 láb magas – ez visszavezethető a 12 állatövi jegy, 7 bolygó, esetleg négy évszak rendszerre (egy láb kb. 30 cm). Ezek a számok jellemzik az összes Runge-képet.

Ugyanez a szimbolika Csontváry első és utolsó alkotásánál is megjelenik. Ugyanígy a Tejút-szimbolika, a vég-kezdet kódolás is azonosítható mindkét alkotónál: a Mária kútja Názáretben című Csontváry-képen s Runge A szent család megpihen Egyiptomban című képén is.

– Hogy járul hozzá a Csontváry-életmű értékeléséhez Philip Otto Runge festményeinek értelmezése, dekódolása?

– Ez a kapcsolat több okból is érdekes lehetőség, részben, mert Csontváryt eddig hiába próbáltuk Nyugat-Európában megismertetni, Runge viszont jól ismert alkotó – így az ő művészetének szimbolikai elemzése segíthet népszerűsíteni Csontváry művészetét, világfelfogásának jelentőségét is. Itt az ideje, hogy alkotónk nemzetközi szinten is a helyére ­kerüljön.

Gazember különleges világa

Waszlavik László 1951-ben született Miskolcon, ahol apja meteorológusként repülőszolgálatot teljesítve felhőket fényképezett. Innen a szülei korábbi lakhelyére, a Dunakanyarba, Budakalászra költöztek vissza. A budapesti Fazekas Mihály Gimnázium matematika tagozatának elvégzése után az ukrajnai Lvovban (ma Lviv) vörös diplomával végezte a műszaki egyetemet. Számítástechnikát tanult, és az akkor használatos nagyszámítógépek alkatrészeiből készítette első keverőpultját.

Később kohó- és gépipari, majd kőolaj-termelési és gyógyszeripari műszaki fordítóként dolgozott. Ami a zenét illeti, már gyermekkorában klarinétozni és harmonikázni tanult, s ifjú fejjel a fordítás mellett zenélni kezdett. Felvételei a magyar és a balkáni népek népzenei motívumaira épültek, és jellegzetesen monoton, samanisztikus hangzásúak, ugyanakkor a punk is nagy hatással volt rá, igaz, bevallottan ő ehhez csak a „keverőpultot” szolgáltatja, mert hí­ján van mindenfajta tehetségnek. Kísérleti zenéjét jop stílusúnak nevezte el: a betűszó a jazz-, az opera- és a punkmuzsikát takarja.

Hetvenkilencben az A. E. Bizottság együttes alapító tagja volt, később a Beatrice és párhuzamosan a Vágtázó Halottkémek tagja lett. A CsigaBiga nevű punkzenekar alapítója volt, 1982-ben jelent meg Atlantiszi medvetor című hanganyaga. Tizenegy évvel ezelőtt egy maga által épített kétéltű biciklivel érkezett Leányfalu hajókikötőjébe, a beszélgetésünk helyszínére.

– 1985-ben meghívtak a bécsi ünnepi hetekre. A menedzser arra kért, találjak érdekes megjelenést és címet. A koncert címe végül az lett: A kelet- és össz-európai rocksámán felkeresi Bécset a nyugati kultúra megtisztítása végett. Ez nagyon tetszett a menedzsernek. Az volt az ötletünk, hogy az egyik bécsi sétálóutcán egy jellegzetes kelet-európai autó hátán tartunk figyelemfelhívó koncertet. Válogattunk az ­autótípusok közül, végül a Velorexnél kötöttünk ki.

A nyolcvanas évek második felében „kelet-európai rock­sá­mán­ként” csaknem húsz koncertet tartott Nyugaton. Teljes művészneve akkoriban: Waszlavik Gazember Petőfi Velorex Sámán Ullmann Mónika László.

Waszlavik Lászlónak 1987-ben Global Shaman Maxi címmel Münchenben megjelent első lemeze, amelyen megtalálható a Hier ist mein auto és a Go here baby című dal: „Jönni kislány, én nagy művész / Tudni sok kunszt, híres lángész / Lenni férfi, bátor, merész / Tai-dai-dai-dai-tap-ta-daj-dej / Jönni kislány, én nagy művész / Fogni bicepsz, milyen kemény.”

Hogy miért Gazember ő? Waszlavik a Gazember nevet az előző rendszerre tartogatta, de már egy idő óta úgy érzi, jó lesz erre az időszakra is. Az 1990-es évek elején két „nemzeti zenei fesztivált” szervezett, melyek célja a hagyományápolók, illetve a magyar szellemű zenei törekvések összefogása volt. Saját kazettái mellett főleg népzenei és hagyományőrző kiadványok: huszárdalok, katonanóták, pajzán énekek megjelentetésénél bábáskodott. Kiadta a Bartók összes felvétele CD-jét is, amelyen ő játszik biciklikeréken, de a korong valami különös okból kifolyólag nem fogyott. Nem politizál, a pártoktól igyekszik távol tartani magát.

Waszlavik László szerint a magyar népzene azért rendkívül izgalmas, mert Közép-Európában a zenei tudás fő hordozójává vált. Úgy véli: a komolyzene főleg a nyugati társadalmak, a királyi udvarok zenei tudásának hordozója, udvari kultúráról pedig csak ott lehet beszélni, ahol az állam stabil gazdasággal és fix határvonallal rendelkezik.

A Kárpát-medence azonban mindig átjáróház volt, s ahol elpusztították a tudás udvari formáit, mint ahogyan a törökök felégették könyvtárainkat, ott a népi tudás lett a kultúra megtartója. Ezért van nálunk nagyságrenddel több táncműfaj, mint Nyugat-Európában, hiszen míg egy francia hagyományőrző négy-öt karakteresen elkülönülő néptáncot tud bemutatni, mi minimum negyvenet.

Fontos az autentikus népzene, de mindig szükség van megújítókra és feldolgozókra is. Ő magát ide sorolja, hiszen tangóharmonikán ad elő magyar népdalokat vagy saját szerzeményeket.

A vizes felfedezéseiről is szó esik. Érdekes vonulat, hogy gyerekként kétszer is beíratták úszni, de nem sikerült megtanulnia. A Duna mellett felnőve viszont már megvilágosodott, s évek alatt tizenhat új úszásfajtát talált ki. A gyorsúszást és a mellúszást a vizet ellenséges közegnek tekintő muszájúszásnak tartja. A sporthoz közeli és meditatív úszásait már a Testnevelési Főiskolán is bemutatta.

– Van, amikor mind a négy végtagom mást csinál, van, amikor oldalazó mozgással, aprókat ollózva a lábammal, a kezemet haluszonyként mozgatom. A lótuszüléses hason, háton megy, de a delfinmozgásos úszás sem áll távol tőlem.

Megfigyelte a Dunán a vízisikló úszását is. Bár azt ember meg nem csinálja, ezért dugóhúzó alakú, térbeli csóválós tempót is kifejlesztett. Különös ember, különös dalszövegekkel.

„Ha nekem egyszer sok pénzem lesz, felülök a léghajóra / Onnan szórom szerte-széjjel, szana-szét a levegőbe / Ej, mi a pénz, hadd nőjön ki, az alföldi rónaságon / Learatom, s nyilvánvaló, hogy csak ön lehet a csajom.”