Egy izgalmas divattörténeti világnap

És akkor máris helyben vagyunk: a napokban, március 24-én ünnepeltük a miniszoknya világnapját. (Állítólag 2015-ben, ezen a napon a tunéziai nők miniszoknyában tüntettek a világ elnyomott nőivel való szolidaritás kifejezésére.) Mára ez már csak amolyan naptári ünnep, hiszen ha látunk is néhány térden felül érő szoknyát, hol vannak azok a botrányos ’60-as – nálunk inkább ’70-es – évek viseletétől?!

Ifjabb olvasóinknak üzenem: igazán sajnálhatják korukat, mert ha tetszettek volna akkoriban stírölni a női lábakat, most tudnák, hogy miért is sóhajtozom e sorokat írva oly nagyon…

Prűdebbek lettünk? Hiszen a még nálam is öregebb dunai evezősök szerint, ugyanebben a korban, egy magára valamit is adó – illetve éppen, hogy nem adó – hölgyevezős monokiniben húzta a lapátokat. En­nek már vége, sajnálattal tanúsíthatom, hogy a kielboatokban legfeljebb a férfiak monokiniznek, sőt az utóbbi években az a bizonyos botrányos miniszoknya is gyalázatosan hosszabbodni látszik. (Bár, kedves hölgyek, csak tessék, tessék: alig várom, hogy rácáfoljanak szavaimra!)

Addig azonban marad a sóhajtozó emlékezés…

A csábítás eme trükkje már régóta ismert. A miniszoknya története a letűnt századokon át egészen az őskorig nyúlik vissza. A divat örökös körforgásában, a szemérmesség és bujaság folytonos csatájában a miniszoknya mindig is jelen volt. A XX. században a ’60-as évek Ang­liájában tűnt fel. A vélemények megoszlanak, hogy valójában ki is találta fel.

Mary Quant angol divattervező, aki a szigetországban vitte sikerre a miniszoknyát és a forrónadrágot (a szerző újfent sóhajtozik), vagy André Cour­reges francia divattervező, aki a miniszoknya mellett az akár combközépig érő go-go csizmát adta a világnak (ismét sóhaj), esetleg John Bates, aki Jean Varon néven alkotott, s bőrből varrta meg a „világ legkisebb ruháját” (jaj-jaj). Az ugyan biztos, hogy a francia Courreges már korábban készített ilyen szoknyaterveket, a miniszoknyát mégis Mary Quant nevéhez kötik, mert elsőként ő dobta ­piacra londoni butikjában.

Az új di­vat gyorsan elterjedt a nyugati világban; mi azonban A tanú című film Virág elvtársával együtt vallottuk: „Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának!” Szociológusok szerint térhódítása összefüggésbe hozható a nők hirtelen jött szexuális szabadságával éppúgy, mint a fogamzásgátló tabletták elterjedésével. (Hogy aztán mi köze van/volt a miniszoknyának az anti­bébi-­tablet­ták­hoz, erről inkább egy szót se!)

A merészen rövidre vágott szoknya felrázta a társadalmat és tetejére fordította a konzervatív értékeket. Középkorú üzletemberek verték az asztalt kiabálva, hogy ez obszcén, ez undorító. Amikor aztán Twiggy, a divatikonnak számító szupermodell megjelent nyurga lábaival, csábító Bambi-szemével és óriási szempillái­val, egy csapásra lecserélte az ötvenes évek elegáns, első bálozókra emlékeztető modelljeit.

Merészsége jól illett a pezsgő Londonhoz: dübörgött a Beatles és a Rolling Stones.­ Ráadásul Twiggy az utcán is hordani kezdte a combot villantó darabokat. A miniszoknya ezután már megállíthatatlanul tört be Hollywoodba, a ’70-es évek divatja nem is szólt másról, csakis a miniről. Mary Quant arra sem volt rest, hogy az angol királynőtől kapott kitüntetését is miniben vegye át.

A brit Sun bulvárlap összegyűjtött néhány érdekes tényt, amit kevesen ismernek a mini történetéből.

1. Mary Quant 1965-ben Amerikába is elvitte a minit. Modelljei végigvonultak a New York-i Times Squaeren, óriási forgalmi dugót okozva és hatalmas reklámot biztosítva az új divathóbortnak.

2. A mini hossza a ’60-as évek során állandóan változott. A New York-i lányok olyan szoknyákat választottak, amelyek 10 vagy 12 centiméterrel a térd fölött végződtek, a londoni hölgyek azonban sokkal merészebbek voltak: ők a 18 vagy 20 centivel rövidebb változatot viselték.

3. Miután a mini a ’60-as évek végén szép lassan kihalt a brit divatból, a felháborodott teherautó-vezetők kampányt szerveztek a modell megmentésére.

4. Az új szoknyaméret Mary Quant Mini márkájú autójáról kapta a nevét, amely szintén a ’60-as évek egyik szimbóluma volt.

5. A mini bevezetése arra késztette a brit adóhivatalt, hogy újragondolják az Egyesült Királyság adózási törvényeit. Kis mérete miatt ugyanis a miniszoknya gyerekruhának minősült, és így ki volt vonva az áfa alól. De 1966 januárjában betömték ezt a törvénykezési kiskaput.

Lányok, asszonyok – hölgyeim! Itt a tavasz, tessenek méltón, a férfiaknak tetszőn megemlékezni a miniszoknya világnapjáról! (Sóhaj)