Vízen járó kísértetek és legendáik

Eltűnt, legénységét és utasait vesztő, majd alkalmanként felbukkanó tengeri hajókról évszázadok óta keringenek hírek, beszámolók. Ám az hihetetlennek tűnik, hogy napjainkban – amikor a mű­­holdas eszközökkel szinte egy porszem földi útvonalát is követhetjük – évente legalább tucatnyi hajónak vész nyoma. S bár akadnak köztük, melyekre később rátalálnak, de a történtekről már nem számolhat be senki…

Zálogba tett első tiszt. A bahreini MV Amman esetéről viszont a szíriai Mohammed Aisha első tiszt mindent elmondhat és szerencsére áldozatokról sem kell számot adnia. A hajót lejárt biztonsági felszerelések és tanúsítványok – valamint érvénytelen szerződések, kifizetetlen bérek, embertelen körülmények – miatt még 2017-ben tartóztatták fel az egyiptomi hatóságok.

A tulajdonos Tylos Shipping cég ekkor lemondott a te­herszállítóról és 16 fős legénységéről. A többiek hazamehettek, de az első tisztet az egyiptomi bíróság az áram nélkül maradt szellemhajó őrzésére kötelezte. Aisha azt mondta a BBC-nek: „Két-három naponta ki kell úsznom a partra, hogy vizet és ételt szerezzek, s hogy feltöltsem a telefonomat.” Csak akkor térhet haza, ha helyettest állít (kicsi az esélye), vagy a hajót elárverezik (már megkezdődött). Szerencsés szabadulásáig az első tiszt kannában „úsztatta” a vizet a fedélzetre.

Leghíresebb névtelen. Íme, a legfurcsább kísértethajó története (meséje). Nincs neve, mindig csak a kapitánya után emlegetik: a bolygó hollandi. Van der Deckent, a Holland Kelet-indiai Társaság hírhedt kapitányát istentelen viselkedése miatt a babonás tengerészek az „ördög cimborájának” tartották. Hajója 1652-ben a Jóreménység fokánál viharba került, az egyik árbóc kettétört. A kapitány a halálra rémült legénység előtt megesküdött a pokol összes szellemére: ha ítéletnapig tart is, de megkerüli a fokot. Azután számtalanszor látni vélték a „bolygó hollandi” vörös fényben izzó hajóját. A leghíresebb találkozás 1881-ben történt: a brit haditengerészet HMS Inconstant korvettjének fedélzetén utazó kadét – aki 1910-ben V. György néven Anglia trónjára lépett – részletesen leírta az esetet.

Dráma a nászúton. A Lady Lovibond angol vitorlás kapitánya, Simon Peel és ifjú neje, Amanda 1748-ban Londonból nászútra indultak Portugáliába. Nem tudták, hogy John Rivers első tiszt korábban szerelemre lobbant Amanda iránt. Útközben a féltékeny Rivers megölte a kormányost, és a hajót a Goodwin-zátonynak vezette. A hajótörésben mindenki odaveszett, a roncsok azonban nem kerültek elő. Aztán a vitorlást fél évszázaddal később látni vélték, és a legenda szerint a szerencsétlenség minden ötvenedik évfordulóján a Lady Lovibond előtűnik – bár ez a hagyomány megszakadni látszik, mert legutóbb 1948-ban észlelték, de 1998-ban már senki sem…

Amazonként kezdte. A tengerészek úgy tartják, balszerencsét hoz, ha a hajót átnevezik – nos, a Mary Celeste eredetileg Amazon volt. 1872-ben a nyolcfős legénységet irányító Briggs kapitány – tár­saságában feleségével és kétéves kislányával – New Yorkból 1700 hordó denaturált szeszt fuvarozott Genovába. Ám egy hónappal később Portugáliától 600 kilométerre a kanadai Dei Gratia legénysége észrevette, hogy a Mary Celeste irányítás nélkül hányódik.

Átszállva senkit nem találtak, az utasok értéktárgyai megmaradtak, az ágyak bevetetlenül álltak, az iránytű összetört, a kormánykerék szabadon mozgott, a mentőcsónak eltűnt, a raktérbe betört a víz. A hajónapló utolsó bejegyzése alapján a magára maradt hajó kilenc napig állta a hullámokat és megtett több száz mérföldet. A hazakormányzott Mary Celeste 1884-ben indult utolsó útjára, amikor Haiti közelében zátonyra futott és elsüllyedt.

Sorsok röviden

1885. A The Twenty One Friends az amerikai partoknál összeütközött egy másik hajóval. Legénysége men­tőcsónakokba szállt és elhagyta. A hajót még két évig az Atlanti-óceán mindkét partján látták. Végül Írországban futott partra, a helybeliek halászhajóként használták. 2011. A japán Ryou-Un Maru halászhajó a földrengéskor kisodródott a kikötőből, a következő évben Kanada part­jaitól 280 km-re került elő. 2013. Az orosz Ljubov Orlova személyszállítót lebontásra ítélték. Útban a szétszerelést végző kikötőbe a vontatókábele Új-Fund­landnál elszakadt. Több helyen is látták az Atlanti-óceánon, aztán az automata vészjelzője elhallgatott, feltételezhetően elsüllyedt.

Befagyott rekorder. Az I. világháborús zsákmányként Angliába került német tehergőzöst Bay­chi­­mo néven jegyezték be. A hajó 1931-ben az észak-kanadai Bar­row-­szo­ros­ban a jég fogságába esett. Tartva elsüllyedésétől, a tengerészek a jé­gen kigyalogoltak a szárazföldre. Két nap múlva visszatértek, és megdöbbenve tapasztalták, hogy a gőzös eltűnt. Repülőgépről keresték, és ismét a jégbe fagyva rátaláltak. A személyzet a kedvezőbb időre várva fűthető faházakban rostokolt, hogy biztonságos kikötőbe vezethesse. Egyik nap tomboló hóvihar tört ki, s elültével a hajó másodszor is köddé vált. Egy hétre rá egy eszkimó prém­vadász elhagyott gőzöst látott sodródni a Beaufort-tenger jégtáblái között. A következő évtizedekben a Baychimo többször is feltűnt, egyszer felszálltak rá, de a rongálódások miatt a mentési kísérlet nem sikerült. Utoljára 1969-ben a Csukcs-tengeren, az alaszkai partok közelében mutatkozott, majd végleg nyoma veszett. Harmincnyolc évig tartó sodródásával a va­lódi szellemhajók világrekordere.

Ismeretlen Jian Seng. A parti őrség repülőgépe 2006 márciusában gazdátlanul hánykolódó, elhanyagolt, üres tankhajót fedezett fel az észak-ausztráliai Carpenteria-öböl közelében. A vámhivatal megállapította, hogy a hajót eredetileg Jian Sengnek hívták, de ezen a néven sehol sem regisztrálták. A tankert csempészek, orvhalászok, kalózok használhatták. A Jian Senget elsüllyesztették, hogy ne veszélyeztesse a hajóforgalmat.