Megmutatni Csaba királyfi népét

Büszke, nyakas, harcos nép Európa közepén – ők a székelyek. Rengeteg titok lengi körül őket. A magyar őstörténet, benne a székelyek történetével, olyan izgalmas, hogy a tudósok és megszállott amatőrök ernyedetlen lelkesedéssel kutatják azt. Közéjük tartozik Száraz Miklós György is, akinek nemrég jelent meg Székelyek. Történelemről és hagyományról című művelődéstörténeti munkájának második, átdolgozott, gazdagon illusztrált és bővített kiadása.

Minden nép sorsa, történelme formálja a jellemét, de ugyanez fordítva is igaz: egy etnikumnak a habitusa is alakítja a históriáját – ezért a szerző a történelembe ágyazva igyekszik megismertetni a székelyeket, akiknek saját földjük, himnuszuk, zászlajuk, szent hegyük, és ami a legfontosabb, saját szabadságuk van. Vitán felül áll az a tény, hogy ha valaki Székelyföldre születik, akkor bizony meg kell tanulnia küzdeni, alkalmazkodni, leleményesnek lenni, együttműködni…

A József Attila-díjas író számos elismerés birtokában lépett olyan nagy elődök nyomdokába, mint Orbán Balázs vagy Móricz Zsigmond. Ami újdonságot hozzá tudott tenni: a székelyek pont ugyanolyanok, mint a magyarok – és a magyarok pont ugyanolyanok, mint az emberek –, csupán az a pici különbség van köztünk, hogy a székely kénytelen erőteljesebben megélni mindent. Ha gyűlöl, jobban gyűlöl; ha szeret, jobban szeret; ha szenved, mélyebben éli át a szenvedést. A végletes helyzete miatt, ott, helyben, a mai Romániában, Ady szép szavaival: életesebb életet élnek.

Az ismeretterjesztő munka lapjain többek között legendákról, híres szülöttekről és kultúrtörténeti ritkaságokról – a Csíki Könnyező Madonnától a székely kapun és a Székely Hadosztályon át a szombatosokig – olvashatunk, az író személyes élményeivel, múltba röpítő fekete-fehér fotográfiákkal és nagyon hasznos szómagyarázatokkal fűszerezve. Száraz Miklós György a természetüket, szokásaikat, különösségüket igyekszik megragadni. Magukat a székely embereket.