Sepsiszentgyörgy – élhető város születik

Sepsiszentgyörgy főterére visszatért az élet. Legutóbb néhány hónappal ezelőtt, a koronavírus-járvány tombolásának idején fordultam meg Háromszéken: a hosszas huzavona után tavaly decemberben befejeződő főtéri munkálatok is ürességet hagytak hátra, hiszen az újraformált téren alig láttam embert. A télire tervezett műjégpálya a pandémia miatt nem indulhatott el, most viszont a nyári melegben teljesen megújult arcát mutatta a város benépesült főtere.

A kommunizmus idején, az 1968-as új közigazgatási rendszerben létrehozott Kovászna megye székhelye ma ötvenezres lakosú városka. A romániai kis- és közepes méretű városokhoz hasonlóan lélekszáma a rendszerváltás óta zsugorodik: 1992-ben még 67 ezren lakták. Az apadásban az is szerepet játszik, hogy egyre több sepsiszentgyörgyi költözik ki a Ceaușescu-rendszerben épült tömbházlakásokból a környező falvakba, ahol régi parasztházat újítanak fel vagy újat építenek. A korábban beinduló trendekre erősített rá a tavaly tavasszal berobbanó koronavírus-járvány Sepsiszentgyörgyön is.

A megbecsült kultúra

A háromszéki megyeszékhelyen lakó ismerőseimet irigylem a székelyföldi város gazdag kulturális életéért, amelyben az érdeklődő bőven talál előadásokat a Tamási Áron Színházban vagy az M Studióban, de rendszeresen fellép a Háromszék Táncegyüttes is. Számos kulturális rendezvényt kínálnak a különböző művelődési központok, aki pedig a képzőművészetet kedveli, annak a Gyárfás Jenő Képtár, az Erdélyi Művészeti Központ vagy a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér mellett más helyszínek is rendelkezésre állnak.

Nem véletlen, hogy romániai viszonylatban arányosan a sepsiszentgyörgyi önkormányzat költ a legtöbbet kultúrára.

Miközben a polgármesteri találkozóra várok, egyik szentgyörgyi ismerősömmel kávézunk egy főtéri napernyő árnyékában. Jól menő informatikusként neki más a véleménye a kultúrára költött lejmilliókról: úgy véli, mindez fontos, de lényegesen nem segít az emberek megélhetésén és nem orvosolja a rosszul fizetett munkahelyeket.

Találkozónkon többek között erre is rákérdezek Antal Árpád polgármestertől, aki immár negyedik mandátumát tölti a városházán. Korábban a bukaresti parlamentben volt képviselő, és 32 évesen választották meg először 2008-ban Sepsiszentgyörgy polgármesterének.

A helyi önkormányzati költségvetés kulturális intézmények fenntartására fordított 15 százalékos részesedése a csíkszeredaihoz hasonlóan a legmagasabb az országban. A polgármester szerint ez azért nagy igazságtalanság, mert a gazdag nagyvárosok művelődési intézményeit az államkasszából finanszírozzák.

A rendszerváltás utáni években kialakult politikai gyakorlat a kisebb településekről megfeledkezett, így ahol a városvezetőség színházat, képtárat, koncerttermet vagy mozit szeretne fenntartani, a költségeit ki kell gazdálkodnia. Voltak, persze, próbálkozások ennek megváltoztatására, de csak ígéretek maradtak. A mai helyzet hátrányosan érinti a nem túl gazdag székelyföldi városok boldogulását.

– Próbálok egyensúlyt teremteni az inf­rastrukturális beruházások és a közösségépítés között. Ha aközött kell döntenem, hogy leaszfaltozunk egy járdát vagy elindítunk egy jó programot, akkor biztos, hogy a második mellett állok ki. Lehet úgy élni, hogy rossz egy járda, de úgy nem, hogy a közösséggel nem foglalkozunk. A kultúrának, a különböző prog­ramoknak az a legfontosabb szerepük, hogy segítik az emberek kötődését a városukhoz. A polgármesteri munka nemcsak gazdálkodásról, hanem közösségépítésről is szól – fogalmazza meg polgármesteri ars poeticáját Antal Árpád.

Családbarát település

A polgármester elismeri, nem híve a multinacionális nagyvállalatoknak. Nem akarja, hogy olyan óriáscégek telepedjenek meg Sepsiszentgyörgyön, ahol több ezren dolgoznak. Ez túl nagy kockázat arra az esetre, ha a vállalat egyik napról a másikra bezárja a kapuit, és több ezren maradnak munkahely nélkül.

Az elmúlt esztendőben több erdélyi városban is előfordult ilyen eset, ami hatalmas gondokat és elvándorlást idéz elő. Antal szerint ha egy száz főt foglalkoztató vállalkozás zár be, annak kárrendezését sokkal könnyebb kezelni. Arra törekszik, hogy a városban kedvező vállalkozói környezet legyen a kis- és a közepes nagyságú cégek számára.

A polgármester abban látja a székely városka kitörési lehetőségeit, hogy olyan beruházásokat támogassanak, amelyek sikeres folyamatokat indítanak el.

– Amikor zöldmezős beruházás keretében megépítettük a város szélére a Sepsi Arénát, sokan kemény szavakkal bíráltak. Ma már magyarországi beruházással épül mellé az első ligás Sepsi OSK focicsapat új stadionja, és vele szemben húzzák fel az új sportegyetem épületét is – magyarázza a városvezető, aki a sportberuházásokba fektetett pénzt már most sikertörténetnek tartja, hiszen a kiváló infrastruktúrának köszönhető, hogy az elmúlt esztendőben a Román Kézilabda Szövetség itt szervezte meg az országos tornáit, így a pandémia ellenére a szállodák nem zártak rossz évet.

Arra a bírálatra reagálva, hogy a székely városokban – így Sepsiszentgyörgyön is – a kis fizetések miatt nehéz megélni, ami sok fia­talt elvándorlásra késztet, Antal Árpád szerint egyesek összetévesztik az életszínvonalat az életminőséggel. Meglátása szerint az élettartamot sokkal nagyobb mértékben határozza meg az életminőség, mint az életszínvonal.

„Egyértelmű, hogy az urbánus nagy agglomerációk ellen vagyok, ezek nem családbarát települések. Mi nem tudunk ugyan a nagyvárosok éjszakai életével és szórakozóhelyeivel versenyezni, viszont amikor a párok eljutnak a gyerekvállalás gondolatához, az erdélyi magyar fiatalok számára Sepsiszentgyörgy mint lakóhely az élmezőnyben van” – fogalmaz a háromszéki megyeszékhely vezetője.

Búcsúzóul megkérdezem Antal Árpádot, polgármesterként mennyire elégedett a munkájával, hiszen nem csak a helyi román civil szervezetekkel és az ellenzékével folytat állandó vitákat, hanem Bukaresttel is. Korrupciós vádak miatt három éven át ügyészségi kivizsgálással hurcolták meg, mígnem az ellene felhozott vádakat ejtették, de kártérítésre nem számíthat.

– Szerintem soha nem volt könnyű erdélyi magyar polgármesternek lenni. Ifj. Gödri Ferenc 1895-től 1913-ig, 18 éven át vezette a várost, és majdnem minden, amire ma büszkék vagyunk, az ő nevéhez kötődik. Neki sem volt könnyű! Akkoriban Budapestet kellett meggyőznie, hogy Székelyföldnek iparra van szüksége. Azt szoktam mondani, hogy erdélyi magyarként egy települést vezetni nem ugyanaz, mint Magyarországon vagy Dél-Romániában vállalni polgármesteri mandátumot – fogalmaz vendéglátóm.

Szakmunkáshiányaz építkezéseken

Végignézek az épülő Sepsi OSK-stadion környékén, ahol egy korszerű városnegyed képe rajzolódik ki a Csíkszereda fele vezető főút mentén. Ez a város széle, körös-körül szántóföldek, de ha csak öt év múlva járnék erre, minden bizonnyal nem ismernék rá, annyira be fog épülni az új sportcentrum környéke.

A város szélét határoló szomszédos utcában akadok rá Bálint József építőmérnök-vállalkozó telephelyére, ahol épületasztalosok készítenek ajtókat-ablakokat, és a csapat többi tagja a megye különböző részein dolgozik a cég által felvállalt építkezéseken. Bálint József vállalkozói története visszakanyarodik a rendszerváltás utáni évekre, amikor egy állami építőipari nagyvállalat igazgatói székét hátrahagyva, saját céget alapított, és a város elismert építőipari vállalkozójává vált.

– Hosszú évtizedek után most jutottunk el oda, hogy a helyi önkormányzatnak van pénze beruházásra, és sok forrás jön az ­Európai Uniótól, ezzel szemben kevés az építőipari cégek munkaereje. Alig van szakiskolát végzett fiatal munkásunk, és akik vannak, azok is külföldre mennek dolgozni – panaszolja a vállalkozó, aki duális rendszerben saját cégénél oktat szakmunkástanulókat.

A munkaerőhiány okait a nagyvárosi munkahelyekhez képest kisebb fizetésekkel magyarázza. Ahol a magasabb fizetések miatt vonzóbb a környezet, a munkavállalók oda mennek dolgozni. Még akkor is, ha a sepsiszentgyörgyi áraknál jóval többe kerülnek a lakbérek és az egyéb költségek. A fizetések azonban itt is emelkednek, ahogyan a munkaerőpiacra belép egy-egy erősebb cég.

Bálint József a román tőkével működő legnagyobb barkácsáruház-üzletlánc, a Dedeman sepsiszentgyörgyi megjelenését hozza fel példának: a moldvai cég a helyinél jóval magasabb fizetésekkel csábítja el más vállalatoktól az embereket. Sok kis cég közben a végét járja, ami azt jelenti, hogy a helyi vállalkozói közösség is átalakulásokon megy keresztül.

Egy állatorvos sikertörténete

Sikó-Barabási Sándor, Kovászna megye volt főállatorvosa nemrég ment nyugdíjba. A Kár­pát-medence-szerte ismert szakember – a Magyar Állatorvosok Világszervezetének alelnöke és az Erdélyi Magyar Állatorvosok Egyesületének elnöke – most sem pihen, hiszen a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi mezőgazdasági mérnöki szakán, illetve a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem helyi környezettudományi szakán tanít.

Bő harminc esztendeje kötődik Sepsiszentgyörgyhöz, de már a jászvásári egyetem elvégzése után Háromszékre jött dolgozni, felesége szülőföldjére, ahonnan soha nem kívánkozott el.

Körzeti állatorvosi munkája mellett fiatal korában arról volt híres, hogy elkallódó medvebocsokat, szarvas- és őzgidákat, farkasfiókát meg minden más elképzelhető vadat összegyűjtött és felnevelte őket. Egy németországi és a pécsi állatkertbe is meghívták főállású munkatársnak, de ne­met mondott. Öt gyerekéből egy él Magyarországon, a többiek Erdélyben boldogulnak.

Az étterem teraszáról, ahol beszélgetünk, rálátni Sepsiszentgyörgy nyüzsgő belvárosára. Sikó-Barabási Sándor azt mondja mosolyogva, annyira megszerette Háromszéket, hogy szülővárosa, Marosvásárhely kedvéért sem válna meg ettől a vidéktől.

Budapest 730 kilométerre van innét. Jó hallani, s hallani a magyar szót.