Balaton vs. Horvátország, avagy nyári körkép

Itt van nekünk a Balaton. Ha nem lenne, az baj lenne. És majdnem nem lett, mert a „haszontalan, bűzös, mocsaras” tóról Krieger Sámuel, a Sió és a Kapos szabályozási munkálataival megbízott mérnök 1770-ben „magánszorgalomból” előterjesztést készített a lecsapolására. Számításai szerint így csaknem 130 ezer hold termőterületet lehetett volna nyerni.

Az elképzelés Mária Terézia tetszését is elnyerte, s egy tihanyi gyűlésen az érintett megyék képviselői is elfogadták a tervet. Szerencsére végrehajtását a környéki folyók szabályozása miatt felfüggesztették, és Széchenyi gróf gőzhajózási elképzelései végül felülírták a kimunkált ötletet…

Kétszáz évvel később újra felmerült a gondolat, Pap János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Veszprém megyei pártbizottságának első titkára is kacérkodott a Balaton lecsapolásának gondolatával. Papnak szívügye volt a mezőgazdaság fejlesztése, ezért le akarta ereszteni a tó vizét, hogy kukoricát termeszthessenek a helyén.

És ha így lett volna, akkor most nem kellene össznépi szidalomtól mentesíteni a 77 kilométer hosszú édesvízi tavunkat, amelynek mintegy 180 kilométeres partszakasza van. Déli partjánál lassabban mélyül, északi oldalán a badacsonyi borvidék hegyei, a Tapolcai-medence vulkanikus tanúhegyei és a Balatonfüredi-Csopaki borvidék hegyei sorakoznak, s adnak alkalmat kikapcsolódásra, borturizmusra.

A tó időtlen idők óta kedvelt célpontja a magyar embereknek, mostanában még jobban felértékelődött, a pandémiás hullámok után sokan a Balatonhoz mentek a korábban megszokott külföldi útjaik helyett. Nincs szabad szállás, az árak az egekig kúsztak – hallani, olvasni sokfelé.

Valóban, a minőségi szállások tekintetében már nagyon régóta ki lehet tenni a megtelt táblát. Míg néhány évtizede az út szélén ücsörgő emberek „Zimmer frei” feliratokkal igyekeztek vendégeket fogni, ma internetes keresőoldalak kínálják a szállásokat, ám a tapasztalatok szerint júliusra, augusztusra, szeptemberre már nagyon nehéz volt kiadó apartmant, hotelszobát találni.

A Debrecenből a tó vidékére érkező Nagy Sándor és felesége augusztus végére Vonyarcvashegyen 85 ezer forintért bérelt 4 éjszakára szállást, majd Balatonvilágoson 260 ezer forintért 6 éjszakára apartmant. Gyakorlatilag körbejárták a Balatont, voltak sok strandon, s felderítették Keszthelyt, Tihanyt, Dörgicsét, és Siófokot is.

– Szembetűnő a két szállás közötti nagy árkülönbség, de ez érthető. Míg az éjszakánként 21 ezres szállásra éppen befért a franciaágy és a televízió, a 42 ezer forintért kínált, teljesen felújított, kávégéppel, hűtővel felszerelt apartmanunk negyvenöt négyzetméteres volt, teraszáról jól látszott a Balaton a part menti települések esti fényeivel. Étteremben 7 és 15 ezer forint között tudtunk ebédelni vagy vacsorázni. Az előbbi árban gyakran nem szerepelt a köret ára, míg az utóbbi magasabb árba sokszor beleértendő a 3 ezer forintért kínált üveg bor is – tette hozzá Nagy Sándor.

A házaspár által említett költségeket erősíti meg, hogy augusztus második felében az interneten talált üdülőházas apartmanárak 19 500 forinttól 54 ezer forintig terjedtek, míg a hotelek árai gyakorlatilag 50 és 100 ezer forint körül alakultak, szélsőséges példának említve a Hotel Marina Port Balatonkenese szobaára 95 780 forintra, a balatonfüredi Hotel Annabelláé pedig 103 540 forintra rúgott. És vélhetően elkelt ennyiért is.

Míg a Balaton-parti strandok júliusban–augusztusban tömve voltak, a jobb éttermekben az asztalokra várni kellett, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataiból annyi olvasható ki, hogy a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött éjszakák száma országosan a másfélszeresére nőtt a tavalyihoz képest, és a legnépszerűbb régió a Balaton térsége volt. A nyaralás teljes költségei közül 20 százalékra tehető az étkezésre fordított arány – olvasható más kutatásban.

A Balaton körül is megtalálhatók az élelmiszer-kereskedelmet jellemző bolthálózatok, így önellátásnál nagy különbség nincsen. De aki üdül, az szeretne különlegeset fogyasztani. Balatonakaliban működik egy olyan élelmiszerbolt, ahol saját recept alapján töltött grillkolbászokat árusítanak kilónként 5 ezerért, sőt 7990 forint a tormás csülökkrém kilója, a vásárlók mégis hosszú sorokban várakoznak a húspult előtt ezekre a finomságokra.

Az idei szezonban jellemző volt rettenetes lángosárakról beszámolni az internetes portálokon. Nos, e sorok írója a Balaton körül a legnépszerűbb, sajtos-tejfölös lángosok esetében nem találkozott ezer forintnál magasabb áron kínált, 22-25 centiméteres átmérőjű lángossal sem Balatonfüreden, sem Zánkán, sem Siófokon, ugyanakkor evett 17 centis átmérőjű „minitörpét” Budapesten a Paskál strandon 1400 forintért. Nem mindenki dőlt be a balatoni kizsákmányolók című áltörténeteknek.

Tihanyi Tóth Csaba színművész egy közösségi portálon számolt be a balatoni lángosárakról, mondván, semmi nem igaz abból, amivel gyalázzák a balatoni lángossütőket. Átlagos áron, ezer forint alatt kínált, sajtos-tejfölös lángosokat fogyasztott. Egyébként a Balaton elleni hecckampányra válaszul az a véleményem, ha az ember üdül, a minőségi ételekre ne sajnáljon többet fordítani, mint odahaza. Ez érvényes akkor is, amikor bárhová megyünk a világban.

Ideges topogás jellemzi Balatonfüred egyik mosodáját, ahol bárki kimoshatja ruháit, majd egy szárítógépben újabb árszabásért meg is száríthatja azokat. Vasárnap van, nagy a sor, a mosás 30 perc, a szárítás 37 perc az olasz szárítógépen, így nagyon nem mindegy, hogy hányan vannak még az ember előtt. Jönnek ide hófehér Porschéval, rozsdafoltos méregzöld Suzukival is.

Az utóbbiból nagy szatyrokkal kiszálló hölgy mondja, amikor sorra kerül: civilben óvónő, de nyaranta besegít egy panzióban, most öt szobában cserélődik a vendég, kora délután már a friss lepedőket, takaróhuzatokat, törölközőket szükséges elhelyeznie a szobákban – ezért van itt.

*

Bár nagyon sok magyar utazott az idén nyáron Horvátországba, korántse higgyük, hogy meghatározóak vagyunk a turizmusukban. Ahogy Isztria tengerparti kilátású hegyi útjain a hajtűkanyarokban haladok, éppen azt mondja a labini rádió, hogy azon a hétvégén egymillió turista üdül az Adrián, leginkább németek, lengyelek, osztrákok, hollandok.

A magyarok meg sincsenek említve a hírben, pedig mi tudjuk, aki nem a Balatonhoz, az leginkább az Adriai-tenger partjára utazik. Horvátország területe jóval kisebb, mint Magyarországé, és lakossága négymillió, így már valóban elég komolynak tűnik az egymillió turista. Tengerpartja tagolt, szárazföldi tengerpartjának hossza 1777 kilométer, 1185 kisebb-nagyobb szigettel rendelkezve, a szigetpartjainak hossza 4057 kilométer.

A korábbi közlés szerint a 2019-es rekordévben 644 ezer magyar pihent az adriai államban, és 3,3 millió vendégéjszakát töltöttünk ott. Tavaly két pandémiás hullám között már csak 220 ezer magyar gondolta úgy, hogy Horvátországba utazik, és csupán 1,3 millió éjszakát töltöttek ott. Az idén, a kedvezőbb pandémiás helyzetben, az elmúlt évhez képest csaknem kétszeresére nőtt június végéig a Horvátországba utazó magyarok száma, s ez biztató éves forgalomhoz is vezethet.

A horvátországi tartózkodás idején nincs különbség a beoltott és a nem beoltott turisták között, de zárt térben, boltokban, benzinkutaknál mindenkinek kötelező a maszkviselés.

Labin egy egykori bányászváros Isztrián, Rabac mellett. Egy hegyen magasodó, velencei stílusú kicsi óvárossal, s egy szétterülő, modern ipari negyeddel rendelkezik. Az első világháború után Albóna néven Olaszország része lett, s az olasz fennhatóság miatt tiltakozva, 1921-ben a horvát bányászok kikiáltották a Labini Köztársaságot, amely egy hónapig létezett.

Ez olyan tett volt, hogy 1958-ban még Tito is ellátogatott a városkába, s gyújtó hangú beszédét még a kínai Zsenminzsipao is idézte. A nyolcvanas években a Magyar Szó képriportot közölt a városkáról, abból az derül ki, hogy az óváros halott negyed, amely már senkit sem érdekel. Ma már történelmi távlatból kijelenthető, hogy a tévedés óriási, Labin óvárosa annyira pezseg, hogy esténként négy étterme előtt sorban állnak a német, orosz, cseh, magyar turisták. A Nápoly pizzériában a tésztaételeken kívül mást is készítenek, a csirketekercsük párolt zöldséggel 65 kuna, a szarvasgombás fekete hamburger 65 kuna.

Szállásunk a főtér közelében található egy úgynevezett boutique hotelben. Modernül, ízlésesen felszerelt, maga a kicsiny szoba légkondicionált, televízió, hűtőgép található benne. A reggeli is pompás, a narancslé valódi, felvágottak, tojásételek tömkelege közül választhatnak a német, angol, cseh és magyar turisták.

A szállás egyik szolgáltatása, hogy kapunk egy parkolókártyát, így a turistáktól hemzsegő városka közeli, sorompós parkolójában térítésmentesen parkolhattunk, ez egyébként óránként 250 forintba került volna. Innét 3 kilométerre található Rabac, ahol a legelegánsabb szálloda bárjában, a tengerparton ezernégyszáz forint egy Martini, hétezer forint egy üveg prosecco vagy egy egyszerűbb pezsgő.

Balaton vagy Adria? Ízlések és pofonok. Mindkettő. Az egyik délen lassan mélyülő vizű, az északi hegyeivel olyan, mint Toscana, csak rosszabb a marketingje, a másik pedig ezer alkalmat ad a tengerben való, utolérhetetlen élményeket kínáló fürdésre.

Valójában nem az a kérdés, hogy melyik az olcsóbb, s melyik a drágább, hanem az, hogy megfelelő körültekintéssel a magasabb árért kapunk-e ételben-italban gasztronómiai élményt, a környezet és a szállás valóban hozzájárul-e a kellemes időtöltéshez, pihenéshez. És a válasz: erre nagyon alkalmas mindkettő.