Szelídséggel, szeretettel mutatni a világnak: nyitottak vagyunk

– Még nagyon frissek az élményeink arról, hogy egy nemzet sportolói és szurkolói számára mit jelent egy olimpia. De mit jelent a Katolikus Egyház és a hívek életében egy Eucharisztikus Kongresszus?

– Az utóbbi évtizedekben négyévente ugyanabban az évben tartják a két rendezvényt, és most is mindkettő csúszott egy évet a koronavírus-járvány miatt. Nevezhetnénk az Eucharisztikus Kongresszust lelki olimpiának is, azzal a különbséggel, hogy itt mindenki, aki starthoz áll, biztosan nyer.

Immár az 52. világkongresszus lesz a budapesti, amely a lényegre igyekszik felhívni a figyelmet: Jézus Krisztusra, aki az Oltáriszentségben velünk van, aki Isten létére emberré lett, meghalt, feltámadott a halálból, és ezzel megváltott bennünket. Az az ember, aki hisz Jézus Krisztusban és bűnbánatot tart, üdvözül, azaz részesül az örök boldogságban.

Nem kisebb tehát a tét, mint hogy elnyerjük az örök életet, és ehhez Jézus az út. Az Eucharisztikus Kongresszus célja kettős: egyfelől megerősíteni hitükben a katolikusokat, másfelől továbbadni a keresztény hitet, hiszen Jézus mindenkit hív. Mi is minden jó szándékú embert szeretettel várunk.

– Eucharisztikus Kongresszus – nagyon komolyan hangzik.

– Az eucharisztia szónak több jelentése van, értjük ezalatt a hálaadást, a szentmisét és az Oltáriszentséget egyaránt, a kongresszus pedig – a szó eredeti értelmét tekintve – egy hatalmas összejövetel, aminek a középpontjában Jézus Krisztus áll. Így foglalhatjuk össze a lényegét: Találkozz Jézussal Budapesten! A legutóbbi, Fülöp-szigeteki körmeneten másfél-két millióan vettek részt.

– Hangsúlyozta, hogy a kongresszus nem csak a vallásos emberek seregszemléje. De mi lehet egy ilyen világtalálkozó vonzereje egy nem hívő ember számára?

– Ha az ember egyszer is elgondolkozott azon, mi van a halál után, akkor onnantól kezdve él a vágy a szívében arra, hogy a halállal ne érjen véget az élet. Érthető, ha sokkal többre vágyunk annál, mint amit ez a földi világ adni tud. Ha Jézus Krisztust követjük, akkor az örök élet útján járunk. Az Eucharisztikus Kongresszus egyfajta ünnepségsorozat lesz, ahol az Egyház kilép a falakon kívülre, hogy az örömhírt elvigye mindenkihez. A fő üzenetet hordozza a jelmondatunk is, ami a 87. zsoltár 7. verséből származik: Minden forrásom belőled fakad.

– Huszonegy évvel ezelőtt járt legutóbb szentatya személyesen Eucharisztikus Kongresszuson, és most Ferenc pápa celebrálja majd szeptember 12-én a Hősök terén a záró szentmisét. Mennyire számít a jelenléte ku­rió­zumnak?

– Hadd kezdjem messzebbről a választ. A kongresszus hagyománya 1876-ra nyúlik vissza. Egy zarándoklattal kezdődött, amit Emilie Tamisier, egy dél-franciaországi asszony szervezett. Évről évre egyre többen csatlakoztak, és végül 1881-ben a francia püspöki kar hozzáillesztett egy „kongresszust”, szentségimádással, körmenettel, tanítással. 1893-ban Jeruzsálemben tartották az első Európán kívüli kongresszust, oda már legátust, pápai követet küldött a szentatya.

Elsőként X. Piusz pápa vett részt személyesen a kongresszuson 1905-ben, ráadásul házigazdaként Rómában, legutóbb pedig II. János Pál 2000-ben, ugyancsak Rómában. Rendszerint a szentatyák videóüzenettel köszöntik a résztvevőket, és legátus útján képviseltetik magukat. Vagyis igazi megtiszteltetés, hogy a Római Katolikus Egyház feje most eljön Erdő Péter bíboros és Áder János köztársasági elnök meghívására.

– A XX. században, 1938-ban már tartottak Budapesten eucharisztikus kongresszust. Ez a mostani láthatóan ízig-vérig XXI. századi: Facebook- és Instagram-oldallal, honlappal, YouTube-csatornával, többféle hangszerelésű himnusszal, misevloggal, és sorolhatnám hosszan a közösségépítés csatornáit!

– Benedek pápa azt mondta: oda kell mennünk, ahol az emberek vannak. Ha az interneten töltenek naponta több órát, akkor bizony oda. A pandémia nagyon kihozta és felerősítette, hogy az emberek vágynak a közösségekre, az Egyháznak pedig kulcsfontosságú szerepe van a közösségek megtartásában és erősítésében. Az üzenetünk semmit sem változott az elmúlt kétezer évben, az átadás módja viszont annál inkább – gondoljon csak a szentatya mindennapi Twitter-üzeneteire.

– Hol tájékozódhatunk a programokról?

– A kongresszus részletes programja megtalálható a honlapunkon: www.iec2020.hu, ugyanitt lehet jelentkezni is a rendezvényekre. Hadd emeljek ki néhányat a bőséges kínálatból. A Hősök terén tartjuk szeptember 5-én a nyitóünnepséget és a világesemény első szentmiséjét, amelyen több mint 1200 elsőáldozó is lesz.

A Kossuth téren 11-én 17 órakor Erdő Péter bíboros celebrál szentmisét, ezt gyertyás eucharisztikus körmenet követi majd a Hősök teréig. Hétfőtől péntekig a Hungexpo lesz a központi helyszín: reggel közös imával kezdünk, majd előadások, tanúságtételek, fakultációk következnek.

Délutánonként városszerte szervezünk olyan programokat, amelyeken a magyar keresztény kultúrát szeretnénk megmutatni a világ számára. A komoly témák mellett teret kap a szórakozás is – például számos koncertet kínálunk a Csík zenekartól Ákoson át a 100 Tagú Cigányzenekarig –, a szombat pedig a családoké a Margitszigeten. A vidéken élőket is segítjük eljutni a rendezvényekre, többek között kedvezményes vasúti és buszjegyekkel, ingyenes szálláslehetőséggel. Ez nem profitorientált rendezvény; az a cél, hogy minél többen együtt legyünk.

– Érdekes, hogy szeptember 11-én a Kossuth téren a szentmise előtt I. Bartholo­maiosz konstantinápolyi pátriárka mond beszédet Szent Istvánról.

– A magyarázat: Szent István közös szentje a keleti és nyugati kereszténységnek; 2000. augusztus 20-án, államalapításunk ünnepén emelte az ortodox egyház szentjei sorába az első keresztény magyar királyunkat. Amikor Szent István a Szűzanyának ajánlotta az országunkat, akkor nagyon jó kezekbe tette. Ennek a kegyelmi erejét azóta is tapasztaljuk. Becsüljük meg azt a hitet, amit az őseinktől kaptunk.

Legyen bennünk a vágy, hogy megosszuk másokkal és erősödni akarjunk a hitünkben, ez tart minket egységben, ez üdvözít bennünket. Adjunk hálát a szentjeinkért, hiszen az Árpád-ház adta a legtöbb, egy családból származó szentet. Legyünk rájuk büszkék, és kövessük a példájukat. Ha árral szemben úszunk, ha nagyon erős a szembeszél, gondoljunk arra, hogy sosem volt könnyű a hitben élni. De a mi hazánk a mennyben van, és ha maradunk az István király által lerakott alapokon, akkor nem fog minket elsodorni a szél.

– Főtitkárként hogy látja: ez a kongresszus mit árul majd el Magyarországról, milyen képet kap a nagyvilág rólunk?

– Bízom benne, hogy az Eucharisztikus Kongresszus javít a legendás magyar vendégszeretet megtépázott renoméján. A magunk szelídségével, szeretetével mutatjuk a világnak, mi nyitottak vagyunk; például figyelünk rá, hogy minden itt élő nemzetiség saját nyelvén is szólaljon meg egy-egy ének, ima vagy könyörgés.

– 2016-ban Kaposfüred plébánosaként, gimnáziumban és egyetemeken tanító pedagógusként érte a felkérés, hogy legyen a NEK főtitkára. Mit csinál majd a kongresszus után?

– Legelőször is alszom egy nagyot... December 31-ig kell lezárni mindent, több könyvet készülünk kiadni a kongresszusról, képes albumtól az elhangzott előadásokig. A főpásztorom jövő ­augusztustól számít rám, így kaptam egy kis pihenőt. Van pótolnivalóm, például az elmúlt években leginkább csak e-mai­leket olvastam, nem szépirodalmat vagy lelkiségi könyveket…

– Megjegyzem: a „régi” élete is rendkívül színes és mozgalmas! Az Emmanuel Priest Band nemzetközi papzenekarban énekel, szenvedélye a szörfözés, a tenisz, plébánosként a karitászcsoportot és a bérmálkozókat is elvitte vitorlázni...

– Én örülök ennek a világnak, szeretek élni. A sport, a zene, a nyelvek – mind része az életemnek. Legyetek tehát irgalmasok! – ez a papi jelmondatom, de meg vagyok győződve arról, hogy – bár nincs leírva a Szentírásban – Jézus azt is mondhatta, hogy legyetek normálisak.

Normálisság alatt azt értem, hogy nekünk, keresztényeknek mindent kell csinálni, amit egy világi ember, kivéve a bűnt. Akkor fognak hallgatni ránk, ha ott vagyunk köztük. Ha visszavonulnánk valamiféle elefántcsonttoronyba, akkor nem jutna el mindenkihez az örömhír. Jézus sem a top 12 embert választotta apostolának, hanem esendő társainkat, hétköznapi embereket – akik így hitelesen tudták közvetíteni az Evangéliumot.