Béke egy felfordult világban – az 1938-as világtalálkozó emlékezete

Kezdetektől abban állt az eucharisztikus kongresszusok célja, hogy az Oltáriszentség tiszteletét egyesítsék nagy létszámú eseményekkel, s így tegyék érzékennyé az embereket az eucharisztikus „jelenlét” iránt. Egyúttal megmutassák a katolikus hívek számára, hogy óriási létszámuknak milyen nagy ereje van.

Az első ilyen nemzetközi kongresszust 1881-ben, a franciaországi Lille városában rendezték meg, ahova a francia és a belga híveken kívül nyolc országból érkeztek küldöttségek. A szervezők ekkor úgy döntöttek, mozgalmat indítanak an­nak érdekében, hogy rendszeresen szervezzenek ilyen találkozókat, amelyek előadásokat, beszámolókat, istentiszteleti eseményeket és záró körmenetet tartalmaztak.

Történelmi körülmények

Magyarország számára egy ilyen világméretű esemény megrendezése óriási presztízzsel járt a vesztes első világháború és a trianoni ország­csonkítás után. A rendezés elnyerését komoly munka előzte meg, Serédi Jusztinián esztergomi érsek minden követ megmozgatott, hogy első királyunk halálának 900. évfordulóján hazánk adhasson otthont az eseménynek, vagyis azért, hogy össze lehessen kötni a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust és a ju­bileumi Szent István-évet.

Ugyan az esemény kizárólag lelki célokat szolgált, az imént említett történelmi körülmények közepette a hazai közélet számára fontos volt kihangsúlyozni a világ számára csaknem évezredes államiságunkat és az ország ugyanilyen régi összefonódását a kereszténységgel. Ahogyan az esemény újabb diplomáciai kapcsolatok kialakítását is segítette.

Az 1938. évi eucharisztikus kong­­resszussal kapcsolatosan nemcsak az első világháborút kell figyelembe venni, hanem Európa egyre nyugtalanítóbb helyzetét is. Spanyolországban ekkor már két éve polgárháború dúlt, de az esemény kapcsán többször is kritika érte a kommunista és a náci eszméket.

„Ma világszerte hajsza foly csodaszerek után, amelyekkel népeket megmenteni, a fenyegető veszedelmeket elhárítani lehet, s nemegyszer kárhozatos kísérletek a legszentebb hagyományokat is kockáztatják” – írta püspökkari körlevélében Glatt­felder Gyula csanádi püspök a találkozó előtt.

„Az ököljognak éppúgy jelentkeznek szószólói, mint a lealkonyult pogányságnak bohóckodó szellemidézői, s a levitézlett ál­szo­cia­lizmus harsonásai éppoly hangosak, mint a faj- és vérimádás megszállottjai… Meggondolatlan kísérletek, felelőtlenül tolakodó törpe vezéregyéniségek követelőzései és fenyegetőzései aggasztó bizonytalanságot okozhattak, de gyógyulást nem hoztak.”

Két leendő pápa is eljött hozzánk

Az eddigiekből is kiderült, hogy a világkongresszus mind az egyházi, mind a világi elöljárók számára is rendkívüli jelentőséggel bírt. Noha Horthy Miklós kormányzó református volt, de maga is részt vett a legfőbb programokon, az esemény fővédnöke pedig felesége lett, a katolikus Purgly Magdolna.

Hitler nem engedett

Németország és Ausztria területéről jelentős számú zarándokra lehetett volna számítani 1938-ban, azonban Adolf Hitler ellehetetlenítette útjukat. Ennek oka a Harmadik Birodalom és a Szentszék közötti feszültségben keresendő, a pápa ugyanis 1937-ben élesen elítélte a hitleri Németország keresztényellenességét, azt, hogy propagálják a germán újpogányságot, valamint azt, hogy a kereszténység visszaszorítása mellett faji alapon tesznek különbséget ember és ember között. Ugyan Darányi Kálmán miniszterelnök külön megkérte a Führert, hogy engedjen zöld utat a német zarándokoknak, Hitler végül azt megakadályozta, sőt a frissen annektált Ausztria polgárait sem engedte a budapesti eucharisztikus világkongresszusra.

Horthy Miklós köszöntötte XI. Piusz pápa küldöttét, Eugenio Pacelli bíborost is a Keleti pályaudvaron Serédi Jusztinián hercegprímás és Imrédy Béla miniszterelnök társaságában. A bíborost a kormányzói pár látta vendégül a Budai Várban, a tiszteletére rendezett vacsorán Pacelli elmondta, hogy Budapest a béke és a szeretet városa egy felfordult világ közepén.

Érdekes, hogy Eugenio Pacellit nem sokkal később pápává választották, 1939-ben XII. Piusz néven foglalta el Szent Péter trónját. Kíséretének tagja volt egyébként Giovanni Battista Montini is, aki 1963-tól állt a Szentszék élén VI. Pál néven.

Körmenet a Dunán

A néhány napos rendezvénysorozatra több mint félmillió ember látogatott el, mintegy 300 ezer budapesti, 250 ezer vidéki és 25 ezer külföldi. Csak hogy néhányat kiemeljünk a programok közül: május 26-án, áldozócsütörtökön 150 ezer elsőáldozó gyűlt össze a Hősök terén, és 300 pap végezte az áldoztatás szolgálatát.

Ugyanezen a napon, az esti órákban a Szent István-bazilikától körmenetben vitték a Szent István gőzösre az Oltáriszentséget. Nyolc hajó kísérte a gőzöst. Egyiken kivilágított körmeneti kereszt; két hajón hatalmas gyertya; következő hajón ötven harsonás és imádkozó apácák; majd negyven kispap füstölőkkel; és a vezérhajón a pápai küldöttség és Pacelli bíboros térdelve az Oltáriszentség előtt. Majd még öt hajó, az ötödiken szintén kivilágított kereszt.

A menet megkerülte a Margit-szigetet és visszatért az Eötvös térre. A hidak gyönyörű látványt mutattak speciális díszítéseikkel.

A zárónapon bemutatott szentmise hasonlóan monumentális körülmények között zajlott. A Hősök terén körülbelül félmillió ember vett részt a szentmisén, 300 pap, 600 ministráns és egy 1200 tagú kórus.

A világkongresszus befejeztével pedig megnyitották a Szent István-évet, amikor is a Szent Jobb országjáró körútra indult. A később pápává választott Pacelli bíboros tíz évvel később egy beszédében külön kiemelte, hogy milyen nagy hatással volt rá a budapesti eucharisztikus ünneplés.