Emlékek terápiája a múzeumban

A 2010-ben megnyitott, nem mindennapi magánmúzeum célja, hogy összegyűjtse és bemutassa az egykor oly boldogan virágzó, ám később tönkrement szerelmekből megmaradt relikviákat. Mert egy kapcsolat igazi és végleges lezárására mi más lehetne a legjobb megoldás, mint ravatalra helyezni a hátrahagyott leveleket és tárgyakat, melyek a legjobban szimbolizálták egykori érzéseinket.

A szokatlan ötlet a horvát Olinka Vištica producer és Drazen Grubisic szobrászművész házaspár fejéből pattant ki, amikor négy év közös élet után úgy döntöttek, hogy elválnak egymástól. Ahogy magyarázzák, a múzeum egyfajta metaforikus teret szimbolizál, ahol hátrahagyhatjuk sajgó szívünket, miközben emléket állítunk egykori boldogságunknak, s hogy a kapcsolatunk valaha létezett, számított nekünk.

Képeslap a gyerekkori szerelmektől, egy tekercs előhívatlan film. Fejsze, amellyel a megcsalt fél dühében feldarabolta a szerető bútorát. Kopott felhúzható játék, darabka fürdőszappan, dobozba zárt szerelmi bájital egyszerű, ám humoros felirattal: „Nem hatott.” De kerti törpe is szerepel a kiállított tárgyak között: húszéves kapcsolat lezárásaként landolt a férj autójának szélvédőjén.

Ehhez hasonló, egykor sokat jelentett kincsek alkotják a Megtört Kapcsolatok Múzeuma kiállított tárgyainak szeszélyes, ötletes, megrendítő sokaságát. Természetesen az alapítók is hozzájárultak a világ minden tájáról érkező gyűjteményhez a Teherán közelében lévő sivatagban pózoló nyúl fényképével: „Ennek a nyuszinak végig kellett volna utaznia a világot, de soha nem jutott Iránon túl.”

A művészházaspár válása után több mint öt évig házalt az összegyűjtött relikviákkal, hogy megfelelő helyet találjon az állandó kiállításnak, míg végül a horvát főváros befogadta. A zágrábi múzeum csaknem hétszáz olyan emléktárgyat őriz, amelyek átvészelték a kapcsolatok viharát. Amellett, hogy az egykori művészházaspár vándorkiállítást is szervez, a látogatók örömére néhány éve Los Angelesben megnyitotta kapuit a második kiállítóhely.

– A célunk az volt, hogy a múzeum eredeti fogalmát teljesen átalakítsuk: a régmúlt történelmi tárgyai helyett olyan eseményekkel, történetekkel találkozzanak az idelátogatók, melyek mindannyiunkról szólnak. Azzal, hogy a szerelmet és a szeretetet tettük meg fő kiállítási tárgynak, a mi meglepetésünkre is valami egészen újat, szívbemarkolót alkottunk – mondja Vištica.

A kísérletező pár az ember legbelsőbb, intim élményét helyezte nyilvános térbe, amihez mindan­nyian kapcsolódhatunk. Az ötlet népszerűségét mutatja, hogy a pan­démia előtt 2019-ben százezer em­ber kereste fel a zágrábi múzeumot.

A sokszor nagyon is személyes történetekkel a Megtört Kapcsolatok Múzeuma tökéletes terápiát nyújt a csalódott szerelmeseknek. A benti és kinti világ kontrasztja akkor igazán szembetűnő, amikor a látogató a Szent Márk-templom és Szent Katalin-kápolna között megbújó épület előtt elhajtó, esküvőre igyekvő autók dudálását hallgatja, vagy azt figyeli, ahogyan a menyasszonyok és a vőlegények az öreg falaknak támaszkodva pózolnak, mit sem törődve annak bánatos üzenetével.

A múzeumban nem csupán a megszakadt párkapcsolatokhoz köthető tárgyakat nézhetjük meg, hanem a szeretett és elvesztett rokonokhoz és barátokhoz tartozó mementókat is.

Bárki küldhet ereklyét, így ha szívesen kiállíttatnánk múltunk egy darabját, nem kell mást tennünk, mint kiválasztani a relikviát, mellékelni egy leírást a kapcsolatról és magáról a tárgyról, illetve, hogy melyik városhoz köthető a személyes történet.

A múzeum legszívbemarkolóbb darabja, a vitrinbe zárt menyasszonyi ruha mellé például ez került:

2014. 11. 19.–2016. 06. 28./2 év

Isztambul, Törökország

„Barátokon keresztül ismertük meg egymást 2014-ben, és egy fél évvel később úgy döntöttünk, összeházasodunk. A legnagyobb vágya az volt, hogy nyáron vezethessen oltár elé, így azt sem bántuk, hogy várnunk kellett majdnem egy évet. 2016. július 7-ét tűztük ki a nagy nap dátumaként, és izgatottan láttunk neki a lakodalom megszervezésének.

Egy héttel a halála előtt megtartottuk az esküvői fotózást, akkor már ezt a ruhát viseltem. Aztán 2016. június 28-án, miután aznap végzett a munkájával, kijött a repülőtérről és várta a buszt, amivel mindig hazajött. Terroristák támadták meg a repülőteret…

A menyasszonyi ruhám képviseli a legjobban azt a szerelmet, amit egymás iránt éreztünk, és ahogy örökké emlékezni akarok rá.”