Nem mindennapi emberek filmje

Mezőkövesden született, a gimnázium idején komoly hobbiként a színházzal foglalkozott, ami aztán sokáig az élete része maradt. Az érettségi után Nyíregyházán tanult mentőtisztnek, végül diplomás ápoló lett a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán.

Mivel Magyarországon ápolóként nem látott igazi perspektívát, ráadásul a német nyelvet felsőfokon beszélte, úgy döntött, hogy Ausztriában próbál szerencsét. Azóta is Bécsben él, innen indult el féléves világ körüli útjára, az El Camino Szent Jakab-zarándoklatra, de kilenc hónapos önkéntes munkára Böjte Csabához és az erdélyi Caritashoz is.

– Amikor kitört a járvány, nekem nem kellett otthon maradnom, mert bringás futárként dolgozom. Rengeteg pánikkeltő információ terjedt úton-útfélen, ezt ellensúlyozva napi vlogot kezdtem készíteni az utcán, bemutatva, hogy bár küzdünk a vírussal, azért nincs itt a világ vége! Később egy baleset miatt betegállományba kerültem, de az elkezdett munkát folytatni akartam.

Akkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha érdekes online videóinterjúkat forgatnék nem mindennapi emberekkel. Idővel egyre ügyesebb lettem a vágó program használatában, majd a feleségem felhívta a figyelmemet a TEDxDanubia Count­down videós versenyre, amire beneveztem. Harmadik helyezést értem el. Azóta, ha meglátok egy videós megméretést, próba-szerencse alapon jelentkezem. Így jött a Shoot4Earth verseny, s ezáltal a Cannes-i Filmfesztiválon a rövidfilmem bemutatása is.

Miként Attila magyarázza, az ő kategóriájában bárki, bárhonnan nevezhetett, a kitétel csak annyi volt, hogy maximálisan egy perc hosszúságú filmekben kell felhívni a figyelmet arra, mit tehetünk környezetünk megóvásáért.

– Műfaji megkötés nincs. A film lehet élőszereplős rövidfilm, videóklip vagy animáció. Ez a kategória 24 órás maraton, az időzónák figyelembevételével egyszerre, egy időben zajlanak a felvételek a világon. Otthon volt egy összerakott puzzle-földgömböm. Azt már a regisztráció előtt tudtam, hogy szeretném felhasználni valahogy a kisfilmben, de a végleges koncepció csak aznap állt össze a fejemben.

Gyorsan kellett dolgoznunk, hiszen mindössze 24 órát kaptunk a forgatásra és a vágásra. A filmemben a földgömböt mint egészet mutatom be, amely később darabjai­ra hullik szét, ezzel szimbolizálva, hogy együtt alkotunk egy egységet. Szerencsére kettő is van belőle otthon, ezért amikor a puzzle-darabok hullanak, nem kellett szétszedni a kész Földet – így is egy egész napomba telt az összerakása.

Mivel Attila mindenképpen szeretett volna külső helyszínen is forgatni, a legnagyobb kihívást – az alkotásra engedélyezett rövid idő mellett – az jelentette, hogy a fényviszonyok megfelelőek legyenek a filmezéshez, de fontos volt az is, hogy az előre eltervezett helyekre el tudjon jutni. Végül sikerült még idejében rögzítenie a nézőben az idő múlásának érzetét keltő time lapse felvételeket.

– Rohantam haza, hogy a meglévő nyersanyagokat vágjam, összeállítsam a zene ütemére. Aki kicsit is jártas ebben a szakmában, tudja, mennyit lehet ezzel szöszölni. A puzzle-ben minden elem fontos. Ezt a hasonlatot akartam bemutatni a hétköznapjainkra vetítve, hiszen ha mindenkivel együtt (together) összefogunk, hihetetlen dolgokat érhetünk el, akár megmenthetjük az emberiséget.

Mert nem a Földet kell megmenteni, az már sok mindent túlélt és túl is fog még élni, hanem magunkat kell megmenteni. Ha már egyetlen emberben elindítok egy jó gondolatot, a változás, változtatni akarás gondolatát, máris megérte elkészíteni ezt a rövidfilmet!

Attila a filmek mellett a Világjárók Klubja Bécs csoportot is vezeti. Úgy gondolta, ha már sok utazót ismer és mindenkinek van egy jó története, megosztható tapasztalata, akkor azt miért tartaná meg csak magának. Olyan közösséget szeretett volna építeni, ahová szívesen jönnek a hasonszőrű emberek. Tervei közt szerepel az is, hogy egy bécsi rádióstúdióban havi egyórás magyar műsort készítsen, ami a rádióban és a közösségi médiában egyaránt hallható-látható lesz.

– Nemcsak érdekes utazókat keresek, hanem olyanokat is, akik szeretnek előadást tartani, s van már ebben tapasztalatuk. A koronavírus-járvány idején próbáltam érdekes és hasznos tartalommal feltölteni a csatornáimat, ha már előadásokat nem tudtunk szervezni Bécsben. Sok szakembert, vállalkozót, művészt mutattam be, akik inspiráltak engem, és remélem, a nézőimet is ebben a nehéz időszakban.

Tudta?

Az évente megrendezett Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivált 1946-ban alapították, melynek Jean Cocteau francia író által megfogalmazott mottója: „A fesztivál egy politikamentes senki földje, egy mikrokozmosz, amivé abban az esetben válhatna a világ, ha az emberek közvetlen kapcsolatokra és egy közös nyelv használatára lennének képesek.”