Rajzban, képben elbeszélve

Charles-Émile Reynaud, az ambiciózus francia mérnök első ízben 1892 őszén, apró párizsi mozijában rajzolt mozgóképeket vetített a falra. Ekkor nyitotta meg kapuit az Optikai Színház – ennek tiszteletére emlékezik meg október végén a Nemzetközi Animációs Szövetség az animáció világnap­járól.

Az animációs filmkészítési technika lényege, hogy a rajzok, ábrák kockázásával olyan illúzió alakuljon ki a nézőben, mintha az egymástól kismértékben eltérő képkockák sorozatából összeálló történésben a szereplők megelevenednének. Ekkoriban készültek az első pörgetős füzetek, melyeket Reynaud fejlesztett tovább.

Filmjeit kézzel rajzolta és festette celluloidra, melyeket aztán saját fejlesztésű pra­xi­noszkópjával vetített le. Újszerű alkotásaival elkápráztatta Párizs közönségét.

Reynaud újdonsága nem csak a különleges mozgóképek megalkotásában rejlett, de abban is, hogy a képek vetítését kísérve, a zongoramuzsikát, a dalt és a párbeszédet élőben adták elő, míg néhány hangeffektust elektromágnesesen szinkronizáltak. Azonban e filmek sikere ellenére némi időbe telt, mire az animációt a filmipar is adaptálta.

Az első igazi animációs rajzfilmnek a Vicces arcok vicces fázisai elnevezésű alkotás tekinthető, amelyet James Stuart Blackton angol származású amerikai karikaturista készített 1906-ban. A szakirodalom az animáció atyjának is nevezi Blacktont, mert alkotásai jóval megelőzték korukat és irányt szabtak későbbi követőinek. Munkáit elsősorban formai játékokra építette, s megpróbálta a lehető legjobban kiaknázni a technika akkori lehetőségeit. Pár év alatt számos animációs hatást tartalmazó rövidfilmet készített, melyek közül Európában a Kísértetszálloda bombasiker lett.

A harmincas évekre az animáció komoly iparággá fejlődött, a játékfilmre szakosodott stúdiók egyre-másra nyitottak rajzfilmes részleget. Az alkalmazott animátorok esetében érdekes módon nem is annyira a rajztudás volt az elsődleges, hanem a mozgás megragadásának képessége. A rajzfilmsorozatok egyszerű témakörök szerint, alap-konfliktushelyzetekre építettek, és klasszikus karaktertípusokat vonultattak fel.

A legnagyobb filmstúdiók a Pa­ramount Pictures, a Warner Bros. és a Disney lettek, melyek egészen az 1960-as évekig nagy számban készítettek a játékfilmek előtt vetített animációs kisfilmeket. Az elein­te 5-10 perces rövidfilmek mellett később az egész estés animációk is megszülettek. Minden idők legsikeresebb stúdiójának, a Walt Disneynek több mint ötven egész estés rajzfilmje készült, a leg­első, az 1938-ban bemutatott Hófehérke és a hét törpe nyolc Oscar-díjat nyert.

Míg Amerikában a rajzfilmsztárokra és egész estés animációs filmekre épülő nagyipari rendszer uralkodott, addig Európát a független képzőművészek készítette kísérleti animációs filmek jellemezték, melyek magukon viselték a kor művészeti irányzatainak erős hatását. Az animációs film hamar maga mögött hagyta a kísérletező korszakot, és az alaptechnikák kidolgozása után megállíthatatlanul tört előre.

Nekünk, magyaroknak is van mire büszkének lennünk, hiszen rengeteg neves animációsfilm-ké­szítőt adott az ország a nagyvilágnak, akik műveit a nemzetközi szakma a mai napig számon tartja és elismeri.

A honi animációs film aranykorát a hetvenes-nyolcvanas években élte, hírnevét a Pannónia Filmstúdiónak köszönheti, amelyet akkoriban a világ öt legjelentősebb rajzfilmműhelye egyikeként – a Walt Disney, a Hanna–Barbera, a So­juz­multfilm, a japán Toei mellett – tartották számon.

A Pannónia sorra kapta a külföldi megrendeléseket, ami az alkotóknak kitűnő kiugrási lehetőséget adott. Jankovics Marcell az Air India légitársaság megbízásából készített reklámfilmje a Bejrúti Fesztivál Arany Cédrus Nagydíját hozta el, Rófusz Ferenc 1981-ben Oscar-díjat nyert A légy című háttér-animációs filmjével, amely a műfajban addig egyedülállónak számított.

Jankovics és Rófusz mellett megannyi tehetség öregbíti a magyar születésű mesék hírnevét. Foky Ottó alkotta meg A legkisebb Ugrifülest, a Misi Mókus kalandjait és a Varjúdombi meséket. Dargay Attilának a Lúdas Matyit, a Vukot, a Szaffit, a Pom-Pom meséit, A nagy ho-ho-horgászt köszönhetjük. Gémes József a Mézga család, a Macskafogó, a Vili, a veréb mesék atyja. Richly Zsolt A kockásfülű nyúl és a Kíváncsi Fáncsi megálmodója. Ternovszky Béla a Pumukli és a Dr. Bubó figurájának kitalálója.

Talán a legismertebb magyar név a szakmában Csupó Gáboré, aki többszörös Emmy-díjas alkotó. Két éven át részt vett a hatalmas sikerű Simpson család munkálataiban, saját műve a Fecsegő Tipegők animációs sorozat, s nem utolsósorban a Híd Terabithia földjére mo­zifilm is az ő nevéhez fűződik.

Bár a közvetlenül a filmre rajzolás vagy az élő szereplőkkel együtt játszó rajzfigurák használata ma is él, egyre inkább teret hódít a számítógépes technikával készült két- és háromdimenziós animáció. A mo­dern eszközök és technikák megjelenésével szinte nincs olyan téma, jelenet vagy effekt, aminek megörökítése lehetetlen lenne, így az egyre élethűbb és profibb mesék megszületésének csak az alkotók fantáziája szabhat határt.