Az első magyar űrhajós falujában

Gyulaházán, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a gyermekek már csaknem negyven éve egy égre törő MiG–21-es repülőgép mellett sétálnak el iskolába menet. A Moszkva melletti Állami Repülőgépgyárban gyártott szerkezet 1962-ben került hazánkba, s Farkas Bertalan űrrepülését követően állították ki az űrhajós szülőfalujában.

A betonállványon látható réztáblából kiderül, hogy a világ legnagyobb számban gyártott szuperszonikus elfogójának a végsebessége 2125 kilométer óránként, 19 ezer méter magasságig repülhet, és 1880 kilométer a hatótávja. Ezeket a gépeket a Szovjetunió­ban nappali frontvadászatra használták, Ma­gyar­ország viszont olyan kicsi, hogy a magyar légtérben mindig csak rövid időt töltöttek a gépek.

Az űrverseny az űrkutatás egy korszakát jelöli, nem hivatalos versengést jelentett az egykori két szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. A nagyhatalmak az űrverseny keretében párhuzamos fejlesztéseket végeztek és presztízskérdésnek tekintették az egyes célkitűzések elsőkénti teljesítését.

Így ilyen vívmánynak számított az első műhold, az első ember űrbe juttatása, majd nyílt kihívásul az, hogy melyik nemzet fia lép elsőként a Holdra. Az űrszondák sikerei után kézenfekvő volt a következő cél, az ember űrbe juttatása, amelyben az elsőség szintén fontos presztízskérdés volt.

A nyilvánosság előtt futó Mercury-program első startját 1961 áprilisára tűzték ki, ám a műholdprogramokhoz hasonlóan titkos Vosztok-program első űrhajója megelőzte a NASA űrhajóit, így 1961. április 12-én a szovjet Jurij Gagarin a Vosztok–1 fedélzetén startolt a kozmoszba, és egy Föld körüli fordulatot megtéve, ő lett az első ember, aki a világűrben járt.

Az első űrsétát 1965. március 18-án Alekszej Leonov tette meg, képünkön ő látható Pécsi Ildikó színművésznő társaságában egy bulgáriai találkozón. Amerikai sikert aratott 1969. július 20-án Neil Amstrong, amikor a Sas névre keresztelt holdkomp fedélzeti ajtaján kilépve, az első emberként tette lábát a Hold felszínére, és a következőt mondta: „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.”

Mi, magyarok űrutazókként a nemzetek sorában hetedikként jártuk meg a világűrt: Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov 1980. május 20-án indult el a Szojuz–36 űrhajóval a Szajut–6 űrállomáshoz.

Azt követően sokszor idézték Farkas Bertalan szavait: „Először látni Magyarországot a világűrből, látni a napfelkeltét és a naplementét. Azután a kozmikus éjszaka csillagképei, a hegyláncok Dél-Amerikában, Afrika sivatagjainak szépsége és a vörös homokfelhők India fölött.”

Gyulaházának sokat jelent, hogy Farkas Bertalan innen származik. Az űrrepülés 1980. május 26-án kezdődött. A hétfői adásszünet ellenére műsor volt a televízióban, sőt Farkas Bertalan űrutazásának tiszteletére a tévémaci is szkafandert húzott. Amikor honfitársunk visszaérkezett a Földre, az Országházban nagy fogadást adtak a tiszteletére, aztán visszajött Gyulaházára, ahol ezrek várták.

Azt követően „Berti” évente 4-7 alkalommal hazalátogatott, s vendégeket is vitt magával: az orosz nagykövetet, űrhajóstársát, Valerij Kubaszovot, a fogadó Szaljut–6 űrállomás személyzetét, Va­lerij Rjumint és Leonyid Popovot, valamint magyar politikusokat.

Farkas Bertalan szülőházát az új tulajdonosától megvásárolta az állam, és 1986-ban egy kiállítóteremmel is kibővítették az épületet. Ide került egy MiG–21-es repülőgép is emlékműnek. Nem is mindennapi látvány, hogy a föld mélyéről kiemelkedik egy deltaszárnyú harci repülőgép.

A gyulaháziaknak volt egykor egy nagy téeszük százfős varrodával, harmincfős sapkaüzemmel. A szomszédban, Nyírmadán és Nyírtasson két állami gazdaság működött, Kisvárdán pedig tízezer fölött volt a munkahelyek száma.

Munkásbuszok jártak Záhonyba és Tuzsérra. Kétezerre megszűnt, tönkrement minden. És nehéz volt új kapaszkodót, új értelmet találni, de sikerült.

A gyulaháziaknak ma már mindenük szép: mint az iskola uszodája a szaunákkal, ahová tizenkét környező faluból járnak az emberek, a kétsávos tekepálya, a vendégházak sora számtalan grillezővel, kemencével. Az önkormányzat vendégházaiban hetvenöt embernek tudnak szállást adni. Sport- és edzőtáborok, iskolai kirándulások helyszíne a falu, itt vezet el az országos kéktúra útvonala is.

A repüléstörténeti és űrhajózási kiállításon a vendégkönyvben elmés beírások sora a felnőttektől: „Minden nagyon tetszik, sirály minden.” „Ha jön Kubaszov, őt is üdvözöljük”; „Világbéke! Mondjam vagy mutassam?”; „Az ég csak a bátrakat szereti. Repülőbajtársi szeretettel Katona Gyula százados és családja”.