A pandémia figyelmeztet és tanít

Mikor Indiában bezártak a gyárak, az üzletek, és leállt a tömegközlekedés, az ország légszennyezettsége látványosan visszaesett. A világjárvány kitörése után néhány héttel a nemzetközi hírek már jelentős emisszió­csök­kenésről számoltak be, amely India mellett Kínában, majd Európában, ezen belül Magyarországon is mérhetővé vált. A szakemberek becslései szerint a koronavírussal járó korlátozások 2020-ban a szén-dioxid-kibocsátás valaha mért legnagyobb csökkenését idézték elő, nagyobbat, mint bármely korábbi gazdasági válság vagy háború.

A szárazföldi és légi közlekedés megcsappanása, az ipari termelés és a károsanyag-kibocsátás mérséklődése levegő- és vízminőség-javulást eredményezett. Környezetünk egészségesebbé vált, turisták hiányában a gondatlanul megbolygatott korallzátonyok fellélegezhettek, Thaiföld évtizedek óta nem látott tengeri tehenei visszatértek természetes élőhelyeikre, bolygónk egyik legkülönlegesebb törzse, Borneó nomád tengeri cigányai újra visszakapták vizeiket, zavartalan életüket.

A malajziai Borneó keleti szigetcsoportja, a Tun Sakaran Marine Park évszázadok óta türkiz vizeiről, hófehér partjairól, egyedülálló élővilágáról és különleges nomádjairól, a bajaukról, vagyis a tengeri cigányokról híres. A bajauk háromezer éve hajóznak Malajzia, Indonézia és a Fülöp-szigetek partjainál, teljes létszámuk ma egymillióra tehető. Mindig is nádfedeles hajókon, motorcsónakokon vagy szi­get­közeli, cölöpökre épített házakban éltek, és halászatból tartották fenn magukat – legalábbis hét év­vel ezelőttig.

Egy kínai lány átlátszó hajóban pózoló fotója, korallokon való balettozása ugyanis futótűzként terjedt az ázsiai közösségi médiában 2014-ben. A kép és vele együtt a türkizkék Marine Park annyira népszerű lett Kínában, hogy mindenki, aki csak tehette, ide szervezte a szokásos évi szabadságát, hogy átlátszó hajóban lebegjen a kristálytiszta tengeren.

Így született virágzó turizmus a semmiből, 70 búváriskolával, jógastúdióval, napi több száz csónakos túrával, felborítva ezzel nem csak az óceánnal több száz éve szimbiózisban élő népcsoport mindennapjait, de a terület egyedülálló ökoszisztémáját is.

A Covid-világjárvány megálljt parancsolt a tömeges turizmusnak, amelynek hatására a környezet regenerálódási folyamata beindult, a bajauk pedig egy ideje újra háborítatlanul élhetik a mindennapjaikat. Hiszen e nomád törzsnél a tenger mindig is magával az élettel volt egyenlő. A tenger diktálja a mindennapok ritmusát, meghatározza az ember hangulatát, a tenger táplálja őt. A bajauk vándorlását a tengeri uborka (trepang) határozza meg, ugyanis a pikáns leves­alap­anyagot jól tudják értékesíteni, így 5 méter hosszú hajóikkal oda mennek, ahol ez a csemege él. Bár a kikötőhelyüktől soha nem távolodnak el 40 km-nél messzebb, Sem­porna városába be-bejárnak, hogy a kifogott halakért, gyöngyökért, tengeri uborkáért árut cseréljenek, s rizst, ivóvizet vagy épp benzint vegyenek.

A halászat kultúrája mélyen gyökerezik a bajau nép szívében, a gyermekek a születésüktől fogva a csónakban billegnek. Kezdetben az anyjukba kapaszkodnak, de 2-3 év múlva már a merülést vagy úszást tanulják. Akik betöltötték a nyolcadik életévüket, a fából, gumiabroncsból, fémből tákolt dárdapuska használatával vannak elfoglalva, mivel felnőve tengeri vadászok lesznek – míg az öregek a ház, illetve a csónak javítása körüli teendőket végzik.

Az évezredes életformának köszönhetően a bajauk szervezete genetikailag is alkalmazkodott a tengerhez, így a világon egyedülállóként akár hat percig is képesek egy levegővétellel 60 méteres mélységbe alámerülni, illetve a szívverésüket percenként 30 ütésre csökkenteni. A Koppenhágai Egyetem kutatói vizsgálataik során rájöttek, hogy a bajauk lépe másfélszer akkora, mint a környékbeli szárazföldi életmódot folytató népeké, így a szervezetük jóval több oxigént képes felvenni a merüléshez, ráadásul a szemük is alkalmazkodott a vízi élethez.

Kevesen gondolnák, de a Covid megjelenésének győztesei is vannak: a természet, a vele a mai napig szoros kapcsolatban élő olyan népcsoportok, mint a bajauk, s hosszú távon mi magunk is. Mert a világjárvány arra figyelmeztet: változtatni kell azon, ahogyan élünk. Egészségünk és emberi kapcsolataink mindennél fontosabbak lettek az utóbbi két évben, ami automatikusan magával hozta az egymásra és a természetre való odafigyelést.

A társadalom megtanult életmódot váltani. A közösségi rendezvények korlátozásával, az éttermek, mozik vagy éppen a plázák bezárásával a személyes jóllét elengedhetetlen, ám eddig talán elhanyagolt szempontjai kerültek előtérbe: az egészséges életmód, a diéta, a sport, és szeretteink jelenléte.

Az online munkavégzés eredményeként sokak számára a munka és a magánélet egyensúlya jóval egészségesebbé vált. Ráadásul az otthoni jelenlét arra ösztönözte legtöbbünket, hogy személyes vagy szorosabb kapcsolatot alakítsunk ki a szomszédokkal, a közösséggel, járjunk minél többet a természetben, utazás híján fordítsunk több figyelmet a mindennapi szépségekre, melyek eddig észrevétlenek maradtak rohanó életvitelünk mellett.

Bár tavaly karácsonykor megannyi család kénytelen volt külön tölteni az ünnepeket, az idén már sokan együtt ülünk a vacsorához szenteste. Mert mi is lenne fontosabb, mint a szeretteink közelsége?