Családjainkról, családjainknak

Ezekről így, egyszerre érdemes beszélni – írja az „…ami a miénk” című kötet előszavában a családokért felelős miniszter, aki maga szerkesztette az adventi időszakra megjelenő olvasmányos kiadványt. A címbeli idézet a fiatalon elhunyt, mélyen érző filozófusnőtől, Simone Weiltől származik, aki olyannyira megihlette Novák Katalint, hogy férjével anno az esküvői meghívójukra is ezt a sort választották: „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.”

Meghatározó, hogy honnan jöttünk, és kinek adjuk tovább az életet. A családi értékek közös pontok, ezért e könyvben azt keresték, mi az, ami összeköt – emelte ki a háromgyerekes édesanya. Vajon mi jut eszébe a család szóról a bíborosnak, a püspöknek, a rabbinak, az olimpiai bajnoknak, az orvosprofesszornak, a rendezőnek, az írónak, a politikusnak, a bankigazgatónak, az autóversenyzőnek, az operaénekesnek, egy családszervezet vezetőjének vagy éppen a saját édesapjának? Novák Katalin megkérdezte őket.

A mintegy 300 oldalas könyvben tíz témakörbe gyűjtve ötven közismert hazai szereplő családdal kapcsolatos gondolatait, történeteit olvashatjuk, a szerkesztő-miniszter ajánlóival. Olyan magyar emberekhez fordult, akiket érdemes meghallgatni, akikre érdemes figyelni, akiket személyesen is nagyra értékel. Vannak köztük gyermekesek és gyermektelenek, kis- és nagycsaládosok, valamint olyanok is, akik örökbe fogadott vagy fogyatékkal élő gyermeket nevelnek. A történetekben a közös nevező pedig a hit és a kegyelem.

A kötetet a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) adta ki, és már elérhető az e-könyvesboltjukban: ekonyv.kopp­mariaintezet.hu. Ebből válogattunk néhány gondolatot.

Nagy Anna. Újságíró, kommunikációs szakember. Az Egyszülős Központ vezetője. Egy fiúgyermek édesanyja. Mielőtt a »saját« családomat kezdtem építeni, azt hittem, majd olyan lesz, mint az amerikai filmekben: egy férfi és egy nő egymás kezét fogva nézi a gyerekszoba homályában csendesen szuszogó babát vagy ünneplőben ülnek mindnyájan a kandalló előtt, és várják, hogy elkészüljön a karácsonyi fotó. Aztán kiderült, hogy a család, az a valódi, még csak nem is hasonlít a ZS kategóriás filmekhez: a valódi család ennél sokkal jobb és sokkal mélyebb. A lényegét nem annyira a karácsonyok, születésnapok és nyaralások adják, sokkal inkább a köztük lévő egyszerű mindennapok. Nézni a férjemet, ahogy alszik, pásztázni a gyerekem arcát és soha nem betelni vele, megfogni az apám kezét, vagy visszagondolni a simogatásra, amit csak az anyámtól kaphattam…

Dr. Velkey György János. A Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórház főigazgatója. A Magyar Érdemrend tiszti­keresztje birtokosa. Ötgyermekes édesapa. Aki megkérdőjelezi a család szerepét, jelentőségét, annak javaslom, hogy töltsön el néhány napot egy gyermekosztályon vagy hospice-ban. Közvetlenül vagy közvetve, de szinte minden pillanatban ott vibrál a betegek körül a család kérdése – az öröme vagy hiánya, az ereje vagy gyengéje, a gyógyító vagy betegítő hatása. Szakmai evidencia, hogy a szeretetteljes és gondoskodó család sok bajtól megóv, gyorsítja és eredményesebbé teszi a gyógyítást. Gyermekaneszteziológusként világosan láttam a szövődmények kockázatának különbségét a műtétét szorongva egyedül váró és a szerető édesanyával készülő gyermekek altatása között… Kórházunk az ország második egészségügyi intézményeként vált családbarát ­kórházzá.

Miklósa Erika. Kossuth-, Liszt Ferenc- és Prima Primissima-díjas koloratúrszoprán opera-énekesnő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Férjével egy örökbe fogadott gyermeket nevelnek. A család lényege – azt hiszem – ebben a meg nem szűnő körforgásban van, hogy amit kapsz a szülőktől, a testvérektől, azt jó esetben tovább tudod vinni, adni. És ennek az erős köteléknek nem szükséges vér szerintinek lenni. Anyai nagymamám nevelőszülő volt, nem hivatásos, hanem karitatív. Hitéből fakadt a jótékony gondoskodása. A világot akarta örökbe fogadni. És a világon neki volt a legnagyobb türelme. Aki a környéken nem tudott vigyázni a saját gyermekére, mert annyit dolgozott, annak segített a nagymamám. Nagyon sok gyerek nevelődött így nála, boldogan nőttek föl. Nagymamám mindig azt mondta az újabb gyerekek érkezésekor: »És a mi családunk egyre bővül.« Gyermeket nevelni maga a csoda. Légies, könnyű dologgá teszi a létezést. Bíborkát már a születésekor örökbe fogadtuk. Bibi előtt sosem csináltunk titkot mindebből. Mondtuk neki: »Örökbe fogadtunk, és örökre szeretni fogunk.« Újabban már ő kezdi mondani: »Anya, Apa! Én fogadtalak örökbe titeket, én foglak örökké szeretni benneteket!«