Freddie Budapestje

A Népszabadság a tőle megszokott, „ez is-az is” típusú kritikát választotta. Ugyan azt írta, hogy „a jól ismert Queen-szer­ze­mé­nyeket önfeledten énekelte velük az ünneplésre gyülekezett tömeg”, de azért gyorsan leszögezte: „Valami mégis hiányzott. Csak azt éreztük, hogy tökéletesen kivitelezett nagyoperettet láthatunk, bár nem mindenki erre váltott jegyet.”

A Magyar Hírlap intimpistáskodó helyszíni riportot közölt az együttes előző esti fogadásáról, de magáról a koncertről csak az MTI néhány soros hírét idézte. A Népszava anyaga olyan volt, mint egy mai focimeccs-tudósítás: adatok, információk garmadája, de hogy közben mi történt a pályán – arról egy szót sem…

A Magyar Nemzet egyetlen sort sem írt az eseményről, egyedül a „szocialista bulvárlap”, az Esti Hírlap írta meg a valót: Mágikus Queen a Népstadionban.

És a 35 éves esemény után egy másik, kerek dátum: a Queen énekese, frontembere és lelke, Freddie Mercury harminc éve, 1991. november 24-én halt meg.

Következzék hát egy korántsem rendhagyó életút, amely 1946. szeptember 5-én kezdődött Zanzibárban, hogy aztán 45 évvel később Londonban érjen véget.

Freddie Mercury eredetileg Farrokh Bulsara néven született a zanzibári (Kelet-Afrika) Stone Townban, párszi indiai szülők gyermekeként. Szülei, Bomi és Jer Bulsara azért vándoroltak el Indiából Zanzibárba, hogy apja pénztáros maradhasson a Brit Gyarmati Hivatalban. De a család visszajárt Indiába, olyannyira, hogy Freddie Bombayben végezte el az általános és a középiskolát is.

Alighogy visszatért Zanzibárba, menekülniük kellett. A ’60-as évek afrikai gyarmati felszabadításában Zanzibár speciális helyzetbe került. Ugyanis a hagyományos elit arab volt, az udvar kiszolgálói és a gazdasági elit pedig indiai eredetű, a többség viszont fekete-afrikai. A ma zanzibári forradalomnak nevezett népirtás során 17 ezer arab és indiai civilt gyilkoltak le; a Bulsara család a biztos halál elől menekült az angliai Middlesexbe.

A hangja titka?

Szinte hihetetlen, de igaz: még halála után negyedszázaddal is osztrák, cseh és svéd kutatók egy csoportja próbálta megfejteni a titkot, hogy volt képes így énekelni Mercury. Hogy volt képes a magas és a mély hangokat ilyen összefüggően és óriási precizitással énekelni? S ugyan nem tudták megerősíteni azt a tényt, hogy hangja négy teljes oktávot ölelt fel – leginkább a három és fél oktávra találtak bizonyítékot –, viszont kiderítették: annak ellenére, hogy tenorként ismerték, valójában bariton volt. Mercury meggyőződéssel hitte, hogy a hangját bizonyos fokig a fogainak köszönheti. Ugyanis felső állkapcsában négy extra fog volt, amelyeket mesiodensnek, vagyis számfeletti fognak is neveznek. Ezek a valódi metszőfogaknak túlzsúfoltságot okoztak, ami jól láthatóan előrenyomta a fölső-első fogait. Attól tartott, hogy a fölösleges fogainak kihúzása, vagy egy fogszabályozó negatívan befolyásolja énekképességét, ezért soha nem kockáztatta több millió dolláros hangját fogszabályozó kezeléssel.

A londoni években Freddie a Heathrow repülőtéren poggyászkezelőként dolgozott, ruhabolti eladó is volt, de közben zenélt. Már Indiában is volt zenekara, Londonban is igyekezett beilleszkedni a zenei életbe, akár úgy is, hogy cipelte a kezdő David Bowie zenekari fel­szerelését. Bowie egy alkalommal benézett Freddie ruhásbódéjába is, ahol megtetszett neki egy csizma, de nem volt annyi pénze, hogy megvegye, ezért Fred­die egyszerűen odaadta neki.

Mercury 1969-ben szerzett diplomát az Ealing Art College-ban, művészet és formatervezés szakon. Ebben az évben ismerkedett meg egyetlen női szerelmével, Mary Austinnel. A pár hét évig volt együtt, amíg Mer­cury be nem vallotta, hogy érdeklődik a férfiak iránt. Mire a lány azt mondta: „Azt hiszem, meleg vagy.”

1970-ben megalakult a Queen: Brian May gitáros, Roger Taylor dobos, John Deacon basszusgitáros és Mercury összeállításban; egy évvel később léptek fel először. Nagyjából ugyanabban az időben, amikor a Queen megindult, Farrokh Bulsara hivatalosan Freddie Mercuryra változtatta a nevét; a világhírt már Freddie­ként szerezte meg. S innen a többi – már történelem. Tallózzunk ebben néhány olyan részlettel, amelyeket tán nem mindenki ismer.

Egy ízben Freddie együtt készített felvételt egy másik királlyal, Michael Jacksonnal. Röviden: nem jöttek ki egymással. Mercury: „Michael mindennap beviszi kedvenc lámáját a stúdióba, és én tényleg nem szoktam lámával felvételeket készíteni. Elegem van, és szeretnék kijutni!” Jackson ugyanakkor egy ízben kikapcsolta az áramellátást, mert rajtakapta Freddie-t, amint egy százdolláros bankjegyen keresztül kokaint horkant fel…

Mercury a legnagyobb partiarc volt. A New Orleans-i Fairmont Hotelben tartott 1978-as Halloween-partiját csakis a szombat esti Szodomaként emlegették. A vendégeket törpék fogadták, akik bolíviai kokaint szolgáltak fel a fejükre erősített tálcákról, a szórakoztatásban pedig meztelen modellek birkóztak hatalmas nyers sárfürdőben, transzszexuális sztriptíztáncosok, tűzfalók és prostituáltak dolgoztak a fürdőszobákban.

Az ibizai Pikes Hotelben ünnepelte 41. születésnapját, ahová 700 vendéget hívott meg, köztük Kylie Mino­gue-ot, Bon Jovit és Boy George-ot, hogy szemtanúi legyenek egy olyan látványos tűzijátéknak, amelyet több mint 100 mérfölddel távolabb, Mallorcán is látni lehetett. Az este folyamán elképesztő, 350 üveg Moet & Chandon pezsgőt (palackja 20 ezer forint) öntöttek ki, és a végső bárszámlán 232 összetört pohár is szerepelt. Talán ide tartozik: megszámlálhatatlan férfi és női szeretője volt, nemcsak híres emberek, hanem konyhai séf, futár, és utolsó partnere, akit férjének tekintett: Jim Hutton, fodrászként dolgozott.

Megszállottja volt a macskáinak, utazásai közben hazatelefonált, hogy beszéljen velük. Összesen 10 macskát tartott a házában – többek között Tiffanyt, Dorothyt, Delilah-t, Góliátot, Lilyt, Mikót, Oscart és Romeót. A Delilah című dalt a névadó macskájáról írta.

Hatalmas bélyeggyűjteményét – amelyet 9 éves korától gyűjtött – a londoni Postamúzeum vásárolta meg, a gyűjteményt a világ minden táján kiállították. Igényesen rendezte be a nyugat-londoni Kensingtonban található impozáns grúz kastélyát: japán fabútorok, koi pontyokkal (a szeretet jelképeivel) ékesített japánkert, drága porcelánok, aukciókon beszerzett képek és kárpitok között élt.

Az utolsó felvonás.Az énekesnél 1987 áprilisának végén diagnosztizálták az AIDS-t, 1988 után szinte alig mutatkozott a nyilvánosság előtt. A zenekar tagjaival 1989. május 22-én tudatta az állapotát. Mercury úgy döntött, hogy a világ előtt titokban tartja HIV-diagnózisát, de a rajongók észrevették, hogy egyre rosszabbul néz ki.

Amikor 1990-ben a Queen elnyerte a Brit Awards díjat, a tévénézőket valósággal sokkolta Mercury beteges megjelenése. Bár bottal járt, csontsoványra fogyott, bőrét sebek lepték el, mégis folyamatosan dolgozott a stúdiókban. A Mother Love című daluk utolsó versszakát már Brian May énekelte fel, mivel Mercury képtelen volt rá. Hét évig küzdött a HIV-fertőzéssel, a végére annyira legyengült, hogy nem tudott felkelni az ágyból, és a látása is romlott. Mary azt mondta: „Freddie döntése volt, hogy véget vessen mindennek. Egy nap úgy döntött, hogy elég volt, és abbahagyta az összes táplálékkiegészítőt, ami életben tartotta. A halál arcába nézett.”

Mercury mindössze egy nappal a halála előtt, 1991. november 23-án közleményben tudatta, hogy AIDS-ben szenved. A háza előtt fotósok és operatőrök százai gyűltek össze – a tömeget a rendőrség tartotta féken. „Eljött az idő, hogy barátaim és rajongóim megtudják az igazat, és remélem, mindenki csatlakozik hozzám, orvosaimhoz és mindazokhoz, akik szerte a világon küzdenek ez ellen a szörnyű kór ellen.”

Egy nappal később: november 24-én halt meg elsődlegesen hörgő tüdőgyulladásban, amit az AIDS szövődményei okoztak.

Két nappal később, zártkörű – szülei kérése szerint zoroasztriánus – temetésen vettek búcsút tőle. Fekete koporsóját egyetlen szál vörös rózsa díszítette, útját Aretha Franklin dala kísérte. Testét elhamvasztották, hamvait máig ismeretlen helyre vitték. Legvalószínűbb, hogy haláláig hű társa, Mary Austin volt a végrendelet végrehajtója, aki szabályosan kilopta Mercury hamvait a 7 millió fontos házból, amit tőle örökölt.

„Nem akartam, hogy bárki azt gyanítsa, mást csinálok, mint amit általában tennék. Azt mondtam, hogy elmegyek arckezelésre. Olyannak kellett lennie, mint egy átlagos napnak, hogy a személyzet ne gyanítson semmit, mert a személyzet pletykál.” Valamivel azelőtt, hogy a hamvait a nyughelyére vitte volna, Mary Austin meghívta Mercury szüleit, hogy megadják végső tiszteletüket. Azt azonban még ők sem tudhatták, hol fogja eltemetni.

Majd 25 évvel később, 2013-ban, a londoni Kensal Green temetőjében találtak egy francia nyelvű emléktáblát – abban a temetőben hamvasztották el –, amelyen angol és francia szöveg volt olvasható. „In Loving Memory of Farrokh Bulsara, 5 Sept. 1946 – 24 Nov. 1991. Pour Etre Toujours Pres De Toi Avec Tout Mon Amour – M.” Vagyis: Szeretettel Farrokh Bulsara emlékére – mindig közel leszek hozzád a szerelmemmel – M. A tábla egy idő után eltűnt.

Hogy mit mondott, és főleg kinek utoljára – valósággal versengnek egymással a szereplők. Dave Clark – a The Dave Clark Five együttes vezetője, aki egyébként tényleg jó barátja volt – ezt mondta: „Csak felült, megöleltem, elmosolyodott, és elment. Ilyen bátor volt.” Az említett „férj”, Jim Hutton szerint ő volt az ágya mellett, és Freddie úgy vette az utolsó lélegzetét, hogy egy esküvői szalagot viselt, amit Jim adott neki. Freddie asszisztense, Peter Freestone úgy emlékszik, Freddie utolsó szava ez volt: „Köszönöm”.

Hát, köszönjük mi is, Freddie…