Napló a fogságból

Özvegy Horthy Istvánné gróf Edelsheim Gyulai Ilona 2013-ban hunyt el, és fiára, ifjabb Horthy Istvánra (Sharif) levelek, iratok és fényképek igen nagy gyűjteményét hagyta. Egy fiatal történész, Bern Andrea vállalta, hogy ezeket rendezi, digitalizálja és intézi kiadásukat, így jelent meg csupán néhány éve – korábban nem látott fényképekkel együtt – Horthy Miklósné naplója.

A napló írója, Purgly Magdolna 1881-ben született az Arad vármegyei Sofronyán középnemesi családban. 1900-ban egy miskolci farsangi bálon ismerte meg Horthy Miklós sorhajókapitányt, akihez másfél évvel később feleségül ment, az esküvőt Aradon tartották fényes külsőségek között. Hitvesét ezután mindenhova követte, éltek Pólában, azután a Taurus hajón, amelynek állandó kikötője Konstantinápolyban volt, majd Bécsben, amikor Horthy Ferenc József szárnysegédje lett, később kormányzóvá választása után pedig a Budai Várban.

Négy gyermekük született: Magda, Paulette, István és Miklós. A kormányzó feleségeként Horthy Miklósné is a korszak emblematikus figurája lett, férjével együtt óriási tisztelet és népszerűség övezte. Mint „First Lady”, minden jelentős eseményen megjelent a kormányzóval, ezenkívül jótékonysági akciókban vett részt.

Fogságban

Az 1944. október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet után menyével, Edelsheim Gyulai Ilonával és unokájával, ifj. Horthy Istvánnal a pápai nunciatúrán kapott menedéket. Mivel egyetlen életben maradt gyermeke, Miklós német fogságba esett, és az ő életével zsarolták férjét, Horthy lemondott a kormányzóságról, és kinevezte miniszterelnöknek Szálasi Ferencet. Horthy Miklósné ekkor menyével és unokájával elhagyta a pápai nunciatúrát, és férjével „német védelem” alatt a Harmadik Birodalomba távozott.

Naplója nem sokkal ezután kezdődik: „Holnap­után lesz három hete, hogy idehoztak. Miklós, Ily, István, Vattay, Brunszwik, Ila, a dada, Miklós, az inas és két szobalány, Margit és Gizi képezik a fogolytábor tagjait. Becsületszóra ígérték, hogy Niki Bécsben csatlakozni fog hozzánk, mindmáig nem tartották be ígéretüket. Sajnos a miatta való súlyos aggodalom nagyon megnehezíti helyzetünket, melybe belenyugodni így is elég nehéz. Idejutásunk előzményeiről most nem írhatok, azt majd feljegyzi a történelem. Én csak az itten töltött napokról, életünk folyásáról szeretnék rövid feljegyzést csinálni.”

A napló három füzetből áll, az első rész 1945 áprilisáig tart, amikor a kormányzót és családját a németek a München melletti Waldbichlban, a Schloss Hirschbergben, egy erdei kastélyban tartották fogva. A második és a harmadik részt már az amerikai fogság idején írta Horthy Miklósné, amikor hitvese nem lehetett velük, mert a nürnbergi perben tanúskodott, őket pedig a közeli Weilheimbe vitték, ahol őrizet alatt álltak, de már kapcsolatba léphettek a külvilággal, és számos régi ismerőssel, magyarokkal találkozhattak.

First Ladyből Magdamama

Minden bizonnyal az elkeseredettség és a tehetetlenség késztette arra, hogy naplóírásba kezdjen, hiszen sem fogságuk előtt, sem fogságuk után nem írt naplófeljegyzéseket. Ennek megfelelően a feljegyzések a mindennapokat, a szüntelen aggódást mutatják be, viszonylag kevés szó esik a múltról és a politikai helyzetről. Ahogy Zeidler Miklós történész megjegyzi utószavában: „Horthy Miklósné azonban nem készített sem számvetést a múltról, sem terveket a jövőről. Naplója döntően a családtagokért érzett aggodalmait, illetve a fogság hétköznapi történéseit rögzíti. A szöveget a naplóíró őszintesége és a feljegyzéseknek az eseményekkel való egyidejűsége minden kétséget kizáróan hitelessé teszi.”

Egy megrendült asszonyról van szó, aki főméltóságú kormányzónéból hirtelen „Magdamama” lett. Aki első három gyermekét már elvesztette, most pedig „Niki”, vagyis Miklós fiáért kell aggódnia, valamint férjéért, mikor kihallgatásra viszik. De ugyanígy aggódik menyének jövőjéért, a kis Istvánért, az otthon maradt rokonokért, és egyáltalán nem feledkezik meg népéről sem, azokról, akikért több mint húsz évig viselte a felelősséget férjével együtt. Amikor a körülmények vagy ellátásuk miatt panaszkodik, rendszerint azzal fejezi be, hogy a magyarság nagy része még ennél is rosszabb helyzetben van.

Mussolini és Hitler

Természetesen vannak közéleti témájú megjegyzései Horthy Miklósnénak, különösen érdekes, ahogy Mussolinire, Hitlerre, a szövetségesekre, XII. Piusz pápára vagy éppen fiának halálára emlékezik. Amíg a Ducéról mindvégig pozitívan nyilatkozik, addig a Führerről lesújtóan. Továbbá a napló különlegességei közé sorolhatjuk, hogy megjelenik benne a kormányzó kalandos életű öccse, Horthy Jenő, aki egy kisrádiót is becsempész a kastélyba, melynek segítségével a náci rádiókon kívül a szövetségesek rádióadásait is tudják titokban hallgatni.

A Horthy család bensőséges és szeretetteljes világába láthatunk bele elsősorban a kiadványon keresztül, ez a légkör nemcsak a fogságban, hanem a Budai Várban vagy a portugáliai évek alatt is jellemezte őket. Nagyban köszönhető ez Edelsheim Gyulai Ilonának, aki alighogy feleségül ment Horthy Istvánhoz, meg is özvegyült. Ám így is a Horthy családdal maradt, a kormányzó egyik legfőbb bizalmasa lett, Horthy Miklósné pedig lányaként szerette. Erről egyébként többször is említést tesz a kormányzó felesége.

Különösen sokat tudunk meg még Horthy Miklósné férjével való kapcsolatáról, a napi feljegyzéseken látszik, hogy mennyire összetöri, amikor férjét elviszik, és hírt sem kaphat felőle. A kötet előszavában ifj. Horthy István is leírja, hogy milyen nagy hatást gyakorolt rá nagyanyjának a személyisége és nagyszüleik házassága.

„Mikor Németországba érkeztünk, már 43 éve voltak házasok, de nyilvánvalóan nagyon szerették egymást, és élvezték egymás társaságát. Sokat viccelődtek egymással, de soha, míg velük éltem, nem hallottam őket veszekedni. Gyerekként úgy gondoltam, minden házaspár élete ilyen.”