A pápák is emberek

– Annak, aki nap mint nap a pápa szeme előtt végzi a munkáját, imádságos embernek kell lennie?

– Szerencsésnek, hozzáértőnek mindenképpen, és igen, az Isten és a természet szeretetét is a szívében kell hordoznia, amit otthonról kap az ember – sorolja hivatása fontosabb feltételeit olyan nyargaló mediterrán hanglejtéssel, amit aztán a felesége, Ágnes asszony zaboláz meg, fordít át nyelvünkre, mert Alessandro házasságuk óta örökös kezdőként könnyebben érti, mint beszéli a magyart.

– Róma csodás külvárosában, Castel Gandolfo mellett nevelkedtem, közel a Vatikán nyári rezidenciájához, amelynek későbbi életemben jelentősége lesz. Háromgyermekes kézműves család a miénk, apám táskákat varrt és gyógynövényekkel, kertészettel foglalatoskodott, a nagymamám pedig sikeres mosodát vezetett, sok híres ember hordta oda a szennyesét.

– Úgy értsem, azok, akik a felkapott, festői szépségű városkába jártak rendszeresen pihenni, nyaralni, társasági életet élni?

– Például Anthony Quinnt este még a televízióban láttam, mert ő volt az egyik film főszereplője, másnap reggel viszont, amikor puszit adtam a nagyinak a mosodában, már személyesen nyitott be az ajtón, mert hozta az ingét mosatni, de sok más hírességre is emlékszem, közöttük Sophia Lorenre, az ő ruháit is nagyi tisztította.

Ahol viszont most beszélgetünk, egy Komló melletti kis falucska gyümölcsöse, ahová 480 beteg barackfa meggyógyításának reményében járnak ki rendszeresen Pécsről, és ahonnan nem lehet ellátni Gandolfo híres főtéri szökőkútjáig, a Tirrén-tengerig vagy a pápai palota pompás parkjáig, ráadásul errefelé világsztárok feltűnésére sem lehet egyhamar számítani. Ágnes asszony mosolyogva jegyzi meg erre, noha Baranyából már nem látható a San Tommaso-templom, de pécsi otthonuktól, ha a sors úgy hozza, akkor 14 órányi ­autózás után itthonról hazaérnek.

Alessandróék hárman testvérek, akik szülői szigor mellett odafigyeltek tanulásra, hitéletre, és akik közül Sandro már 14 évesen benzinkúton dolgozott, fizetségéből adjusztálta kerékpárját. Műszaki iskolát végzett, aztán mégis apjától eltanulva, amit a kertészetről el lehetett, először mégis rágcsálóirtó vállalkozást nyitott, és csak azt követően faiskolát a barátjával – az előzményekre így emlékezik.

– Történt, hogy az egyik közeli barátnőm – mosolyog szégyenlősen a feleségére – szüleinek a birtokán pusztulásnak indult 100 toscanai citrusfa, és akkor azt mondta az apám, hogy fokhagymát, erős paprikát, ecetet és vizet keverjek össze, azt juttassam a beteg törzsekbe. Egy hónapig létráról injekcióztam őket, és hihetetlen, de újabb hónap múlva ismét gyönyörűek voltak. A fiatalkori kapcsolatnak már régen vége, de a toscanai citrusfák büszkén állnak. Úgy döntöttem, nekem ez a jövőm, ezért az igényes kereskedés mellett kitanultam a szakmát.

– Azt is tedd hozzá – szól rá Ágnes –, hogy emellett milyen szépen rajzolsz, jól dobolsz, gitározol, és milyen istenien főzöl, amit akár Ferenc pápa is bizonyíthat – dicséri tovább önzetlenül –, amikor argentin ételt tálaltál az asztalára. Meglepően figyelmes, segítőkész és udvarias a férjem, én bábszínészként bejártam ­Európát, Ázsiát, Indiát, mondhatom, jól kiismertem az embereket, és Sandro tényleg kivételes.

– Nyári reggel volt, amikor magas beosztású pap nyitott be a palotából a kereskedésünkbe, és igényes növényt keresett egy római méltóság köszöntésére – emlékszik vissza kertészünk. – Ajánlottam drágát meg szépet, elmondtam, mire vigyázzanak, hogyan kezeljék, és felajánlottam, két hét múlva szívesen elmegyek megnézni a növényt. Amikor becsöngettem, úgy meglepődött a kardinális, hogy megkérdezte, nem akarsz te a Vatikánban dolgozni? Akkor még nem akartam, de két év múlva a faiskolát sajnos el kellett adni, így aztán ismét becsöngettem, itt vagyok.

Megint Ágnes segít most a számok világában eligazodni, azt mondja, évente, nem elírás, 600 ezren jelentkeznek a Vatikánban megüresedő mintegy 200 munkahelyre, ennek során a kertészek például 3 napig felvételi vizsgáznak szakmából, hitből, viselkedésből. Sandrót a felvételit követően, miután a környezetét is leinformálták, egy vatikáni hivatalnok kereste fel, és közölte, holnaptól gyere dolgozni, fel vagy véve.

– Csodálatos helyre kerültem, ahol 15 társammal együtt Domitianus császár ókori rezidenciájának a romjaira épült pápai palotát körülvevő 55 hektáros parkot gondoztam 2013-ig. Az akkori választást követően az új szentatya, Ferenc pápa úgy döntött, hogy a nyaralóhelyet meg kell nyitni a világi látogatók, a turisták számára is, ezért az új szolgáltatáshoz vezetőt kerestek, és nagy megtiszteltetés és felelősség, rám gondoltak.

– Több mint 21 éven át a virágok és pálmafák nem beszéltek vissza, de gazdatisztként emberekkel bánni már ideget próbáló?

– Összesen 31 beosztottal dolgoztam, irányításom alá tartozott például az olívaültetvény, a sajtolóüzem, a konyhakert és díszpark, aztán 1000 csirke és tyúk, 35 tehén, 40 borjú, a legeltetés, a sajtkészítés, de még a látogatók kiszolgálására nyitott bolt, étterem, és még sorolhatnám. Akkoriban reggeltől estig pörögtem, persze, hogy volt idegeskedés, visszabeszéd és számonkérés is.

– Visszatérve a kezdetekre, 1992-ben II. János Pál szentatyával, élete első pápájával mikor és hol találkozott?

– Talán öt nap sem telt el, amikor a palota felől megláttam közeledni a kertben, a szívem majd kiugrott a helyéről. Amikor odaért, szelíden rám nézett, és azt mondta, nyugodjak meg. Úgy éreztem a különleges kisugárzású és nagy tudású szentatya társaságában, hogy az emberek többségéből sok kitartással lehet akár politikus is, de pápa nem lehet belőlük, mert ahhoz több kell, sokkal több. Sosem felejtem el, amikor a halála előtt pár hónappal, már nagyon betegen kerekes székben ült, úgy tolták a helikopter felé, de mielőtt beemelték volna, egy pillanatra rám nézett, intett nekem, mosoly volt az arcán. Minden évben, mielőtt a vakáció után visszament Rómába, ajándékokkal rogyásig megrakott ünnepi asztalnál látta vendégül a dolgozókat, oda a családjaink is eljöhettek.

– Ha már a családnál tartunk, miként alakult a porecsi úton történt autóstop kapcsolattá, végül Isten színe előtti házassággá?

– Hát úgy, hogy én két hónappal később küldtem neki egy levelet a Vatikánba, és ő hatalmas hóesés közepette megjött a kék BMW-vel Pécsre – meséli csillogó szemmel Ágnes. – Ezt követően felváltva látogattuk egymást, végül 2002-ben bepakoltuk a ruháimat a csomagtartóba, kivettünk egy római albérletet, és a pap elé álltunk. Bonifác fiunk 2004-ben, a kislányunk, Prisca 2008-ban született, akkor már a pápai rezidencia szolgálati lakásában éltünk.

– És akkor már XVI. Benedek volt a pápánk, akivel szintén szép emlékű kapcsolatba kerültem, mert a kérésére a sofőrjével közösen szerveztünk egy kirándulást a hegyekbe, amiről csak a Vatikán rendőrfőnöke és első apácája, Benedek testvére tudott. A titkos kiruccanáson szendvicseket készítettünk, húst grilleztünk, és jókat beszélgettünk. A pápa is ember.

– Azt, hogy 27 éves vatikáni szolgálatának utolsó éveit gazdatisztként teljesítette, Ferenc pápának köszönheti?

– Közvetve igen, ezért vele már a beiktatását követően találkozhattam a gazdaság ügyeinek tárgyalása, egyeztetése során. Ő kevesebb időt töltött a palotában, de szokásait ismernünk kellett, hiszen tőlünk szállították a tejet, a zöldséget, a tojást és sok mást is Rómába, amiből a pápának is főztek. Volt szerencsém személyesen is készíteni Ferenc pápának egy különleges empanalos nevű ételt, amelyet kukoricából, gazdagon salátából és halból állítottam össze, és amit vele közös asztalnál költhettem el egy szoborszentelés alkalmából.

– Mesébe illően szép és nyugodt életünk volt a rezidencián, miközben a gyerekek velem együtt a magyar mellett olaszul is kiválóan megtanultak – szólal meg most az édesanya. – Kétnyelvűek, mégis a magyar iskola fontossága miatt először csak mi hárman jöttünk haza, később, a világjárvány kitörése után Sandro is követett bennünket Pécsre. Így történt, hogy akkor otthon voltunk, most pedig itthon vagyunk.

– Sohasem felejtem a vatikáni éveket, és mivel Magyarországon sem tudnék lazsálni, kertészeti és parkosítási munkákat vállalok, miközben irányítom, szervezem egy olasz tulajdonos mezőtúri bivalyrezervátumának működését, ahol 110 jószágot nevelünk, és különleges sajt gyártásába kezdtünk.

Azzal búcsúzik a Komló melletti falucska főterén, hogy ha ma intené le az a lány a kék BMW-jét, akkor ma is ugyanúgy megállna a porecsi úton.