Rejtélyes halálesetek – Imre hercegtől Zrínyi Miklósig

Nagy reményű trónörökös

Első királyunk, István joggal hihette azt sokáig, hogy Imre hercegnél különb örököst nem is találhat. Fia kiváló nevelésben részesült Szent Gellért által, a hatalomgyakorlást közelről szemlélhette apja mellett, aki számára írta meg az Intelmek című alkotását is.

Imrét mint a tisztaság példaképét tartjuk számon, az esküvőt valószínűleg nem kötötték meg, ám a mai feltételezések szerint mint trónörökösnek egy bizánci hercegnő lehetett a menyasszonya. Apjától megkapta a bihari dukátust, tehát az ország egyharmadát, és ő vezette a királyi testőrséget is. Amikor 1030-ban Konrád császár betört az országba, akkor vitézségével is kitűnt a Győr környéki magyar diadalban, majd a Német-római Birodalommal kötött béketárgyaláson is ő képviselte hazánkat, ahol a Magyar Királysághoz csatolták a Lajta és a Fischa folyók közti vidéket.

Az ígéretes trónörökös azonban 1031. szeptember 2-án életét vesztette. A haláleset körülményei a mai napig rejtélyesek. A magyar krónikák helyszínként a bihari Igfon-erdőséget jelölték meg, egyes feltételezések szerint a Bakonyban történt. Mindenesetre – a jóval az eset után írt – hazai krónikák nem tudnak semmiféle vadkanról, a fenevad által okozott halálról a német Hildesheimi Évkönyv számolt be.

Az elmúlt ezer esztendőben számos elmélet látott napvilágot Imre halálával kapcsolatosan. Egyesek szerint az Árpádok közül származó Vazulhoz köthető a gyilkosság, mások a vadkan jelentésű és élve eltemetett Tonuzoba híveinek bosszúját látják az esetben. De külső erők is állhattak a gyilkosság mögött, kevéssel vagyunk a németekkel kötött béke után, és az is lehet, hogy Konrád császár parancsára történt mindez. Utóbbi elméletet erősíti az a feltételezés, miszerint a bajor Gizella fiaként Imrének komoly esélye volt Konrád után elnyerni a császári trónt. És az is lehet, hogy mérgezés történt, a Varsói Kódex ugyanis azt jegyezte fel: „Imre herceg csak nyolc napig betegeskedett, halálának napja szeptember 2.”

Ezer év után még mindig válaszra vár néhány kérdés, azonban minden bizonnyal ő volt az első, akit a királyi családból a Szent István által építtetett székesfehérvári Boldogasszony-bazilikában helyeztek örök nyugalomra.

Mohács hősi halottja

A mohácsi vész során elesett II. Lajos király halálesetéről számos legenda keletkezett az évszázadok folyamán. Az 1526-os csatát kutató tudományos csoport 2019 óta úgy tartja, hogy II. Lajos minden valószínűség szerint nem a Csele-patakban lelte halálát. Az egyetlen szemtanú, a királyi kamarás beszámolója szerint az uralkodó két-három főnyi kíséretével a Duna felé menekült, és Mohácstól északra, Csele falu közelében, a folyó „kicsiny ágacskáján” átkelve szenvedett balesetet, tehát a Duna egyik mellékágában.

Itt le is szögezhetjük, hogy azok a legendák, amelyek szerint nem a csatában vagy menekülés közben esett el a király, hanem később lett gyilkosság áldozata, nem igazak. Az a tény, hogy hetekig semmilyen hír nem volt az uralkodóról, Mária királyné végrendelete, valamint az, hogy ilyen állítás nem jelent meg Szapolyai és Ferdinánd hamarosan kirobbanó trónharcában, mind emellett szólnak.

Az említett királyi kamarás, a sziléziai Czettrich Ulrich volt az egyetlen szemtanú, aki hetekkel később ment vissza azonosítani a holttestet Sárffy Ferenc győri várkapitány-kanonokkal. A tetemet azonban nem a vízben, hanem attól nem messze, koporsó nélkül a földbe elkaparva találták meg, valószínűleg a környékbeli parasztok földelték el a törökök elvonulása után. „Sosem láttam emberi holttestet, mely ennyire épen megmaradt volna, ennyire ne lett volna undorító és ijesztő” – jegyezte fel Sárffy, és ez alapján kezdték el megkérdőjelezni orvos szakértők az elmúlt években, hogy valóban II. Lajos holtteste lett volna az.

Szinte bizonyos, a körülmények nem tették lehetővé, hogy 6-7 hét után is épen maradjon a holttest, és ne árasszon például kellemetlen szagot. Ráadásul a leírásokban szereplő, lábon található jellegzetes jegyet vagy a „felsőállcsont-fejlődési rendellenességét” se biztos, hogy észre lehetett volna venni.

Vagyis, közel sem biztos, hogy valóban a király holttestét azonosította a királyi kamarás. A kutatók helyzetét pedig tovább nehezíti, hogy elméletileg Imréhez hasonlóan Fehérváron temették el II. Lajost, a későbbi törökdúlások miatt azonban egyelőre nem lehetett azonosítani. Kérdés, hogy a jelenleg folyó archeo­genetikai kutatásokkal közelebb kerülhetünk-e az igazsághoz.

Kizárták a balesetet

A kiváló költő és hadvezér Zrínyi Miklós mindvégig hűséges alattvalója volt a Habsburgoknak, azonban többször is kritizálta őket a törökökkel szemben folytatott politikájuk miatt. Az 1664. évi, I. Lipót által megkötött szégyenteljes vasvári békéről is lesújtó véleményt alkotott, mire az uralkodó tanácskozásra hívta Bécsbe – csakhogy váratlanul elhunyt, így már nem tudott elmenni a császárvárosba.

Történt ugyanis, hogy november 18-án Zrínyi Miklós ebéd után egy kisebb társasággal – amelynek tagja volt többek között Vitnyédi István soproni ügyvéd, a későbbi erdélyi kancellár Bethlen Miklós, valamint Zichy Pál és Guzics Miklós udvari kapitány – vadkanvadászatra indult a Csáktornyához közeli kursaneci erdőbe. Két vadkan elejtése után hazaindultak, mire az egyik vadász, Póka István jelezte, hogy megsebzett még egy vadkant. Zrínyi utánament, és a visszaemlékezések szerint ez­után találták őt meg halálra sebezve.

Sem a korabeli, sem az utókor egy részét nem győzte meg a véletlen tragédia. Hiszen hazánk az egyik reménységét vesztette el egy fontos tanácskozás előtt. A szárnyra kapott elméletek szerint a Habsburg-udvar állhatott a vadkan „mögött”, konkrét bizonyíték azonban a mai napig nincs erre, és mai tudásunk szerint a szemtanú főurakat sem vádolhatjuk azzal, hogy szerepet játszottak volna egy kitervelt merényletben.